Szerdán kezdi meg a legfőbb amerikai bírói testület az elnök vámrendelkezéseinek törvényes vizsgálatát. Az eredmény akár a Fehér Ház jogköreinek szélesítése is lehet.
A szerdai meghallgatáson azok az érvek hangzanak el, amelyek szerint a főbíróknak (SCOTUS) az alsóbb fokú bíróságok határozatait kellene megerősíteni, és jogellenesnek nyilvánítani az USA által más országokra kivetett vámokat.
Az elnök nem lesz jelen a meghallgatáson, a kormányt Scott Bessent pénzügyminiszter képviseli.
Az ügy akár alapjaiban határozhatja meg az amerikai elnök jövőbeli gazdasági és külpolitikai mozgásterét. A tét az, hogy vajon az elnök – jelen esetben Donald Trump – jogosan vethetett ki széles körű vámtételeket a „nemzetközi vészhelyzetek” ürügyén, vagy ezzel átlépte az alkotmányos hatáskörét.
A meghallgatások középpontjában két beadvány áll, mindkettőt magával az elnökkel szemben indították amerikai importőrök. Érvelésük szerint az 1977-esnemzetbiztonsági törvény, amire Trump a vámkivetést alapozza, nem ad ilyen széles jogot az elnöknek, már csak azért sem, mert a jogszabály nem is tartalmazza a "vám" szót. A nevezetes International Emergency Economic Powers Act (nemzetbiztonsági sürgősségi gazdasági törvény) eredetileg arra hivatott, hogy a Fehér Ház gyorsan reagálhasson nemzetbiztonsági válságokra – például terrorizmusra vagy fegyvercsempészetre. A hatalmi ágak ütközése
Az ügy valójában nem pusztán gazdasági, hanem alkotmányos természetű. A kérdés lényege: kiterjedhet-e az elnöki hatalom olyan területre – a vámok és adók világába –, amelyet az amerikai alkotmány hagyományosan a Kongresszus fennhatósága alá sorol? A Legfelsőbb Bíróság most azt vizsgálja, vajon a Trump-adminisztráció jogszerűen hivatkozott-e a nemzetbiztonsági veszélyhelyzetre, amikor egyes termékekre 10–25 százalékos vámtarifákat vetett ki, köztük kínai, európai és latin-amerikai importokra.
Az alsóbb szintű bíróságok már Trump ellen döntöttek: szerintük az IEEPA nem ad általános felhatalmazást vámok kivetésére, és a végrehajtó hatalom ezzel túllépett az alkotmányos korlátokon. Most a SCOTUS mondja ki a végső szót.
Tágabb politikai és jogi a tét
A döntés túlmutat Trump személyén. Ha a Legfelsőbb Bíróság az elnök javára ítél, azzal gyakorlatilag megerősítheti a „rendeleti kereskedelempolitika” korszakát: az elnök a jövőben hivatkozhat bármilyen „vészhelyzetre” – kábítószer-áramlásra, migrációra, Kína technológiai terjeszkedésére –, és akár kongresszusi jóváhagyás nélkül is új tarifákat szabhat ki. Ez a Fehér Ház kezébe koncentrálná a külkereskedelmi hatalmat, gyengítve a törvényhozást.
Ha viszont a SCOTUS elutasítja Trump érvelését, az megerősítheti a Kongresszus szerepét, és világos határvonalat húzhat a nemzetbiztonsági és a gazdasági döntések közé. Ugyanakkor ez pénzügyi lavinát is elindíthat: ha az eddigi vámokat jogellenesnek minősítik, az Egyesült Államoknak akár több tízmilliárd dollárt kellene visszafizetnie az importőröknek – bár a szakértők szerint nem biztos, hogy a döntés visszamenőleg is hatályos lenne.
Kiegyenlített esélyek
A jogi elemzők szerint az esélyek jelenleg azonosak. A 2/3 többségű konzervatív bíróság tagjai korábban hajlamosak voltak támogatni az elnöki hatalom kiterjesztését nemzetbiztonsági ügyekben, ám az úgynevezett „major questions” doktrína – amely szerint jelentős gazdasági döntéseket csak világos kongresszusi felhatalmazással lehet hozni – az utóbbi években több kormányzati szabályozást is megsemmisített. Ha a bírák ezt a logikát alkalmazzák, Trump pozíciója gyengülhet.
Több nagyvállalat, kereskedelmi szervezet és gazdasági agytrüszt – köztük a Cato Institute és az American Free Trade Coalition – peren kívüli ajánlásokban (amicus brief) kérte a bíróságot, hogy erősítse meg, hogy a vámok és adók továbbra is a Kongresszus hatáskörébe tartoznak.
A nemzetközi visszhang
A külföldi kormányok, különösen az Európai Unió és Kína, szorosan figyelik a meghallgatásokat. A döntés ugyanis meghatározza, mennyire kiszámítható az amerikai kereskedelempolitika, amitől a globális gazdaság egyensúlya nagyban függ. Ha a bíróság az elnök kezébe adja a vámpolitikát, az újra megnyithatja az utat a kereskedelmi háborúk előtt. Ha viszont a döntés korlátozza az elnöki mozgásteret, az Washingtonban új egyensúlyt teremthet a törvényhozás és a Fehér Ház között.
Az ügy kimenetele meghatározhatja a jövőbeli elnökök ciklusait: egy kedvező döntés politikai eszközt adna a kezébe a „kemény Amerika” kereskedelempolitikájának újjáépítéséhez.