A nagyhatalmi versengésben egy vállalati kapcsolat vagy egy bizalmas beruházási terv katonai jelentőségű is lehet, sőt legtöbbször az is. A gazdasági információ így a katonai tervezés fontos alapanyagává válik. Az űrfelvétel viszont nem elég, mert kémek is kellenek hozzá, lent a Földön.
Noha a védelmi tárca tagadja a közlést, a The Washington Post úgy tudja, hogy polgári kinézetű hírszerzőprogram készül Kína ellen, a gazdasági hadviselés részeként. Ennek oka az, hogy a fegyvergyártás alapvetően függ a nyersanyagoktól, az alkatrészellátástól és a technológiától, és aki ezekről többet tud, az könnyebben átlátja nem csak ellenfele erősségeit, de sebezhető pontjait is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Pentagon már nem csak lövöldözik, de kémkedik is
A lap szerint a terv nem csak Kína, hanem az USA más gazdasági vetélytársai ellen is irányul. Noha a gazdasági hírszerzés az egyik prioritás lett a Védelmi (Háborús) Minisztériumban, a Pentagon nem áll jól az emberi kémkedés terén, mivel az más ügynökségek feladata.
A DefenseScoop által ismertetett memorandum szerint Steve Feinberg védelmi miniszterhelyettes külön gazdaságvédelmi egységet (Economic Defense Unit) hozott létre. Ennek feladata az, hogy a gazdasági eszközöket és szempontokat is beépítse a Pentagon katonai tervezésébe és műveleteibe. A kezdeményezés azt mutatja, hogy az amerikai védelmi vezetés a pénzügyi és ipari befolyást is a katonai erő egyik összetevőjeként, kvázi fegyvernemként kezeli.
Ebben a környezetben kap jelentőséget az emberi forrásokra épülő hírszerzés
Szakmai rövidítéssel ez a HUMINT (Human Intelligence). A katonai hírszerző ügynökség munkatársai nyílt és titkos információgyűjtést egyaránt végeznek. A technikai felderítés és az emberi forrás új betekintést kínál, mert egy műhold jelezheti egy üzem bővítését, egy megfelelő helyen dolgozó informátor pedig magyarázatot adhat arra, mi készül benne, milyen gondokkal küzd, vagy mennyire tarthatók a termelési határidői.
A civil fedés ennek különösen kockázatos formája. A hírszerző ilyenkor nem diplomáciai beosztással magyarázza a jelenlétét, hanem a magánszférában kialakított szereppel. Képzeljük el, hogy a kém egy külföldi beszállító kereskedelmi képviselőjének álcájában tárgyal egy kínai vállalattal.
Ebben a szerepkörben természetesnek tűnhet, hogy a gyártási kapacitásról, az alapanyagigényről vagy a szállítási határidőkről érdeklődik. A válaszokból arra is következtethet, hogy milyen alkatrészek hiánya lassíthatja a termelést, és ez mennyiben érintheti a katonai megrendelések teljesítését.
Ez a módszer olyan kapcsolatokhoz is hozzáférést adhat, amelyek egy követségi munkatárs előtt bezárulnának. Az ár azonban súlyos: a nem hivatalos fedés önmagában nem biztosít diplomáciai mentességet. Ezt az amerikai Nemzeti Levéltárban hozzáférhető 1998-as CIA-dokumentum is kifejezetten rögzíti. Lebukás esetén az illetőt büntetőeljárás, hosszú szabadságvesztés, vagy rosszabb is fenyegetheti.
Már régebben is gondoltak ilyesmire
A Pentagon számára az emberi hírszerzés bővítése nem új gondolat. Leon Panetta akkori védelmi miniszter 2012 áprilisában hozta létre a Defense Clandestine Service nevű szervezetet. Azátalakítás egyik célja az volt, hogy a katonai információgyűjtés az iraki és afganisztáni hadszínterek közvetlen igényein túl a hosszabb távú stratégiai fenyegetésekre is összpontosítson. Ezek között Kína is szerepelt. A katonai hírszerzésnek tehát már akkor a következő lehetséges válságokra kellett készülnie.
A nagyra törő elképzeléseket azonban hamar követték az ellenőrzéssel és a hatékonysággal kapcsolatos kérdések. A szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottsága kifogásolta a drágán kiképzett hírszerzők rossz kihasználását, a hiányos karriermenedzsmentet, a fedés problémáit és az eredménytelen külföldi kihelyezéseket. A testület azt várta el a Pentagontól, hogy további terjeszkedés előtt bizonyítsa: képes a meglévő állományt megfelelően irányítani.
Ezekből a korábbi tapasztalatokból az következik, hogy egy titkos hálózat erejét nem pusztán a létszáma vagy a költségvetése határozza meg. A megfelelő nyelvtudás, a szakmai felkészültség és a tartós személyes kapcsolatok nélkül a külföldre küldött hírszerző kevés használható információhoz jut. Egy üzleti közegben dolgozó embernek ráadásul az adott ágazatot is értenie kell: a bizalom megszerzéséhez a szakmai beszélgetésekben is hitelesnek kell bizonyulnia. Még egy James Bond is könnyen zavarba jöhet, ha hajóépítő mérnökök között kell elmagyaráznia, hogy miért éppen az általa kínált acél alkalmas egy hajótest megépítésére. A névjegykártya kinyithat egy ajtót, de néhány szakmai kérdés gyorsan leleplezheti a hozzá nem értést.
A gazdasági és katonai versengés összefonódásával ezért egyre értékesebb lehet az a tudás, amelyet sem műholdképből, sem nyilvános vállalati jelentésből nem lehet kiolvasni. Egy gyár létezését könnyű lokalizálni, de azt nehezebb megállapítani, hogy válsághelyzetben képes-e szállítani hadseregének a tőle várt felszereléseket.