Már annak is örülhetünk, ha lesz elég gáz Európában, csak drágán

HIRDETÉS

A következő fűtési szezonban is érkezni fog orosz gáz Európába? És mennyiért? És mit tehet az EU, hogy csökkentse a függőségét Moszkvától, vagy adott esetben túléljen egy orosz gázembargót? Számos húsbavágó kérdés lengi körül az orosz-ukrán háború miatt válságba sodródott európai energiaellátást. Szakértők segítségével körbejártuk a legfontosabbakat.

Bizonytalanság uralkodik az európai energiapiacokon az orosz-ukrán háború miatt. Egyedül az tűnik egyértelműnek, hogy a magas energiaárak hosszabb távon is velünk maradnak. De ha ez lesz a legnagyobb problémánk, az a várható gazdasági visszaesés ellenére még mindig a jobbik forgatókönyvnek számít - ahhoz képest például, ha Oroszország úgy döntene, hogy elzárja a gázcsapokat. 

Vajon más uniós tagállam is Lengyelország és Bulgária sorsára jut?

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy Lengyelország és Bulgária után más uniós országokba is leállítja-e a gázszállítást Oroszország a rubelben való fizetés elutasítása miatt. Az általunk megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy az első korlátozás még csak figyelmeztetés volt Moszkva részéről, nem okoz jelentős felfordulást. Az Európai Energiakutatási Szövetség főtitkára, Adel El Gammal így értékelt az Euronewsnak:

„Lengyelország és Bulgária csak az uniós gázimport 13 százalékát teszi ki, ezért ez nem egy nagy érvágás, nem olyan, mintha Németország felé állítanák le a szállításokat. És az is nagyon fontos, hogy a két ország, Bulgária és Lengyelország régen döntött már arról, hogy megszüntetik a függőségüket az orosz gázszállításoktól. Mindkét állam egyértelművé tette, hogy nem akarja megújítani az Oroszországgal kötött gázszállítási szerződését az év végén. Lengyelországnak egy norvég, Bulgáriának pedig egy azeri gázvezeték fontos ebben az ügyben.”

Az áprilisi szállítások kifizetése a következő hetekben esedékes, de az európai álláspont még mindig nem egyértelmű. Az Európai Bizottság legújabban a szankciók megsértésének titulálta a rubelben fizetés bármilyen formáját, de a tagállamok ettől függetlenül igyekeznek felkészülni. 

A Bizottság névtelenül nyilatkozó energiapiaci szakértője azt mondta az Euronewsnak, fű alatt a legtöbb nemzeti szolgáltató már megnyitotta a számláját a Gazprombanknál. Ő úgy látja, hogy ha Putyin tovább akarja fokozni a nyomást, akkor a balti országok jó célpontok lehetnek az alacsony fogyasztásuk miatt.

Megcsapolhatják-e a másoknak szánt gázszállítmányokat az orosz exportból kizárt tagállamok?

Az biztos, hogy az európai szolidaritás komoly próbája következik, különösen, ha az orosz embargó sokáig fennmarad, és az olyan országok, amelyekbe nem érkezik több orosz gáz, ellátási nehézségekkel szembesülnek. Bulgária például akár meg is csapolhatná a területén keresztül Magyarországnak küldött szállítmányokat. Székely Árpád volt moszkvai nagykövet azonban úgy véli, a tagállamok nem fogják hagyni, hogy Putyin egymásnak ugrassza őket.

„Szerintem ez kizárt. Egyrészt azért, mert az unió tagállamai fognak egyeztetni. Másrészt pedig az unió tagállamai, bármily furcsán hangzik is ez egy magyar ember szájából, a jogállamiság talaján állnak, nem fognak jogsértő magatartást tanúsítani. Ergo, a bolgárok át fogják engedni azt a tranzitgázt, amit nekünk szántak az oroszok.”

Megvéd a magas piaci ártól a hosszú távú gázszerződés?

