Németország jócskán lemaradt Európa többi országához képest az okosmérők telepítésében.
A megújuló energia térnyerésével Európa villamosenergia-rendszerei alapvető átalakuláson mentek keresztül.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Korábban az áramigényt nagyrészt szabályozható termelés fedezte szénből, földgázból, atomerőművekből és vízenergiából, amelyet a fogyasztás változásához lehetett igazítani.
A szél- és napenergia viszont nem fix menetrend szerint termel – az időjárástól függ. A napenergia például nappali órákban keletkezik, miközben a fogyasztás ilyenkor alacsonyabb, mert az emberek nincsenek otthon, hanem dolgoznak vagy iskolában vannak.
Ezekhez az ingadozásokhoz való alkalmazkodás napjainkban az egyik legnagyobb kihívás az európai energiarendszer számára, és ennek megoldásában kulcsszerep jut az okosmérőknek.
Az elektromos hálózat stabilitásának megőrzéséhez finom egyensúlyban kell tartani a kínálatot és a keresletet. Minél nagyobb arányban származik az áram változó megújuló forrásokból, annál bonyolultabb ezt az egyensúlyt biztosítani.
Jelenleg Európában a szél- és naperőművi kapacitás gyorsabban bővült, mint a hálózat rugalmasságát növelő megoldások, köztük az akkumulátoros energiatárolás, ezért a hálózat intelligensebb irányítása elengedhetetlen a kínálat és a kereslet közötti eltérések megelőzéséhez.
A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) szerint az akkumulátoros energiatárolás a szél- és napenergia-termeléssel kombinálva a nap 24 órájában megbízható áramellátást tud biztosítani akkor is, ha az időjárás nem ideális. Az EU-nak azonban tízszeresére kell növelnie az ilyen rendszerek kapacitását, hogy teljesíteni tudja 2030-as céljait.
Hogyan működnek az okosmérők?
Az okosmérők automatikusan továbbítják az áramfogyasztási adatokat az Ön energiaszolgáltatójának vagy a hálózat üzemeltetőjének, így nincs szükség kézi mérőleolvasásra, és pontosabb számlázást tesznek lehetővé.
Emellett nagyobb kontrollt adnak az Ön energiafelhasználása felett, és lehetővé teszik a rugalmas, úgynevezett „időalapú” tarifák kihasználását, amelyek alacsonyabb árakat kínálnak, amikor a kereslet alacsony vagy a megújuló energiatermelés magas.
Ez teszi az okosmérőket kulcsfontosságú eszközzé a szél- és napenergiához hasonló, időszakos megújulók hálózatba integrálásában. A rugalmas tarifák támogatásával, amelyek arra ösztönzik a háztartásokat, hogy az energiaigényes berendezéseket – például a mosógépet – akkor működtessék, amikor bőséges a megújuló termelés, az okosmérők segítenek jobban összehangolni az áramkeresletet a kínálattal.
Ez csökkenti az úgynevezett korlátozás szükségességét – amikor a megújulóenergia-termelőket kifizetik azért, hogy visszafogják a termelést vagy átmenetileg leállítsák az erőműveket, mert több áram keletkezik, mint amennyit a hálózat fel tud venni.
Ahogy egyre több háztartás használ elektromos járműveket, hőszivattyúkat és otthoni akkumulátoros tárolórendszereket, az okosmérők egyre fontosabb szerepet kapnak abban, hogy ezeknek a jóval nagyobb áramigényű eszközöknek a fogyasztását olyan időszakokra lehessen áttenni, amikor bőséges a megújuló energia.
Az okosmérők európai bevezetésének késése
Mindezek ellenére az Európai Unióban az okosmérők bevezetése késésekkel és visszaesésekkel tarkított folyamat volt.
Már 2009-ben az EU harmadik energiacsomagja előírta, hogy azok a tagállamok, ahol a költség-haszon elemzés kedvező eredményt mutatott az okosmérők esetében, 2020-ig legalább a háztartások 80 százalékában szereljenek fel ilyen készüléket. A határidő óta már hat év eltelt, a bevezetés aránya az Unióban mégis csak mintegy 60 százaléknál jár.
A júniusban előterjesztett új, egész EU-ra vonatkozó bevezetési célok ennél kevésbé ambiciózusak: elfogadásuk esetén 2030-ig legalább a végfelhasználók 50, 2033-ig pedig 65 százalékát kellene okosmérővel ellátni.
