Pénteken magyar miniszterelnök lép a Fehér Házba. Ez a rendszerváltás óta a nyolcadik ilyen alkalom lesz: a világpolitikai események és az eltérő kormányzati célok mindig meghatározták, hogy a miniszterelnök mennyi időt kapott és milyen témát érintett az elnöki találkozón. Ezt szedtük össze.
November 7-én magyar miniszterelnök utazik a Fehér Házba. Ilyen a rendszerváltás évei óta eddig hét alkalommal történt. A nyolcadik egyrészt azért lesz sajátos, mert ezzel Orbán Viktor negyedik alkalommal lép majd be az épületbe, másrészt, mert várhatóan ez lesz az első olyan tárgyalása, amely kézzelfogható eredményeket hozhat az orosz energiafüggőség ügyében, vagy a biztonságpolitikában.
Orbán eddigi találkozói többnyire diplomáciai jelentőségűek voltak, most azonban megoldásokra törekvő miniszterelnök léphet az Ovális Irodába. Ennek az az oka, hogy Donald Trump beszállt az oroszok elleni globális szankciós politikába: korábban azt követelte Magyarországtól, hogy váljon le az orosz gázról. Erre válaszul Orbán Viktor telefonhívásban próbálta tudatni az elnökkel, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen Magyarország évtizedek óta kitett az orosz energiahordozóknak. Amennyiben valóban szakpolitikai témákat érint majd a két vezető, a találkozón döntően erről lesz szó.
A rendszerváltás óta négy miniszterelnök látogatott a Fehér Házba. Ezt mindannyian különböző világpolitikai viszonyok közepette és nagyon eltérő célokkal tették meg.
Grósz, glasznoszty, gesztusok
A második világháborút követő államszocialista időszak végét jelentő erjedés, és általában a gorbacsovi "glasznoszty" közepette a magyar vezetés már a nyolcvanas évek végén felvette a fonalat a nyugati nagyhatalmak vezetőivel. A legfontosabb ebben a folyamatban Grósz Károly és Ronald Reagan találkozója volt 1988 nyarán. A főtitkár-kormányfő július 20-28. közötti látogatásának gazdasági kitérőjeként William Verity kereskedelmi miniszterrel, a központi bank elnökével, Alan Greenspannel, illetve a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alelnökével és a Világbank elnökével tárgyalt.
A pénzintézetek vezetőivel folytatott megbeszéléseken Grósz új hiteleket és hitelgaranciákat próbált szerezni, főként a gazdasági szerkezetátalakítás, többek között a vállalati reform és a pénzügyi szektor korszerűsítésének céljára. Bár látványos megállapodás nem született, a találkozókon a miniszterelnök megalapozta azt az amerikai kapcsolatrendszert, amelyen később a magyar gazdaság hitelekhez juthatott, és megelőzte, hogy Magyarországot fizetésképtelenné nyilvánítsák, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az volt.
Grósz diplomáciai találkozói amerikai körútjának utolsó napjaiban voltak: ekkor találkozott a Fehér Házban Ronald Reagan elnökkel és George Bush alelnökkel. Reagan és Grósz többek között abban állapodtak meg, hogy Magyarország kereskedelmi képviseletet nyithat a nyugati parton. Grósz a szocializmus megújítása mellett köteleződött el, Reagan pedig "örömmel nyugtázta" az IMF stabilizációs progamjának működését. Az elnök további politikai liberalizációra és emberi jogi előrelépésekre bíztatta a magyar kormányt, dícsérte annak együttműködését a terrorizmus elleni harcban, a kábítószerellenes magyar konferenciákat, és köszönetet mondott az Egyesült Államok fejlődésében kiemelt jelentőségű magyaroknak: méltatta Wigner Jenő, Szent-Györgyi Albert és a második világháború idején az USA-ba menekülő Bartók Béla munkásságát is.
Grósz Fehér Házban tett látogatása mellett körtúrát tett az Egyesült Államokban, amelyen elsősorban piaci szereplőkkel találkozott. A nemzetközi hírügynökségek ezt is kulcsfontosságúnak tartották, mondván ez elengedhetetlen a kereskedelmi kapcsolatok és a magyarországi amerikai beruházások ösztönzésében. A miniszterelnöknek többek között hamburgerből is jutott: Chicagoban a McDonalds vezetőivel és szállodalánc-tulajdonosokkal találkozott, megkötötte az addigi legnagyobb amerikai-magyar vegyes vállalati megállapodást a Guardian Industries és az Orosházi Síküveggyár között, Los Angelesben olajvállalati vezetőkkel, New Yorkban pedig Soros Györggyel beszélgetett.
