Washington gyakran mérlegeli, hogy csökkenti európai katonai jelenlétét. Eközben viszont amerikai pénzből is bővülnek azok a támaszpontok, amelyek nélkül az Egyesült Államoknak nehezebb volna hadműveleteket indítania a világ más pontjain.
Kinek van nagyobb szüksége a másikra?
Donald Trump elnökségei során folyamatos téma, hogy az Egyesült Államok nem csak lazítana európai NATO-kapcsolatain, de akár fel is számolná azokat. Pénzügyi követelések, Grönland birtoklásának bejelentése, a Kanadával vívott politika csata és sok más jel mutatott arra, hogy az amerikai elnök rendre alulértékeli az európai katonai értékeket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai bázisokat gyakran úgy képzelik el, mint egy Európának nyújtott, drága biztonsági szolgáltatást. Csakhogy Washington számára ezek saját katonai képességének a részei is, A "kontinens méretű anyahajóról" egyszerűbb, olcsóbb és biztonságosabb repülőgépeket, katonákat, üzemanyagot és lőszert mozgatni a Földközi-tenger, Afrika és a Közel-Kelet felé.
A németországi Ramsteinben működik az Európáért és Afrikáért felelős amerikai légierő parancsnoksága, és a bázis egyben az USA Air Force légi szállítás egyik legfontosabb csomópontja a világon.
A most közölt Pentagon-irat szerint a szövetségesek támogatják a „NATO 3.0” vízióját, amelyben Európa fenntartja saját, nem nukleáris védelmét. Ugyanakkor a szövetségesek aggodalmukat jelzik amiatt, hogy az Egyesült Államok kivonhatja csapatait és felszerelését Európából, mielőtt készen állnának a pótlásukra. Egy ilyen menetrend új sebezhetőségeket hívna elő az oroszországi folyamatos fenyegetés közepette.
Az amerikai csapatok európai létszámának jelenleg is tartó, hat hónapos felülvizsgálata abban a szakaszban van, amikor a Védelmi Minisztérium „megmutatja nekik, hogyan fokozzák a fellépésüket, majd segíti őket ebben” – mondta Elbridge Colby, a védelmi politikaért felelős államtitkár a Szenátus Fegyveres Erők Bizottságának hétfőn átadott, de egy héttel korábban keltezett nyilatkozatában.
Donald Trump azt követeli az európai szövetségesektől, hogy vállaljanak többet saját védelmükből, a Pentagon pedig vizsgálja az amerikai erők európai elhelyezését. A Reuters több mint ötven jelenlegi és volt tisztviselővel, katonával és szakértővel készített tényfeltárása szerint Pete Hegseth védelmi miniszter júniusban mintegy 25 ezer fős csökkentés bejelentését fontolgatta. A döntést nem jelentették be, de a lehetőség továbbra is része lehet a felülvizsgálatnak. A Reuters által áttekintett adatok szerint jelenleg több mint 81 ezer amerikai katonai személyzet tartózkodik Európában; létszámuk a váltásokkal és gyakorlatokkal együtt változik.
Miért fontos Amerikának Európában maradnia?
Az amerikai bázisokat könnyű úgy elképzelni, mint egy Európának nyújtott, drága biztonsági szolgáltatást. Csakhogy Washington számára ezek saját katonai képességének részei. Európából egyszerűbb repülőgépeket, katonákat, üzemanyagot és lőszert mozgatni a Földközi-tenger, Afrika és a Közel-Kelet felé. A németországi Ramsteinben működik az Európáért és Afrikáért felelős amerikai légierő parancsnoksága, a bázis pedig a légi szállítás egyik fontos csomópontja. Az amerikai Európai Parancsnokság a kontinensen rendelkezésére álló támaszpontokat és átrepülési lehetőségeket a globális műveletekhez szükséges stratégiai hozzáférésként írja le.
Például a romániai légibázis ennek a rendszernek az egyik keleti eleme. Románia mintegy 2,7 milliárd dolláros beruházással bővíti, és a terv szerint 2040-re akár 20 ezer ember fogadására is alkalmas lehet. Az Egyesült Államok eddig több mint 100 millió dollárt fektetett a fejlesztésbe, amit nehéz úgy értelmezni, mintha Washington kifelé tartana Európából.
Ugyanakkor a csapatok száma és a katonai infrastruktúra értéke-mértéke ma már nem mozog együtt, hiszen egy kisebb, de jól felszerelt és gyorsan bővíthető jelenlét is kulcsfontosságú lehet az amerikai hadseregnek. Az ukrajnai háború megmutatta, hogy egy nagy szárazföldi konfliktusban továbbra is rengeteg katona, páncélos, tüzérségi eszköz és lőszer kell. Egy Irán körüli hadművelet vagy egy Tajvanért vívott tengeri-légi konfliktus viszont elsősorban a repülőterek, kikötők, légi utántöltők, felderítő rendszerek és utánpótlási útvonalak értékét növelné meg. Egy támaszpont jelentőségét ezért önmagában nem az ott állomásozó katonák száma mutatja meg.
