„Nem az én pincémben”: miért késik Németország az okosmérőkkel?

Németországban zajlik az egyik leglassabb okosmérő‑telepítési program Európában. 2025 decemberében a háztartások mindössze 5,5 százaléka rendelkezett ilyen készülékkel, miközben Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Spanyolországban ez az arány meghaladja a 90 százalékot, az uniós átlag pedig 63 százalék.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Ez megnehezíti, hogy Németország az energiafelhasználást olyan időszakokra terelje, amikor bőségesen áll rendelkezésre megújuló áram, ami hozzájárul az országban keletkező elpazarolt szél- és napenergia mennyiségéhez – és ahhoz, hogy a németek Európában az egyik legmagasabb energiaszámlát fizetik.

Az Energy Institute friss adatai szerint Németország tavaly először termelt több áramot szél- és napenergiából, mint fosszilis tüzelőanyagokból, így az olyan hálózati rugalmassági megoldások, mint az okosmérők, egyre fontosabbá válnak.

Mi áll a németországi lomha okosmérő‑bevezetés hátterében – és valóban kezd felgyorsulni?

Miért maradt ki Németország az EU okosmérő‑programjából

Amikor az EU 2009-es harmadik energiacsomagja célul tűzte ki az okosmérők bevezetését az egész blokkban, a jogszabály tartalmazott egy mentességi záradékot is: ha egy tagállam elemzése kimutatta, hogy a gazdasági költségek felülmúlják az előnyöket, felmentést kaphatott.

Miközben Németországban hevesen zajlottak az adatvédelemről szóló viták, a további személyes adatok otthoni gyűjtése politikailag népszerűtlennek számított. A német kormány megbízta az Ernst & Young tanácsadó céget egy költség‑haszon elemzés elkészítésével.

A 2012-es tanulmány arra figyelmeztetett, hogy a telepítési költségek meghaladnák a háztartások esetleges energiamegtakarítását. Azt állította, hogy a helyi hálózatok nincsenek felkészülve az időszakosan termelő megújulók okozta ingadozások kezelésére, és a felgyorsított program helyett fokozatos, piacvezérelt bevezetést javasolt.

Tizennégy évvel később az ország újragondolja a megközelítését. A szél- és napenergia hatalmas kiépítése miatt a kínálat ma már gyakran meghaladja a keresletet, ami a nagykereskedelmi piacon negatív áramárakat eredményez – ez pedig visszafogja a beruházási kedvet a megújulók terén.

Ez egyben növeli Németország korlátozási számláját is, mivel a megújulóenergia‑termelők vagy leállítják az erőműveiket, hogy elkerüljék a pénzügyi veszteségeket, vagy az állam fizet nekik a lekapcsolásért. 2025-ben az ország mintegy 435 millió eurót költött a megújuló termelők korlátozás miatti kártalanítására.

Az okosmérők segíthetnének Németországnak abban, hogy ezt a többletáramot ne pazarolja el, hanem felhasználja, miközben a háztartások és a vállalkozások olcsó áramot élvezhetnének rugalmas tarifákon keresztül.

„Nehéz ösztönözni az embereket a fogyasztásuk rugalmas alakítására, ha nincs okosmérőjük” – mondja Jan Rosenow, az Oxfordi Egyetem energia‑ és klímapolitikai professzora.

„Spionagezähler”: adatvédelmi kockázatot jelentenek az okosmérők?

A személyes adatok történelmi célú felhasználása Németországban különösen bizalmatlanná tette az állampolgárokat az adatmegosztással szemben, és ez a bizalmatlanság az okosmérőkkel kapcsolatos közhangulatban is megjelent.

„Bizonyosan sok szkepticizmus övezi az okosmérőket – akár jogosan, akár nem – az adatmegosztás és az adatvédelem körül” – fogalmaz Rosenow. „Rengeteg médiavisszhang volt arról, hogy az okosmérőket arra használják majd, hogy megfigyeljék az embert.”

A „Spionagezählerről” (kémmérőkről) szóló címlapsztorik, amelyek a háztartások pincéjében elhelyezett készülékekről írtak, és arról, hogy ezek „gläserner Mensch”-csé (átlátszó emberré) teszik a lakókat, tovább szították a szükségtelen megfigyeléstől való félelmet.

Valósak ezek a félelmek?

„Az okos villanyórák elvben nagy felbontású adatokat tudnak szolgáltatni egy háztartás áramfogyasztásáról” – mondja Dr. Christoph Sorge informatikai biztonsági szakértő, a Saarlandi Egyetem jogi informatika professzora.

A gyakorlatban azonban ilyen részletességgel nem gyűjtik az adatokat: az okosmérők tipikusan 15 percenként, és nem másodpercenként rögzítik a fogyasztást.

„Ezek az adatok így is elég részletesek ahhoz, hogy érzékeljék, mikor működnek például a mosógépek, szárítók vagy átfolyós vízmelegítők, és ezekből következtetni lehet arra is, hogy tartózkodik‑e valaki az otthonban vagy sem” – mondja Dr. Sorge az Euronews Earthnek.

Az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés elvben lehetőséget adna azok visszaélésére például biztosítók, marketingcégek, bűnüldöző szervek vagy rosszindulatú szereplők részéről.

„Mint minden számítógép esetében, itt is legalább elméleti kockázat, hogy egy támadó úgy manipulálja a rendszert, hogy az a tervezettnél nagyobb felbontású adatokat továbbítson” – magyarázza Dr. Sorge.