Nagyon úgy néz ki, hogy nem. Bár Vlagyimir Putyin februárban még arról beszélt, hogy Magyarország a piaci ár ötödéért kapja az orosz gázt a szerződésnek hála, a Központi Statisztikai Hivatal adatai nem ezt mutatják. Februárban konkrétan a piaci átlagárnál 30 százalékkal többet fizetett Magyarország az orosz földgázért. 

A szerződés nem rögzített árral dolgozik, hanem egy formula alapján számolják ki, hogy mennyit kell utalnunk. Ennek részleteit nem hozzák nyilvánosságra, de a Népszava számításai szerint a februári kifizetések a két hónappal korábbi piaci árszinthez vannak közel. A gázszerződéssel kapcsolatban április elején kérdeztük Orbán Viktor miniszterelnököt, aki akkor elismerte, hogy a szerződés nem garantálja az alacsony gázárat, de elmondása szerint nem is ezért kötöttük meg:

„A hosszú távú szerződéseknek nem az az értelme, hogy az jobb árat ad. Adhat egyébként, és az jó, hogyha így történik, de nem az az elsőszámú célja, hogy jobb árat adjon, mint a piaci ár, hanem hogy akkor is van, amikor a piacon nincsen gáz. Ez egy ellátásbiztonsági szempontból megkötött szerződés” - mondta a miniszterelnök, majd hozzátette, hogy éppen ezért csak Magyarország szükségletének felét fedezi a gázszerződés, a másik felét a piacról próbáljuk beszerezni olyan időszakokban, amikor kedvező az ár.

Mit tehet az EU az orosz gázfüggőség csökkentéséért?

Az EU igyekszik gyorsan lépni annak érdekében, hogy a következő fűtési szezonban ne Moszkva jóindulatán múljon, hogy jön-e elég földgáz a régióba. Egyrészt még az őszi hidegek beállta előtt legalább 80 százalékos szintre szeretnék feltölteni az uniós gáztárolókat. Másrészt már az év végéig kétharmaddal, nagyjából 100 milliárd köbméterrel szeretnék csökkenteni az orosz földgáz iránti keresletet a REPowerEU programban foglaltak szerint. Ez azonban óriási kihívás, és erősen kérdéses, hogy megvalósítható-e Adel El Gammal szerint:

Név nélkül nyilatkozó forrásunk szerint a Norvégiából, Azerbajdzsánból és Észak-Afrikából induló vezetékek hónapok óta száz százalékos kapacitással működnek, már előfordultak üzemi balesetek is, mert nem tudták elvégezni a szükséges karbantartást. A cseppfolyósított földgáz piaca pedig nagyon telített, csak az ázsiai vevőkre ráígérve, drágán lehet növelni az importot, és a kapacitások lassan bővülnek.

Mi lesz, ha Oroszország nem szállít több gázt Európába?

A legnagyobb ellátási gondot az okozná, ha az oroszok teljesen elzárnák a gázcsapot. Bár az EU a háború kezdete óta nagyjából az orosz éves védelmi költségvetéssel megegyező összeget fizetett ki az orosz energiahordozókért, ezt a lehetőséget nem lehet kizárni. A vészforgatókönyv készen áll, a cél a lakosság védelme lenne.

„Ilyen esetekre, amikor valamilyen oknál fogva – természeti katasztrófa, vagy politikai kockáztatok okán – nem kellő mennyiségű, nem elegendő földgáz érkezik a fogadó országokba, van egy úgynevezett korlátozási sorrend. Ez a magyar Energia- és Közműhivatalban is így van, az Európai Uniós szabályokkal, összhangban. Egy ötfokozatú skálán indul el a korlátozás. Először korlátozzák azokat az ipari felhasználókat, akiknek nem okoz a technológiai folyamatukban maradandó károsodást a földgázellátás csökkentése. A skálán az utolsó helyen van a lakosság korlátozása. Magyarországon nehezen tudnék olyat elképzelni, hogy a lakosság ne jusson hozzá a téli időszakban ahhoz a körülbelül 2,5-3 milliárd köbméter gázhoz, amire szüksége van. Már csak azért is, mert az ország termelése körülbelül 1,5 milliárd köbméter” - mondta Székely Árpád.  

