Mit sem érnek a nagyszabású politikai ambíciók, ha a tiszta energia a hálózati csatlakozási várólistákon reked.
Európa „elavult” villamosenergia-hálózata nehezen tart lépést a megújuló energiaforrások robbanásszerű terjedésével, ám szakértők szerint egy „azonnali, beavatkozást nem igénylő” megoldás máris csak arra vár, hogy kiaknázzák.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szakmai elemzéseket készítő Ember nevű energiapolitikai agytröszt korábbi jelentései arra figyelmeztettek, hogy a várhatóan több mint 120 GW-nyi tervezett megújulóenergia-projektek jelenleg veszélyben vannak a szűk keresztmetszetek és az „elégtelen hálózati kapacitás” miatt.
Hogy érzékeltesse a nagyságrendet: egy 1 GW teljesítményű erőmű körülbelül 876 000 háztartás éves áramellátását tudná biztosítani, ha azok az évi 10 000 kWh átlagos villamosenergia-felhasználással számolnak.
A már működő nap- és szélerőműparkok termelését is korlátozza a kontinens energiahálózata, amelyet eredetileg központosított széntüzelésű erőművek köré terveztek.
Ez, a szél- és napenergia rugalmatlanságával együtt – amelyek termelése az időjárástól függ, nem pedig a tényleges kereslettől – azt eredményezi, hogy évente hatalmas mennyiségű tiszta energia vész kárba.
Miközben az energiatároló akkumulátorokat és a villamosenergia-hálózatba történő, hosszú távú beruházásokat gyakran az egyetlen valódi megoldásként emlegetik a probléma kezelésére, az Ember új elemzése szerint Európa hét uniós tagállamban további 25 GW-nyi szél- és napenergia-kapacitást tudna telepíteni anélkül, hogy új hálózati kapacitást kellene kiépíteni – úgynevezett „hibridizációval”.
Mi az a hibridizáció?
A hibridizáció olyan technológiákat kapcsol össze, mint a szél-, a napenergia és a tárolás, egyetlen hálózati csatlakozási pont mögött. Úgy képzelheti el, mintha ez a három forrás ugyanazt a „dugaszt” használná a villamosenergia-hálózatba való csatlakozáshoz.
Az Ember szerint Európában a vízerőművek „különösen alkalmasak” hibridizációra, mivel hálózati kapacitásuk jelentős része napközben kihasználatlanul marad.
Ennek oka, hogy a vízerőművek úgy viselkednek, mint az igény szerint bevethető akkumulátorok: akkor lehet növelni a teljesítményüket, amikor az áramfogyasztás emelkedik (ez általában kora reggel és kora este, amikor az emberek otthon vannak), míg a csúcsidőn kívül alacsonyabb teljesítménnyel üzemelnek.
„Ha ugyanarra a csatlakozási pontra, mint ahol a vízerőmű csatlakozik, szél- vagy napenergia-kapacitást telepítenek, a fejlesztők gyorsabban tudnak termelésbe állni, az üzemeltetők pedig hatékonyabban használhatják a hálózati infrastruktúrát – átlagosan akár meg is duplázva annak kihasználtságát –, miközben az exportkorlátokon belül maradnak” – mondja Elisabeth Cremona, az Ember energiahálózati infrastruktúrákért felelős vezetője.
A jelentés megállapította, hogy Ausztriában, Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Romániában és Spanyolországban – az EU legfontosabb vízenergia-piacain – a hibridizációval a 2030-ra várható új megújuló kapacitások 18 százaléka kapcsolható be a rendszerbe anélkül, hogy további hálózati kapacitást kellene kiépíteni.
A hibridizáció „azonnali” megoldást kínál
Az Ember által vizsgált hét piacon csak Portugáliában és Spanyolországban léteznek kifejezett szabályok a hibrid projektekre. A jelentés szerint a többi országban hiányoznak az „egyértelmű szabályozási keretek”.
A szakértők ezért a nemzeti jogszabályok megalkotását és a hibrid projektek gyorsabb előresorolását sürgetik, hogy lebontsák a megújulók terjedése előtt álló akadályokat, és jobban kihasználják a meglévő infrastruktúrát.
„Semmit sem érnek a politikai ambíciók, ha a tiszta elektronok a csatlakozási sorokban rekednek” – teszi hozzá Cremona. „Azoknak az országoknak, amelyek hálózati patthelyzettel küzdenek, a hibridizáció azonnali, beavatkozást nem igénylő megoldást kínál.”