A rendszerváltó Magyarország képviseletében
A rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök, Antall József két alkalommal járt az Egyesült Államokban. Először 1990. október 15-20. között, amikor a Tungsramot felvásárló General Electric, a Világbank, és a CIA vezetőivel, illetve az amerikai magyarok képviselőivel tárgyalt, majd a Fehér Házba látogatott, ahol George H. W. Bush elnökkel folytatott megbeszélést.
Bush ekkor a magyarországi aszálykárokra hivatkozva közel 50 millió dolláros kedvezményes hitelt és kölcsöngaranciát jelentett be, egyúttal Washington közbenjárását ígérte a Valutaalapnál (IMF) annak érdekében, hogy a térségünknek nyújtott ötmilliárd dolláros hitelkeretet növeljék. Erre azért volt szükség, mert a közép-európai országok energiaháztartását rosszul érintette az ENSZ szankciós politikája, amit az épp Kuvaitot megszálló Irak ellen vetettek be. Irak a rendszerváltás éveiben fontos gazdasági partnere volt Magyarországnak is, ahová elsősorban gépipari termékeket, például Csepel-motorokat, Ganz-villamos mozdonyokat, MÁVAG-berendezéseket exportált a magyar kormány. Antall a találkozón megígérte, hogy a Kuvait felszabadítására indtott Öbölháborúból Magyarország egy orvoskülönítménnyel veszi ki a részét.
Az amerikai elnök a találkozón több gesztust tett a magyar kormány felé. Közölte, hogy Washington megszünteti a magyar diplomaták mozgáskorlátozását és Los Angelesben megnyitnak egy magyar főkonzulátust. Ezt végül két évvel később, 1992 tavaszán tették meg. Antall vállalta, hogy eltörli az amerikai állampolgárokra vonatkozó vízumkényszert, az Egyesült Államok ezért cserébe pedig lemond a beutazó magyarok vízumdíjairól. Ezt követően a történelemben először tartott díszvacsorát amerikai elnök és magyar miniszterelnök. Pohárköszöntőjébe Bush a déli harangszóért felelőssé tett Hunyadi Jánost is belekeverte.
Antall másodszor egy évvel később 1991. szeptember 29. és október 4. között járt az Egyesült Államokban, amikor először Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel tárgyalt és az ENSZ-közgyűlésen szólalt fel, amely beszédében az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását sürgette. Washingtonba érve újból a Világbankkal és az IMF-fel tárgyalt, majd az alelnökkel, Dan Quayle-el való reggelije után találkozott újból Bush-al. A két politikus a délszláv válság biztonsági kérdéseiről, a kelet-európai viszonyokról, illetve Magyarország euro-atlanti integrációjáról beszélgetett, általában pedig a két ország közötti bizalom további mélyítésén fáradozott.
Diplomáciának öltözik a hála
Magyarország 1999. márciusában csatlakozott a NATO-hoz. A katonai szövetséghez való tartozás célja alapvetően meghatározta a rendszerváltás utáni magyar kormányok munkáját. A csatlakozás utáni években az volt a cél, hogy Magyarország megbízható szövetségesként mutatkozzon, ezért vett részt katonai alakulatokkal a 2001. szeptember 11-i terrortámadás megtorlásával és a terrorizmus (elsősorban az al-Káida) felszámolásával indokolt iraki és afganisztáni háborúkban. A szocialista, Medgyessy-, és Gyurcsány-kormányok által lebonyolított programban egy magyar katonai missziót is levezényeltek Irakban (2003-2005), amelyben közel 400 katona vett részt. Az alakulatok elsősorban logisztikai szerepet láttak el, és iraki katonákat képeztek velük ki. Az amerikai csapatok és fegyverzet átszállítására Magyarország megnyitotta a légterét is. A misszió katonailag csekély, diplomáciailag viszont jelentős gesztus volt.
Az iraki háborút követően Gyurcsány Ferenc 2005. október 3-án látogatott a Fehér Házba, ahol George Bush republikánus elnökkel találkozott. A megbeszéléstől Magyarország NATO-tagságának megerősítését és az amerikai-magyar szövetség (különösen Irakban és Afganisztánban) való együttműködés elismerését remélte. Az ötven percig tartó találkozón ezt meg is kapta, hiszen Bush elismerően beszélt a magyar miniszterelnök munkájáról. Az akkori sajtóhírek szerint szó esett amerikai befektetésekről, innovációról és energetikai együttműködésről is, de nem született kézzelfogható megállapodás. A vízumkényszer eltörlésének ügyét Bush vetette föl, és azt ígérte, hogy személyesen tárgyal erről az amerikai törvényhozással.
