Egy évtizeddel a párizsi vérengzés után Salah Abdeslam neve ismét a terrorelhárítók aktáiban szerepel. A börtön, ahol elvileg a külvilágtól elzárva tölti életfogytig tartó büntetését, most egy illegális USB miatt került reflektorfénybe.
A francia hatóságok attól tartanak, hogy a dzsihád árnyéka újra mozdulni kezdett. Tíz év telt el a Bataclan-mészárlás óta és Franciaország megtanult együtt élni a sebekkel, de nem felejteni. A nemzeti emléknap közeledtével azonban a 2015-ös terrortámadások egyetlen életben maradt elkövetőjének neve ismét a címlapokra került – ezúttal egy börtöncellából, ahol elvileg semmihez sem juthatna hozzá a hatóság engedélye nélkül.
A történet egy apró tárggyal kezdődik: egy pendrive-val, amelyről senki sem tudja pontosan, hogyan és mikor került a legszigorúbban őrzött francia rab, Szalah Abdeslam birtokába.
Egy elítélt, akit hermetikusan elzártak – elvileg
Az ISIS terroristáját, aki Budapesten is járt toborzó úton, 2022-ben ítélték életfogytiglani börtönre a párizsi vérengzések miatt, amelyek 130 ember életét követelték. A határozat szerint feltételes szabadlábra helyezés nélkül kell letöltenie a büntetését. Azóta a Vendin-le-Vieil börtönben tartják fogva, a Pas-de-Calais megyében lévő fegyházban, amely a francia rendszer egyik legzártabb intézménye. Itt hozzáfért egy korlátozott kapacitású (offline) számítógéphez is.
A rab engedéllyel használhatott számítógépet – tanfolyamokra, önképzésre, szigorúan hálózaton kívüli üzemmódban. De az, hogy egy USB-eszközt hozzákapcsoltak, megszegte a börtönszabályzat minden pontját.
A terrorista gyilkos cellája betonból, acélból és biztonsági elemekből épült. Elvileg semmi nem juthat be oda, amit nem engedélyeznek. Ennek ellenére 2025 elején a börtön informatikai rendszerei furcsa nyomokat mutattak, melyek szerint valaki külső adathordozót csatlakoztatott Abdeslam gépéhez.
A hatóságok 2025 januárjában előzetes eljárást indítottak, először csak tiltott tárgy birtoklása miatt. De hamar kiderült, hogy a történet nem áll meg ennyinél. A gépen dzsihadista propagandavideók és dokumentumok nyomait találták – olyan anyagokat, amelyek a börtön falain belülre nem kerülhettek volna. A pendrive fizikailag eltűnt, de a digitális árnyéka ott maradt a naplófájlokban.
A francia terrorelhárítás (PNAT) gyanakodni kezdett, hogy valaki bejuttatta azt az eszközt, amelyen a tiltott tartalmak voltak. Ha pedig bekerült, akkor ki is juthatott.
Mi történt 2015-ben?
A Bataclan-mészárlás a 2015. november 13-i párizsi terrortámadássorozat legvéresebb epizódja volt, amelyben az Iszlám Állam (ISIS) három fegyverese – Omar Ismaïl Mostefaï, Samy Amimour és Foued Mohamed-Aggad – hatolt be a párizsi Bataclan koncertterembe, ahol éppen az amerikai Eagles of Death Metal zenekar adott koncertet.
A támadók automata fegyverekkel és robbanóövekkel válogatás nélkül nyitottak tüzet a közönségre, több mint 130 embert ölve meg és 350-nél is többeket megsebesítve az este során, miközben más merénylők a Stade de France-nál és párizsi kávézók, éttermek teraszain is vérengzést rendeztek.
A Bataclan ostroma több mint három órán át tartott: a rendőrség a túszmentő akcióban végül két terroristát megölt, a harmadik felrobbantotta magát. A támadás, amelyet a brüsszeli Molenbeek negyedből kiinduló sejt szervezett, Európa modern történetének egyik legbrutálisabb dzsihadista merénylete lett, és alapjaiban rázta meg Franciaország politikai, biztonsági és társadalmi önképét.
A merényletek egyik logisztikai szervezője, Salah Abdeslam, az egyetlen életben maradt elkövető, menekülés után 2016-ban Belgiumban fogták el, majd 2022-ben életfogytiglani börtönre ítélték, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
A „beszélő” és a nő
A gyanú hamar egyetlen személyre terelődött, mégpedig Abdeslam élettársára, aki rendszeresen látogatta a fogvatartottat. A francia sajtó, köztük a Le Monde, az RTL és a Le Point beszámolója szerint a nő az egyik beszélőn, a parloiron keresztül adhatta át az USB-t.
A pendrive-on dzsihadista anyagok, üzenetek, sőt – a nyomozás szerint – „lehetséges operatív fájlok” is lehettek. Hogy pontosan mik, azt a hatóságok egyelőre nem részletezik, de a PNAT november elején kiterjesztette a nyomozást „terrorista bűnszövetség” gyanújára. Ezzel a jogi minősítéssel már nem egy fegyelmi ügyet vizsgálnak, hanem egy lehetséges merénylet előkészítését.
