„Zöld iszap” jelenik meg Európa partjainál, mivel a melegedő vizek, a szennyvíz és a mezőgazdasági lefolyás mérgező algák burjánzását táplálják.
„Emlékszem, milyen gyönyörű volt a strandunk, mielőtt elszennyeződött volna” – mondja a Bretagne-ban élő Jean Hascoet, a Baie de Douarnenez Environnement nevű helyi kampánycsoport vezetője. „Most, hogy a városunk közelében több ezer sertést tartanak, minden megváltozott.”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Franciaország és Spanyolország partjain Európa tengerpartjai mérgező algavirágzásoktól fuldoklanak. A tudósok szerint az ok egyértelmű: évtizedeken át szivárgó vegyi anyagok a vízfolyásokba. A rosszul kezelt szennyvíz, valamint az egyre terjeszkedő ipari állattartó telepekből származó műtrágya és felesleges trágya a fő bűnös.
A klímaváltozás miatt felmelegedő tengerek tovább táplálják az algák gyors növekedését, amelyek felborítják az érzékeny ökoszisztémákat, és elpusztítják a halakat és a vízinövényeket. Egyes algafajok émelygést, hányást és bőrkiütéseket is okozhatnak az embereknél – emiatt ezen a nyáron több száz fürdési tilalmat rendeltek el a kontinensen.
A klímaintézkedésekre szakosodott DeSmog (forrás: angol) felkereste Európa legsúlyosabban érintett helyszíneinek egy részét, és olyan halászokkal, fürdőzőkkel és vállalkozókkal beszélt, akiknek a megélhetése és jólléte az egészséges vizektől függ.
„Spanyolország áldozati zónája”: a mezőgazdaság fenyeget egy védett lagúnát
„Soha többé nem fog engem látni, amint abban a vízben úszom” – mondja Fina.
A 84 éves, Murciában élő asszony férjével együtt közvetlenül a tengerparton lakik Los Urrutias-ban, Spanyolország legnagyobb sósvizű lagúnája, a Mar Menor nyugati partján. A parton rothadó tengeri növények halmozódnak fel, förtelmes bűzt árasztva.
„Ez valaha paradicsom volt. A tenger tele volt csikóhalakkal” – idézi fel Fina.
Az elmúlt évtizedben drámaian megugrott a tenger élővilágát megfojtó algák mennyisége a Mar Menorban – a lagúna kedvelt úti cél a spanyol és a külföldi turisták körében is.
Annak ellenére, hogy a spanyol kormány 2022-ben „jogi személyiséget” adott a Mar Menornak, vagyis jogot a védelemre és a helyreállításra, a lagúna továbbra is súlyosan terhelt a mezőgazdasági bemosódásoktól.
A cianobaktériumok – közismertebb nevükön kékeszöld algák – olyan tápanyagokra támaszkodnak, mint a nitrogén és a foszfor. A Mar Menor térségében folytatott intenzív mezőgazdaság bőségesen biztosít számukra tápanyagdús trágyát, hígtrágyát és műtrágyalemosódást.
Kutatások becslései szerint (forrás: angol) a lagúnába jutó tápanyagok mintegy 85 százalékáért a mezőgazdaság felelős, a fennmaradó rész városi forrásokból származik.
„A föld egyszerűen nem tud ennyit befogadni” – mondja Pedro Luengo, biológus, a murciai Ecologistas en Acción kampányszervezet szóvivője. „Mi egy áldozati zóna vagyunk.”
Még a lagúna keleti részén, a mezőgazdasági területektől legtávolabb fekvő részeken is keményen dolgoznak a helyi hatóságok, hogy fenntartsák a turisták számára kialakított mesterséges paradicsomot. 2026 első három hónapjában több mint 4 000 tonna algát gyűjtöttek össze a Mar Menor partjairól és a közeli vizekből – ez nagyjából ezer elefánt tömegének felel meg.
Ez azonban nem védte meg azokat, akiknek a megélhetése a lagúnától függ.
„Régen sokkal több aranydurbincsot és rákot fogtunk. Most jóval kisebb a zsákmány” – mondja Rubén Albaladejo, a Lo Pagánból származó halász. „A Mar Menor egy lefolyó, ahová mindenki bedobja a szemétét és hulladékát.”