Az áldozatok között lehet például a sok gázt fogyasztó, de az európai GDP-hez kis mértékben hozzájáruló üvegipar és kerámiaipar. De akármekkora korlátozásra lenne szükség, az biztos, hogy a gazdasági következmények súlyosak lennének. Német számítások szerint az orosz gázszállítások leállítása 5 százalékos GDP-csökkenéssel járna Németországban.

Nekünk is le kell majd tekerni a fűtést a következő télen?

Az aggasztó kilátások miatt egyre inkább felmerül a lakosság szerepe az orosz függés csökkentésében. Olaszországban például tilos lesz 25 foknál lejjebb állítani a klímákat a nyáron. Adel El Gammal szerint akkor is érdemes lesz nekünk is tennünk valamit a fogyasztás csökkentéséért, ha erre nem kötelez majd a saját kormányunk:

„Megvan a lehetőségünk arra, hogy jelentősen csökkentsük a saját fogyasztásunkat anélkül, hogy ez komolyan befolyásolná a kényelmünket, az életszínvonalunkat. Ez azzal járna, hogy csökkentjük a megengedett sebességet az autópályákon, vagy kevésbé fűtünk a lakásokban. Ha például egy fokkal alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel a lakóházakat, az hét százalékos fogyasztáscsökkenéssel jár. A fűtés pedig a teljes gázfelhasználás harmadát adja. Aztán ott van a légkondicionálás is, a déli tagállamokban már közelítünk a nyári időszakhoz. Ha egy fokot visszaveszünk a klímákon, az tíz százalékos fogyasztáscsökkenéssel jár” - magyarázta a szakértő.

HIRDETÉS

És mire lehet számítani a következő években?

A piaci helyzet teljesen kiszámíthatatlan. Az Európai Bizottság név nélkül nyilatkozó szakértője szerint az árak már most is elszakadtak a gazdasági realitástól, nem a kereslet és a kínálat alakulása dönt, hanem a szereplők azzal foglalkoznak, hogy mi lesz a szankciók és az orosz gázszállítás sorsa. 

Az egyik legfrissebb fejlemény, hogy francia, angol és spanyol kikötők előtt feltorlódtak az LNG-t szállító hajók - a magas ár túl sokat vonzott Európába, ezért ideiglenesen túlcsordultak a betáplálási kapacitások, és a szállítók elkezdtek egymás alá ígérni. A helyzetre jellemző, hogy a múlt héten egy olyan pillanat is volt, amikor az áram ára a 200-300 euró/megawattórás szintről mínusz 200-ra esett, majd pár óra múlva visszaállt az eredetire.

Ilyen körülmények között szinte lehetetlen megmondani, hogy mi lesz, de az biztosnak tűnik, hogy ennyi bizonytalanság közepette az energiaárak tartósan magasan maradnak. És az is, hogy az orosz energiahordozók európai dominanciája már sosem lesz a régi. A múlt héten egy varsói konferencián, az Energy Tech Summiton Grzegorz Piotr Stanislawski, a legnagyobb lengyel magánenergetikai vállalat felügyelőbizottságának tagja így foglalta össze, hogy szerinte miért érik már hosszú ideje, hogy megszabaduljunk az orosz energiától:

„Olajat, gázt, szenet vásárolunk Oroszországban, és ezt Európában használjuk fel. Szén-dioxidot generálunk, az állampolgáraink pedig meghalnak. Lengyelországban évente 46 ezer ember veszti életét a légszennyezés miatt. Ennek semmi értelme, sem ökológiai, sem energetikai szempontból."