Az új jelentés arra figyelmeztet, hogy a rugalmas áramtermelésre és az energiabiztonságra hivatkozva Európát egyre jobban a fosszilis tüzelőanyagokhoz láncolják.
Az Irán elleni háború okozta fosszilisenergia-ársokk rámutatott Európa veszélyes olaj- és gázfüggőségére. Ahelyett azonban, hogy figyelmeztetésként tekintenének rá, az uniós kormányok inkább ráerősítenek: közel 60 gigawattnyi új gázerőmű építését tervezik, ami évtizedekre bebetonozhatja a kontinens fosszilisenergia-függőségét – figyelmeztet egy új elemzés.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A „Merchants of Crisis (forrás: angol)” című jelentést a Beyond Fossil Fuels (BFF) nevű kampányszervezet tette közzé június 15-én. Eszerint, ha a tervezett gázerőművek megépülnek, évente mintegy 28 milliárd köbméter gázt égetnének el – ez az EU várható gázimportjának nagyjából kilenc százalékának, vagy 46,4 millió háztartás éves gázfogyasztásának felel meg.
Európában a földgázárak már 60 százalékkal emelkedtek a háború kitörése óta, és a kontinens jóval alacsonyabb gáztartalékokkal vágott neki a válságnak, mint az elmúlt években: 2026 februárjának végén 46 milliárd köbméter állt rendelkezésre az egy évvel korábbi 60 milliárd köbméterrel szemben.
A háztartások és a vállalkozások viselik a terhek zömét, az energiaszámlák elszabadultak, és egyre mélyül a megélhetési válság.
„További gázerőművek építése nem védi meg az európaiakat a jövőbeni energiaválságoktól – ellenkezőleg, tovább mélyíti függőségünket az ingadozó árú fosszilis importtól, miközben az energiacégek profitálnak” – mondja Juliet Phillips, a Beyond Fossil Fuels energiaügyi kampányosa. „A valódi megoldás egy olyan stratégia kidolgozása, amely fokozatosan kivezeti a fosszilis energiahordozókat, miközben felgyorsítja a megújulók, az energiatárolás, a hálózatok és a tiszta rugalmassági megoldások fejlesztését.”
Németország áll az új gázerőmű-hullám élén
A jelentés szerint „a politikusok és energiacégek erős szövetsége” az energiabiztonság jelszava mögé rejtve taszítja Európát egyre mélyebb fosszilis függőségbe. Ez a dokumentum megfogalmazása szerint „önmagát erősítő kört” hoz létre, amely gazdagítja az energiacégeket, miközben a háztartásokat a jövőbeli ársokkoknak teszi ki.
A jelentés Németországot emeli ki mint kirívó példát. A német kormány 2031-ig 12 gigawattnyi új erőművi kapacitást kíván hozzáadni a rendszerhez, amelyből 10 gigawattot hidrogénre átállítható, gáztüzelésű erőműveknek szán.
Bár ez kevesebb, mint a koalíciós kormány eredeti terve, amely 2030-ig 20 gigawattnyi gázos kapacitás tenderére vonatkozott, még így is jelentős bővülés a mintegy 31 gigawattos jelenlegi portfólióhoz képest. A német kormány előírja, hogy minden új gáztüzelésű kapacitásnak 2045-ig „dekarbonizálnia” kell – ugyanakkor nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy ezt szén-dioxid-leválasztással és -tárolással (CCS) érjék el. A kritikusok – köztük az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (forrás: angol) (IEEFA) – arra figyelmeztetnek, hogy ez sem nem bizonyított, sem nem költséghatékony megoldás.
A BFF külön is hangsúlyozza, hogy bár Németország energiaügyi minisztere, Katherina Reiche kulcsszereplő az ország energiapolitikájában, korántsem tekinthető semlegesnek. A szervezet szerint kifejezetten gázpárti szemléletet hoz magával, miután egy évtizeden át dolgozott az E.ON leányvállalatánál, a Westenergie AG-nál – amely több mint 6,6 millió embert lát el fosszilis energiával –, valamint a VKU-nál, az önkormányzati energiaszolgáltatók befolyásos lobbiszervezeténél.