Az EU-ban és az Egyesült Királyságban általános gyakorlat, hogy a háztartásoknak nem kell előre fizetniük az okosmérők felszereléséért, ugyanakkor az eszközök telepítéséért viselt felelősség országonként eltér. Egyes államokban – így például az Egyesült Királyságban – a szolgáltatók bírságokra számíthatnak, ha nem teljesítik a bevezetési célokat, míg Franciaországban azok a háztartások, amelyek elutasítják a készülékek felszerelését, díjat fizethetnek a kézi mérőleolvasásért.
A költségeket jellemzően a szabályozott hálózati díjakon vagy a fogyasztók energiaszámláinak más tételein keresztül térítik meg, bár a pontos módszer országonként eltér.
Mennyi pénzt takaríthat meg egy okosmérő?
Az Európai Bizottság (forrás: angol) szerint a fogyasztói oldal rugalmassága 2030-ra évente több mint 71 milliárd eurót takaríthatna meg az uniós fogyasztóknak a legkedvezőbb forgatókönyv esetén – ez az összeg azonban egy iparági megbízásból készült, 2022-es tanulmány modelljére épül, amely a rugalmassági megoldások széles körű elterjedését vizsgálta, nem pusztán az okosmérők által elérhető megtakarításokat.
Az EU óvatosabb becslései szerint az okosmérők által lehetővé tett megtakarítás általában a háztartási energiaszámla 2–10 százaléka között mozog, különösen akkor, ha időalapú tarifákkal párosul.
Az okosmérők a hálózatirányítás költségeit is segíthetnek csökkenteni, mivel részletesebb információkat adnak a hálózatüzemeltetőknek a beruházások megtervezéséhez és a kereslet kezeléséhez. Mérsékelhetik továbbá a megújuló-termelés korlátozásának szükségességét, amelynek költségeit végső soron a fogyasztók viselik az áramszámlákon keresztül.
2025-ben Németország mintegy 435 millió eurót fizetett a megújulóenergia-termelőknek a termelés korlátozásáért, míg az Egyesült Királyságban ez az összeg körülbelül 363 millió fontot (424 millió eurót) tett ki.
Az okosmérők lehetővé teszik, hogy a háztartások részt vegyenek energiaközösségekben és energiamegosztási rendszerekben azáltal, hogy rögzítik, ki termelt, osztott meg vagy fogyasztott villamos energiát.
Ezek a lakossági kezdeményezések a közösségek számára közös megújulóenergia-termelést és -fogyasztást tesznek lehetővé, így a résztvevők olcsóbb, zöldebb áramhoz jutnak, amely jóval kevésbé kitett a nagykereskedelmi fosszilisenergia-árak ingadozásának.
Mely európai országok járnak élen az okosmérők bevezetésében?
Az EU Energia-szabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER (forrás: angol)) adatai szerint 2024-ben az európai háztartások körülbelül 60 százalékában működött már okosmérő. Tizenöt uniós országban ez az arány meghaladta a 80 százalékot.
A svéd és az olasz hatóságok az elsők között léptek. Olaszország 2001-ben kezdte meg a digitális mérők felszerelését, és 2011-re gyakorlatilag teljes lefedettséget ért el, Svédország pedig 2003-ban írta elő a havi mérőleolvasást, és 2009-re szinte mindenhol okosmérőket telepített.
Dánia 2024-re (forrás: angol) szintén elérte a 100 százalékos lefedettséget; Észtország, Finnország, Lettország, Luxemburg, Norvégia, Portugália és Spanyolország egyaránt körülbelül 99 százalékon állt; Ausztria és Szlovénia 97 százalékon; Franciaország 94 százalékon; Málta 93 százalékon; Hollandia 90 százalékon; Írország 84 százalékon; Nagy-Britannia 70 százalékon; Litvánia pedig 51 százalékon.
A sort végén Belgium állt 46 százalékkal; Lengyelország 36 százalékkal; Horvátország 34 százalékkal; Románia 27 százalékkal; Magyarország pedig mindössze 11 százalékkal. Ciprus ekkor még nulla százalékon állt, ám a sziget 2025-ben tömeges bevezetésbe kezdett.
A legszembetűnőbb adat azonban Németországé: 2024-ben mindössze a háztartások 2 százalékában működött korszerű okosmérő. Bár 2025-től bizonyos fogyasztói csoportok számára kötelezővé tették az okosmérők felszerelését, a bevezetés üteme továbbra is lassú.
Maradjon velünk: a hónap végén részletesen is elmagyarázzuk, miért.