A víz hőmérsékletének emelkedése tovább rontja ezeknek a fajoknak a szaporodóképességét is: „Elértük a 30 fokot – ilyet még soha nem láttunk” – teszi hozzá Albaladejo.
A tudósok augusztusban arra figyelmeztettek, hogy az ember okozta klímaváltozás mintegy 2 °C-kal növelte a csúcshőmérsékletet a Mediterráneum vizeiben, és körülbelül 1,4 °C-kal a nyugat-európai tengerekben a World Weather Attribution adatai szerint. A Földközi-tenger júliusban rekordot jelentő, 27,07 °C-os átlaghőmérsékletet ért el.
Spanyolország környezetvédelmi minisztériuma több mint 11,5 millió euróval nyolc projektet finanszíroz az állattartásból származó szennyezés csökkentésére, köztük új módszerek kidolgozását a sertéshígtrágya kezelésére és a juhok legelőre terelését. Ezek egy 675 millió eurós nemzeti program részét képezik a lagúna helyreállítására, ám 2025 végéig a költségvetésnek mindössze mintegy 16 százalékát költötték el.
„A Lough halott”: északír halászok állítják, soha nem volt még ilyen rossz évük
Kétezer kilométerrel arrébb, Észak-Írországban Declan Coney is végignézte, ahogy a Lough Neagh – az Egyesült Királyság legnagyobb tava – 2023 óta minden nyáron kékeszöld algától válik élhetetlenné.
„A halászat belém ivódott – generációról generációra” – mondja Coney. „De ez az év volt a halászat szempontjából a valaha volt legrosszabb. A Lough halott.”
A pisztráng- és angolnaállomány az utóbbi években visszaesett, részben az oxigént elszívó algák miatt, amelyek súlya miatt Coney hálói idő előtt bezárulnak, így a halak be sem tudnak úszni.
A 2000-es évek óta a tavat invazív zebrakagylók ostromolják. Ezek a kagylók felélik a fitoplanktont, így megfosztják a többi fajt létfontosságú táplálékforrásától, ráadásul a halászhálókra tapadva szétszaggatják azokat.
„Ebben [a halászatban] nincs pénz” – mondja Coney, aki 1975 óta dolgozik a tavon. „Ez már nem jelent megélhetést.”
Ahogy Spanyolországban is, „a Lough Neagh esetében a mezőgazdaság és a szennyvíz a tápanyagszennyezés fő forrása” – mondja Robbie McDonald professzor, az Office for Environmental Protection (OEP) vezető tudósa. „Ezek a tápanyagok a mostanra hírhedtté vált algavirágzások egyik fő kiváltó okai.”
A NEW Harmonica projekt és a 2024-es Lough Neagh-jelentés becslése szerint a foszfor-bevitel mintegy 61 százaléka mezőgazdaságból, 29 százaléka pedig a hálózatos szennyvízből – köztük a szennyvízhálózatból és az iparból – származik.
Észak-Írország állattartó ágazata gyorsan bővült, amit 2013 óta a kormány terjeszkedési tervei is támogattak (forrás: angol): a baromfiállomány egyharmaddal, a sertések száma pedig 74 százalékkal nőtt.
Az év elején a Watershed Investigations nevű nonprofit szervezet és az Egyesült Királyságban megjelenő The Guardian napilap bizonyítékot talált (forrás: angol) szarvasmarha-, sertés- és emberi eredetű ürülékre a közel 400 négyzetkilométeres tóból vett vízmintákban. A Lough Neagh Észak-Írország ivóvízének 40 százalékát biztosítja.
A Lough Neagh vízminőségének javítását célzó szabályozások – többek között az állatok takarmányában lévő foszfor- és nitrogénszint csökkentése, valamint a trágya-kijuttatás korlátozása – megerősítésre és szigorúbb végrehajtásra szorulnak – állapította meg az OEP egy áprilisi jelentésében (forrás: angol). A dokumentum elismeri a gazdák beruházásait és erőfeszítéseit, de hangsúlyozza, hogy több helyben nyújtott támogatásra és felügyeletre van szükség.
„A tápanyagszennyezést a mezőgazdasági és a szennyvízforrások esetében is egyszerre kell kezelni ahhoz, hogy javuljon a vízminőség” – húzza alá McDonald professzor.