Hivatalba lépése óta a gáztüzelésű erőművek bővítését szorgalmazza, az ipar védelmére hivatkozva az EU klímasemlegességi határidőinek lazítását sürgeti, és a napenergia- és hálózati támogatások csökkentését javasolta. Emellett támogatta a megújuló energiára épülő német Heating Act visszavonását is a múlt hónapban.
A német Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium (BMWE) megkeresésünkre nem reagált azonnal.
A németek már most is az EU legmagasabb energiaszámláival szembesülnek, ami nagyrészt annak tudható be, hogy az ország erősen ki van téve az ingadozó globális gáz- és olajpiacoknak, amelyek meghatározzák az áramárakat. A Németországban felhasznált gáz mintegy 95 százaléka importból származik.
A jelentés Lengyelországot és Romániát is kiemeli, ahol az állam jelentős tulajdonrésszel bír az olaj- és gázipari cégekben, és ez érdemben befolyásolja a kormányzati döntéseket. Lengyelországban az állam a többségi tulajdonosa a PGE és az ENEA energiaszolgáltatóknak, és legnagyobb részvényese az Orlen és a Tauron energia- és közműholdingoknak.
Romániában a Romgaz gáztermelő vállalat 70 százalékban állami tulajdonban van, az állam pedig 20,7 százalékos részesedéssel bír az OMV Petrom olajvállalatban. A két cég közösen fejleszti a 4 milliárd eurós Neptun Deep fekete-tengeri gázprojektet, amely 2027-től várhatóan megduplázza Románia gáztermelését. A szintén Romániában épülő, gáztüzelésű Mintia hőerőmű, amely az EU legnagyobb ilyen létesítménye lesz, már idén megkezdheti működését – annak ellenére, hogy az uniós villamosenergia-hálózatot felügyelő ENTSO-E szerint a tervezett kapacitás jelentős része 2035-re gazdaságilag életképtelenné válhat.
Rugalmas termelés: miért toporog Európa?
Németország energiabiztonsági tervei egy mélyebb problémára világítanak rá: a jelenlegi villamosenergia-rendszer alapvetően fosszilis tüzelésű erőművekre épült, és az „energiabiztonság” fogalmát most ismét a fennálló rendszer konzerválására használják ahelyett, hogy a reformokba fektetnének.
Azáltal, hogy Németország előírja: az új erőművi kapacitásból 10 gigawattnak „hosszabb ideig folyamatosan képesnek kell lennie áramtermelésre”, valójában a gáztüzelésű erőműveknek kedvez. Ezeket ma egész Európában arra használják, hogy rugalmasan, azonnal indítható kapacitással szél- és napenergia-termelés mellett is kiegyensúlyozzák a hálózatot, amikor a termelés nem esik egybe a kereslettel.
Ám a kampányszervezetek és energiaelemzők szerint ez a megközelítés könnyen beragadt, megtérülés nélkül maradó eszközökhöz vezethet. Ha inkább az akkumulátoros energiatárolásra és más tiszta rugalmassági megoldásokra összpontosítanának, az olcsóbb és ellenállóbb rendszerhez vezethetne.
„A tiszta rugalmassági megoldások rohamosan terjednek” – mondja az Ember nevű agytröszt vezető energiaelemzője, Beatrice Petrovich a Euronews Earth-nek. „A hálózati léptékű akkumulátorok költsége 2025-ben történelmi mélypontra süllyedt, folytatva az immár egy évtizede tartó árcsökkenési trendet, miközben a beépített kapacitás mindössze két év alatt több mint a duplájára nőtt. Mindez azt jelenti, hogy rövid távú hálózati kiegyensúlyozásra az akkumulátorok már olcsóbb alternatívát kínálnak az új gázerőműveknél, ráadásul gyorsabban is építhetők.”