A szakember szerint a legrosszabb forgatókönyv nagyjából ugyanaz, mint a 2012-es ellenállás idején volt – de úgy véli, annak valószínűsége azóta csökkent, mivel az EU és a tagállamok szigorították az okosmérők adatvédelmi szabályait.

Hogyan védik az okosmérőket a rosszindulatú szereplőktől?

A 2012-es kezdeti ellenállás óta az adatvédelemre és a kiberbiztonságra vonatkozó szabályozás is jelentősen fejlődött. Az okosmérők adatvédelméről szóló, nem kötelező erejű uniós ajánlást ma már kötelező jogi keret váltotta fel.

Az okosmérők adatainak jogellenes kezelése ma az EU-ban súlyos bírságokkal jár az Általános adatvédelmi rendelet (GDPR) alapján, az okosmérő‑átjárókra pedig az EU Cyber Resilience Act rendelete vonatkozik, amely a beépített kiberbiztonságot és kötelező incidensjelentést ír elő; az ilyen „kritikus termékeknek” 2027 decemberéig kell teljes körűen megfelelniük.

Németország ennél is tovább ment: a Mérőpont‑üzemeltetési törvény (Metering Point Operation Act) biztonsági tanúsítványt ír elő az okosmérők számára, a BSI (Szövetségi Információbiztonsági Hivatal) pedig előírja, hogy az adatokat helyben dolgozzák fel és titkosítsák, alapértelmezetten pedig csak a számlázáshoz szükséges értékek kerüljenek továbbításra.

„Összességében ma már meglehetősen átfogó jogi keret írja elő az okosmérők jelentős technikai védelmét” – mondja Dr. Sorge, majd hozzáteszi: „Nem gondolom, hogy a biztonsági és adatvédelmi aggályok ma még különösebben releváns problémát jelentenének.”

A nagyobb biztonság lassabb bevezetést és magasabb költségeket jelent

Németország jelenleg messze elmarad attól a céltól, hogy 2032-ig azokra a háztartásokra nézve, amelyekre jogszabály írja elő, 90 százalékos okosmérő‑ellátottságot érjen el, és számos üzemeltető már a 2025-ös mérföldköveket sem tudta teljesíteni. A szigorú tanúsítási követelmények lassítják a bevezetést és növelik a költségeket.

Ez arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy fontolóra vegyenek egy „Smart Meter Lightot” – egy leegyszerűsített eszközt, amely képes továbbítani a fogyasztási adatokat és lehetővé teszi a dinamikus tarifákat, de nem rendelkezik azzal a vezérlőhardverrel, amely automatizált megtakarításokat tesz lehetővé az eszközök távoli ki‑ és bekapcsolásával.

Az ötletet a Smart-Meter-Initiative (SMI) nevű kezdeményezés karolta fel, amely négy digitális zöldáram‑szolgáltató – az Octopus Energy, a Tibber, a Rabot Energy és az Ostrom – koalíciója; üzleti modelljük azon alapul, hogy éppen azoknak a háztartásoknak adnak el dinamikus tarifákat, amelyek ma a lassú bevezetés miatt ki vannak zárva ebből. Szerintük ezeket az egyszerűsített eszközöket nem kellene ugyanolyan szigorú biztonsági szabályoknak alávetni, mint a teljes tudású okosmérőket.

Németország koalíciós kormánya a 2026 júliusában elfogadott reformcsomag részeként átvette a koncepciót azokra a háztartásokra, amelyekre nem vonatkozik a kötelező bevezetés, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a cél egy egyszerű, olcsó és kiberbiztonságos eszköz, nem feltétlenül lazább tanúsítási követelményekre épülő megoldás.

A kritikák szerint minden eltérés a meglévő biztonsági szabványoktól zavarokat okozhat: „Egységes szabványok nélkül káoszba torkollik a rendszer” – mondja Frank Borchardt, a VDE FNN műszaki szabályozó testület képviselője, aki úgy véli, inkább a meglévő eszközöket – például egyetlen okosmérő‑átjáró megosztását egy társasház több mérője között – kellene hatékonyabban kihasználni.

Mások másként látják: Andy Bradley, az LCP Delta energetikai tanácsadó cég szakértője szerint a „Smart Meter Light” „fontos ösztönző ahhoz, hogy Németországban megvalósuljanak a dinamikus tarifák és a lakossági rugalmasság”.

Felülmúlják‑e az okosmérők pénzügyi előnyei a költségeket?

Még a növekvő biztonsági költségek mellett is jelentős lehet az okosmérők kínálta pénzügyi nyereség.

„Az Egyesült Királyságban, ahol elterjedtek a rugalmas tarifák és az okosmérők, könnyen meg lehet takarítani 20–30 százalékot pusztán azzal, hogy rugalmasan tölti az elektromos autóját, vagy rugalmasan használja a hőszivattyúját – előfűtéssel, előhűtéssel” – mondja Rosenow. „Németországban, ha nincs okosmérője, egyszerűen nem tudná mindezt megtenni.”

Még a részleges átállás is sokat számít. A német Agora Energiewende agytröszt 2023-as jelentése szerint, ha a német háztartások rugalmasan használnák az elektromos autókat, a hőszivattyúkat és az otthoni energiatárolókat, a teljes rendszerre vetített megtakarítás 2035-re évente nagyjából 10 milliárd eurót tehetne ki – ebből 5,4 milliárd eurót az alacsonyabb tüzelőanyag‑költségek, 4,8 milliárd eurót pedig az elkerült hálózatbővítési kiadások jelentenének.

Ugyanez a tanulmány azt állapította meg, hogy a dinamikus tarifákkal rendelkező háztartások hosszú távon évente 600 eurót takaríthatnak meg.