„A helyreállítás ráadásul időigényes, mivel a tó üledékében felhalmozódott foszfor visszajuthat a vízbe, és akkor is tovább táplálja az algák növekedését, amikor a külső beáramlást már csökkentettük” – magyarázza Paul Leonard, a Dublini Városi Egyetem bioterápiás tanszékének docense. „A legfontosabb a mezőgazdaságban és a szennyvízkezelésben egyaránt folyamatosan végrehajtott intézkedések sorozata, a gazdák támogatásával és a tisztító infrastruktúrába történő beruházásokkal együtt.”
Mary O’Hagan a tó északnyugati részén lakik. A COVID–19-pandémia idején vadvízi úszóklubot hozott létre, és felfedezte, hogy a hideg víz óriási előnyökkel jár – a mentális egészség javításától a krónikus fájdalom enyhítéséig.
„Harmincéves koromban nem igazán volt életem, nem törődtem magammal. Az, hogy a Lough Neagh-ben úsztam, teljesen megváltoztatta az életemet” – mondja O’Hagan. „Közösségünk volt.”
Az algavirágzás második éve után azonban úgy érezte, kénytelen megszüntetni az úszócsoportot.
„Olyan volt, mint az armageddon. Borzasztó volt látni, ahogy a part, ameddig a szem ellát, zöldborsó-szerű iszappal borul be” – meséli. „Nem tudtam jó lelkiismerettel olyan úszásokat szervezni, ahol az emberek baktériumoknak, algáknak vagy isten tudja, minek vannak kitéve.” A kékeszöld algák hányást, hasmenést és bőrirritációt okozhatnak.
„Több az állat, mint az ember”: a trágyalemosódás mérgezi Bretagne strandjait
A franciaországi Bretagne saját halálos csatáját vívja: a tengeri salátamoszatot a térség strandjain az 1980-as évek óta akár hat halálesethez is kapcsolatba hozták. Amikor lebomlik, kén-hidrogén keletkezhet – egy halálos, záptojás-szagú gáz –, amely nagy mennyiségben belélegezve légúti elzáródást és folyadék-felhalmozódást okozhat a tüdőben.
A helyiek nyíltan kimondják, mit gyanítanak okozóként. A Saint-Brieuc turistaváros közelében valaki azt firkantotta egy hivatalos figyelmeztető táblára, amely az algákból származó mérgező gáz belélegzésének veszélyeire és tüneteire figyelmeztet, hogy „les cochons” – vagyis: a disznók.
„Nálunk sokkal több az állat, mint az ember” – mondja Yves-Marie Le Lay környezetvédelmi szerző, aki védőmaszkot visel a helyi strandon, amikor az alganövekedés veszélyes szintet ér el. Bár a Bretagne-félsziget Franciaország területének mindössze mintegy öt százalékát teszi ki, 6,8 millió sertése az ország teljes állományának 58 százalékát jelenti. „Trágyaproblémánk van, minden a folyókban köt ki.”
Franciaország számvevőszéke, a Cour des comptes 2021-ben megállapította, hogy az érintett öblök nitrogéntartalmának több mint 90 százaléka mezőgazdasági eredetű.
Fabrice Hamon környezetvédelmi aktivistát nyugtalanítja a következő hónapok kilátása. Helyi strandján, a Plage de Penfoulon 2025-ben az E. coli baktérium jelenléte miatt részleges fürdési tilalmat rendeltek el. Az idei nyári aszály miatt pedig a káros, felesleges tápanyagok felhalmozódtak a közeli, trágyával kezelt földek talajában.
„Jelenleg baktériumok halmozódnak fel a földeken” – mondja Hamon. „Elég egy kiadós felhőszakadás, és bingo. Ez lassan ható méreg: apránként pusztulnak az ökoszisztémák az intenzív mezőgazdasághoz köthető szennyezés felhalmozódása miatt.”
Hamon olyan rendszeren dolgozik, amely mintegy húsz, a helyi strandokra torkolló folyó baktériumszintjét figyeli, hogy a turisták és a helyi fürdőzők egy La Météo Bacterio nevű alkalmazáson keresztül ellenőrizhessék a riasztásokat.