A francia ügyészség riadója
A PNAT közleményében „terrorista összeesküvés személyek elleni bűncselekmény előkészítésére” fogalmaz. Ez a francia jogban az egyik legsúlyosabb kategória, amely lehetővé teszi az akár 96 órán túli őrizet-hosszabbítást is, ha „imminens” (közvetlenül fenyegető) terrorveszély áll fenn.
Eddig három személyt vettek őrizetbe, így Abdeslam partnerét és két, a külvilághoz kötődő személyt. Mindannyian azzal gyanúsíthatók, hogy a pendrive bejuttatásában vagy továbbításában szerepük volt.
A francia belügyi források szerint az ügyet a november 13-i évforduló közelsége miatt kezelték kiemelt kockázatként. Bár konkrét támadási célpontot vagy tervet nem tettek közzé, a PNAT nyelvezete azt sugallja, hogy a gyanú szerint a pendrive nem pusztán emléktárgy volt, hanem a kommunikáció eszköze.
Ha beigazolódik, hogy a pendrive-on terrorista célú anyag volt és Abdeslam tudatosan használta azt, új vádemelés várhat rá, akár újabb életfogytiglani ítélet formájában. Ha viszont csak propagandaanyagokról és szabályszegésről van szó, akkor az ügy inkább intézményi blamázs marad, mintsem nemzetbiztonsági válság.
Hogyan jut be egy pendrive egy „áthatolhatatlan” börtönbe?
A válasz nem megnyugtató, mert a börtönök sosem hermetikusan zártak. A francia rendszerben is meghatározottak a tiltott tárgyak, így a telefonok, SIM-kártyák, kábítószerek, vagy a drónnal ledobott csomagok.
Egy USB-stick elrejthető egy könyv borítójában, egy élelmiszer-csomagban, vagy egyszerűen kézbe adható a beszélőn. De a lehetőségek közt ott van a belső korrupció is, egy megvesztegetett őr, egy beszállító, egy takarító, vagy valaki, aki lojalitásból közvetít.
Abdeslam esetében különösen zavaró a számítógépes hozzáférés engedélyezése. Ha a gép USB-portja nem volt fizikailag lezárva, akkor a rendszer sebezhető volt, és egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség is elég.
Mit lehet kezdeni egy pendrive-val a cellában?
Sok mindent. Egy ilyen adathordozó lehet „offline hírvivő”: adatokat juttat be vagy visz ki. Lehetnek rajta propagandafájlok, amelyekkel Abdeslam más rabokat próbálhatott radikalizálni. Tartalmazhat utasításokat, térképeket, neveket, amiket a külvilág értelmezhet és végrehajthat. Lehetnek rajta rejtett üzenetek, például képfájlokba kódolt információk. És végül: tartalmazhat olyan adatokat, amelyek a börtönön kívüli kapcsolati hálókat segítenek koordinálni.
A terrorhálózatok gyakran használnak „sötét” kommunikációt, aminek keretében az üzenet nem az interneten megy, hanem emberről emberre, mint a hidegháborús kézbesítések idején, de nem csak szóban, hanem például pendrive-on.
Az X felkapta, de de nem minden állítás légből kapott
A közösségi médiában hamar elterjedt, hogy Abdeslam új ISIS-támadást tervel a cellából. Tény, hogy az ügyészség az „imminens veszély” kitételt alkalmazta az őrizet-hosszabbítás indoklásában, és bizonyított tény az is, hogy USB-t használtak a cellájában. Viszont - legalábbis egyelőre - nincs ismert bizonyíték arra, hogy Abdeslam konkrét támadást szervezett volna, vagy közvetlenül irányította volna az ISIS-hálózatot a börtönből.
A hatóságok is óvatosan fogalmaznak: „olyan elemeket vizsgálunk, amelyek egy terrorcselekmény előkészítésének lehetőségét vetik fel”. Más szóval: a történet realitása nem az, hogy egy új Bataclan készül, hanem az, hogy Franciaország nem engedheti meg, hogy újra elkövessék ugyanazt a hibát.
Az igazi kérdés: miért engedtek egyáltalán bármilyen adathordozót vagy számítógépet Abdeslam közelébe?
Hogyan lehetséges, hogy egy ember, akit az ország egyik legnagyobb nemzeti tragédiájáért ítéltek el, még mindig képes kommunikálni a külvilággal?
A válasz a francia börtönrendszer sajátos kettősségében rejlik. Egyrészt humánus elbánást kell biztosítani – tanulási vagy szórakozási lehetőséget, például játékot, irodalmi anyagot, vagy kapcsolatot a családdal. Másrészt a terrorista elítéltek esetében ezek a rések kommunikációs csatornákká válnak.
A „pendrive-ügy” ezt a dilemmát hozta felszínre: meddig mehet el a humanizmus, ha még az életfogytiglan is potenciális fegyverré válik?