Ellentmondások mutatkoznak a kontinens legvédettebbnek gondolt nyugati végén. Trump élesen bírálta Spanyolországot, az Egyesült Államok mégis 400 millió dollár értékű, több évre szóló munkálatokat jelentett be a moróni légibázison. A spanyolországi Rota haditengerészeti és Morón légi támaszpont hozzáférést ad az Atlanti-óceánhoz és a Földközi-tengerhez. Nagy-Britanniában pedig az amerikai légierő 4,2 milliárd dollárnál nagyobb értékű folyamatban lévő és tervezett munkával számol hét támaszponton.
Vagyis Amerika mégsem hagyhatja magára Európát?
Az iráni háború különösen világosan mutatta meg a földrajz jelentőségét. Június végéig több mint ötszáz amerikai katonai repülőgép haladt át olaszországi bázisokon. Róma ugyan márciusban egyes gépektől megtagadta a leszállási engedélyt, támaszpontjai mégis fontosak maradtak az amerikai műveletekhez. A példa egy másik korlátot is jelez: a bázisok használatához politikai együttműködés és a fogadó ország beleegyezése is szükséges, és az európai szövetségeseket nem lehet távirányítású bürokratikus bábnak tekinteni.
A teljes kivonulás Amerikának is súlyos stratégiai veszteség lenne. A támaszpontokat, a hozzájuk vezető ellátási útvonalakat, a közös gyakorlatokon kialakult együttműködést és a fogadó országokkal kötött megállapodásokat évtizedek alatt építették fel. Ha Washington feladná ezt a hálózatot, saját mozgásterét is szűkítené. Az európai jelenlét ráadásul az amerikai befolyás egyik forrása: a NATO-n keresztül Washington közvetlenül alakíthatja a kontinens biztonsági döntéseit.
Ebből mégsem következik, hogy Európa biztosra veheti az amerikai védelem eddigi mértékét. Az Egyesült Államok csökkentheti a csapatok számát, áthelyezhet képességeket, vagy egy válságban késlekedhet a döntéssel anélkül, hogy felszámolná európai bázisait vagy kilépne a NATO-ból. A katonai érdek erős érv a maradás mellett, de egy adott pillanat politikai döntését nem helyettesíti. Ezért olyan fontos a szövetség elrettentő erejéhez, hogy az esetleges ellenfél ne csak az amerikai fegyverek jelenlétét lássa, hanem az amerikai fellépést is hihetőnek tartsa.
Washingtonon belül sem létezik kizárólagos álláspont. mert a nagyszabású csapatcsökkentés terve ellenállásba ütközött az amerikai kormányzaton belül is. A kongresszusi munkatársak arról is beszélnek a republikánus és demokrata oldalon egyaránt, hogy vannak aggályok az európai jelenlét hirtelen meggyengítésével kapcsolatban. A vita tehát nem egyszerűen Európa kívánságáról szól, hanem arról is, hogy mennyi katonai erőt és befolyást kíván megőrizni maga az Egyesült Államok.
Európa tud többet fizetni – de mit tud megvenni a pénzből?
A szövetségesek már jelentősen növelik a kiadásaikat. A NATO adatai szerint európai tagjai és Kanada reálértéken csaknem 20 százalékkal többet költöttek védelemre 2025-ben, mint egy évvel korábban. Összesített kiadásuk meghaladta az 571 milliárd dollárt 2021-es árakon számolva. A 2025-ös hágai vállalás értelmében a tagok 2035-re a GDP-jük 3,5 százalékát alapvető katonai szükségletekre, további legfeljebb 1,5 százalékát pedig tágabb védelmi és biztonsági célokra fordítanák.
A több pénzből azonban nem lesz egyik napról a másikra saját felderítő rendszer, légi utántöltő flotta, nagy hatótávolságú szállítás vagy elegendő légvédelem. Ezekhez nemcsak eszközöket kell vásárolni, hanem személyzetet képezni, ipari kapacitást építeni és a különböző országok haderejét együtt működő rendszerré szervezni. A szakértő elemzők is arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai technológiáról és ellátási láncokról való leválás éveket, vagy akár egy évtizedet is igénybe vehet.
Ráadásul Trump nyomása üzletileg váratlan eredménnyel járhat Washington számára. A Reuters legalább nyolc NATO-tagot azonosított, amely keresi a módját, hogyan függjön kevésbé az amerikai fegyverektől és védelmi cégektől. A szövetségesek nagyobb katonai költése tehát nem feltétlenül jelent ugyanekkora többletbevételt az amerikai gyártóknak.
Ugyanakkor a NATO régi alkuja változásra szorul. Európa nem tudja gyorsan pótolni mindazt, amit az Egyesült Államok nyújt, Amerika pedig nem tudja veszteség nélkül elengedni azokat a bázisokat és szövetségeseket, amelyek saját világhatalmi mozgásterét is biztosítják. A következő évek kérdése ezért nem szűkül le arra, hogy hány amerikai katona marad a kontinensen. A tét sokkal inkább az, hogy a felek képesek-e újra megbízni abban: amikor szükség van rá, a másik valóban ott lesz.