Máshol Európában a lakosság a brit Ökológiai és Hidrológiai Központ Bloomin’ Algae (forrás: angol) nevű alkalmazásán keresztül jelentheti a kékeszöld algák megjelenését. Az app az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Görögországban, Luxemburgban, Hollandiában és Norvégiában érhető el.
„A tenger halott volt”: rekordhőségben burjánzanak az algák a Balti-tengeren
Az olyan lakossági tudományos projektek, mint Hamon kezdeményezése, létfontosságúvá válhatnak Európa vizeinek szennyezése elleni harcban.
Észak-Németországban a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland (BUND) környezetvédelmi szervezet Schleswig-Holstein tartományi szervezete által vezetett önkéntesek havonta kétszer vesznek vízmintákat (forrás: angol) a helyi folyókból, hogy beazonosítsák a szennyezés forrásait, és segítsék a Balti-tengerbe jutó tápanyaglefolyás csökkentését.
Jürgen Leicher, a csoport alelnöke negyven éve hajózik ezeken a vizeken, és azt mondja, az idei algavirágzás a legrosszabb, amit valaha látott.
Németországban júniusban három egymást követő napon dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, a hőmérő csaknem 42 °C-ot mutatott. A Balti-tengerről készült augusztusi műholdfelvételek hatalmas algavirágzásokat mutatnak, amelyek az irányt a part felé veszik. Az algák a meleg vizekben gyorsabban nőnek és tovább maradnak fenn, mivel a magasabb hőmérséklet felgyorsítja az emésztésüket és a szaporodásukat.
„Az ember igazán megijed, amikor száz mérföldeken át vitorlázik egy sárgásbarna, koszos tengeren” – mondja Leicher. „Ahogy végighalad az algamezőkön, a tenger halott. Nincsenek madarak, nincsenek emlősök, nincsenek halak. Teljesen üres.”
Isabel Seeger, a Deutsche Umwelthilfe tengervédelmi szakértője szerint az okok egyértelműek: „A jelenlegi mezőgazdasági rendszerünk, amely a nagy műtrágya-felhasználásra és a tömegállattartásból származó trágyára épül, a Balti-tenger eutrofizációjának legfőbb okozója.”
A kormányközi HELCOM szervezet becslése szerint a diffúz tápanyaglefolyásban a nitrogén akár 90 százaléka, a foszfor pedig akár 80 százaléka mezőgazdasági eredetű.
Az olyan kormányközi erőfeszítések évtizedei ellenére, mint a mezőgazdaságban felhasznált műtrágya szigorú korlátozása, a Balti-tenger továbbra is küzd a helyreállással az évtizedek óta tartó környezeti károsodás és az emelkedő hőmérsékletek kombinációja miatt.
Minden évben, amikor az algák elpusztulnak, lesüllyednek a tengerfenékre, és jelentős mennyiségű foszfort visznek magukkal. Ez a foszfor a következő években visszajut a vízbe – veszélyes visszacsatolási hurkot hozva létre, amely a tenger melegedésével egyre gyorsul.
A tudósok szerint azonban végső soron a tápanyagszennyezést kell drasztikusan csökkenteni ahhoz, hogy korlátozni lehessen a visszatérő káros algavirágzásokat – ez pedig a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítását jelenti.
„A tudomány világosan megfogalmazza, mit kell tenni” – mondja Friedhelm Taube professzor, a Kieli Egyetem (CAU) oktatója, aki 12 éven át tanácsadóként dolgozott a német mezőgazdasági minisztériumnál.
A kormányoknak támogatniuk kell a gazdákat abban, hogy kevesebb nitrátban gazdag műtrágyát használjanak; hogy fogónövényeket – például herefűféléket – ültessenek, amelyek a folyókba, tavakba és a tengerbe jutás előtt felveszik a talajból a felesleges tápanyagok egy részét; valamint hogy csökkentsék az állatsűrűséget egy hektáronként egy állategységre – ez egy technikai kifejezés (forrás: angol), amely nagyjából egy tehénnek vagy három sertésnek felel meg – a korlátozott földterületeken – teszi hozzá.
Murciában a kampányolók szerint a választás ugyanilyen egyértelmű: „Vagy tönkretesszük a Mar Menort, vagy átalakítjuk a mezőgazdasági modellt” – fogalmaz Luengo.
További kutatás: Joey Grostern és Louis Bontempts