„Csak Németországban a beépített akkumulátorkapacitás a 2025-ös 2,5 gigawattról a következő években várhatóan 10 gigawatt fölé nő. Ha ehhez hozzávesszük az elektromos autók és hőszivattyúk egyre növekvő flottájából érkező, mesterséges intelligenciával vezérelt keresletoldali rugalmasságot, jól látszik, hogy a döntéshozóknak nagyon alaposan mérlegelniük kell a túlzott fosszilis beruházások – köztük a gázellátás zavarainak és a közpénzből finanszírozott beragadt költségeknek – a kockázatait.”
Lengyelország kapacitásaukciói még tovább mennek: kifejezetten csak gáztüzelésű blokkok részvételét engedélyezik, és a kormány ezt „rendszerstabilizációként és energiabiztonságként” tálalja. Ugyanakkor a Sziléziai Műszaki Egyetem kutatója, Krzysztof Bodzek új tanulmánya (forrás: angol) arra utal, hogy ez inkább politikai döntés, semmint elkerülhetetlen szükségszerűség: számításai szerint 2040-re már pusztán a helyi energiakiegyenlítés 20,8 gigawattnyi gázerőművi kapacitást tehetne feleslegessé.
A gáznak mint könnyen szabályozható energiatermelő forrásnak az előtérbe helyezése azért is különösen problémás, mert elvonja a befektetéseket és a politikai figyelmet attól, hogy a megújulókat tegyék rugalmasabbá – például akkumulátoros energiatárolással, keresletoldali szabályozással vagy időalapú tarifákkal.
Németország jól mutatja, mennyire le van maradva Európa legnagyobb gazdasága ezen a téren: miközben Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban a háztartások legalább 95 százalékában van okosmérő, Németországban 2025 szeptemberének végén még a háztartások alig négy százalékát szerelték fel ilyen eszközzel.
Az okosmérők elengedhetetlenek a dinamikus áramtarifákhoz, amelyek viszont kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a változó megújuló áramtermelést a fogyasztással össze lehessen hangolni – és csökkenteni lehessen a gáztartalékokra való ráutaltságot.
A májusban bejelentett, TotalEnergies és EPH közötti TTEP vegyesvállalat Európa egyik legnagyobb gázerőművi termelőjévé válhat. A projektet is rugalmas kapacitásokat kínáló szereplőként mutatták be, ám a kampányszervezetek szerint valójában egy új fosszilis gázóriás jön létre, amelynek alapvető érdeke lesz Európa gázimport-függőségének fenntartása.
„Az európai háztartásoknak szabadságra van szükségük a fosszilisár-sokkoktól”
„Az energiabiztonság nem szolgálhat ürügyként arra, hogy új gázüzleteken keresztül még gazdagabbá tegyük a fosszilisenergia-ipart” – mondja Phillips. „Az európai háztartásoknak és vállalkozásoknak éppen az ellenkezőjére van szükségük: alacsonyabb számlákra, nagyobb ellenállóképességre és a fosszilis energiahordozók ár-sokkjaitól való függetlenségre.”
A BFF arra szólítja fel az uniós vezetőket, akik ezen a héten ülnek össze az Európai Tanács ülésén, hogy fogadjanak el egy hosszú távú keretet Európa szerkezeti függésének fokozatos csökkentésére a fosszilis energiahordozóktól – mérhető célokkal alátámasztva, és a megújuló energiába, az energiatárolásba és a hálózati infrastruktúrába irányuló felgyorsított beruházásokkal megtámogatva.
Az Európai Bizottság a jelenlegi válságra válaszul már előterjesztett egy új intézkedéscsomagot, az AccelerateEU-t, a BFF szerint azonban ez messze elmarad attól a szerkezeti fordulattól, amely megakadályozhatná, hogy Európa tartósan ki legyen szolgáltatva a fosszilisenergia-ársokkoknak.
A Tanács ülése előtt több mint 20 iparági szervezet, klímavédelmi civil szervezet és szakszervezet által aláírt levelet juttattak el az uniós vezetőkhöz, amely az Európa fosszilisenergia-piaci kilengéseknek való kitettségét szerkezetileg csökkentő intézkedéseket sürget.