Orbán Viktor a Házban
Orbán Viktor eddig háromszor látogatott a Fehér Házba. Első alkalommal Bill Clinton demokrata elnökkel tárgyalt, 1998 októberében. Az alig több mint félórás, de végül részben kamerák előtt zajló találkozón Magyarország NATO-csatlakozásáról, a koszovói válsághelyzetről, és a vízummentesség kérdéseiről beszéltek. Clinton a NATO kérdésében akkor nyugalomra intette a kormányfőt, mondván közeledik a belépés, ami végül egy évvel később történt meg. A koszovói beavatkozással kapcsolatban Clinton azt jelentette ki, hogy mivel Magyarország nem tagja az északatlanti szövetségnek, a részvétele önkéntes, így magának kell eldöntenie, hogy milyen szerepet vállal a konfliktusban. Az elnök mindenesetre megelőlegezte, hogy nem valószínű a katonai részvétel. Magyarország végül a taszári légibázis rendelkezésre bocsátásán túl (1995-1999) végül csupán légterének használatát engedélyezte, és humanitárius akciókban vett csak részt. A miniszterelnök által szorgalmazott vízumkényszer felülvizsgálatának ötletét nem vizsgálták felül.
Orbán Viktor második Fehér Ház-i látogatását fű alatt szervezték. A mindössze félórás, "nem hivatalos" találkozót egy kétnapos washingtoni körút részeként tartották meg, amelyen a regnáló miniszterelnök az American Enterprise Institute kitüntetését vette át. A republikánusok egyik elméleti bázisintézményének akkor alapított Szabadság-díját a magyar miniszterelnök kapta meg először. A kitüntetéssel Orbán a kelet-európai rendszerváltó folyamatokban betöltött szerepét ismerték el.
A Fehér Házban ekkor már a fiatalabbik George Bush és ma elhunyt alelnöke, Dick Cheney fogadták. A találkozót túlzás lenne tárgyalásnak nevezni, hiszen alig tíz percig tartott. A beszélgetésen rakétavédelmi kérdésekről és a Magyarországnak kedvező NATO-bővítésből kimaradt Szlovénia helyzetéről is egyeztetettek. A döntést, amely szerint Szlovénia akkor kimaradt a bővítésből, Orbán "történelmi balesetként" jellemezte, mondván ezzel Magyarország "NATO-sziget" maradt, mivel nincs közös határa és földrajzi kapcsolata egyetlen másik tagállammal sem. Orbán akkori elmondása szerint a találkozón tovább forszírozta a vízummentesség ügyét, amellyel kapcsolatban Martonyi János külügyminiszter minden addiginál bíztatóbb választ kapott, ígéreteket azonban nem. A vízumkényszer felülvizsgálatának ötletét azonban ekkor sem vizsgálták felül. A találkozón készült képek alapján a találkozón Jeszenszky Géza és Schmidt Mária is ott volt.
Orbán Viktor 2019. májusában látogatott harmadszor a Fehér Házba. Ekkor a 2017-ben megválasztott, jelenleg második elnöki ciklusát töltő Donald Trumppal találkozott, amely megbeszélésen energia-biztonsági és védelmi kérdésekről egyeztettek, és a magyar-amerikai kapcsolatok további mélyítésén dolgoztak. Volt min, hiszen a Trump elnökletét megelőző Obama-időszakban meglehetősen hűvös viszonyt ápolt a két ország vezetése. A Barack Obama és demokrata kabinetje több ízben bírálta a magyar kormányt elsősorban a jogállamiság visszaszorítása és a demokratikus alapelvek megsértése miatt.Donald Trump a találkozón és azt követően is elismerően beszélt Orbán politikájáról, a magyar miniszterelnök pedig örvendezett, hogy kormánya és az amerikai adminisztráció “összhangban” van olyan ügyekben, mint az illegális bevándorlás elleni küzdelem, a terrorizmus elleni harc, és a globális keresztény közösség védelme. Trump méltatta Magyarországot, mondván az “jó NATO-tag” és elmondta, hogy kereskedelemről és energiaügyi kérdésekről is egyeztet Orbánnal.A találkozó kézzelfogható eredményeket nem hozott azon túl, hogy Orbán Viktor azóta minden adódó alkalommal Trump közelségét keresi, ahogy azt más nagyhatalmi vezetőkkel, például Vlagyimir Putyin esetében teszi, Donald Trump pedig egy-egy fórumon kijelenti, hogy Orbán Viktor jó barátja, jó vezető, akiről szerinte példát lehet venni.Joe Biden elnöki időszaka alatt átmenetileg újból fagyossá váltak az amerikai-magyar viszonyok, egy demokrata elnöki ciklus után azonban Trump visszatért a Fehér Házba. Második ciklusa elején már tartottak egy rövid személyes találkozót - még Trump beiktatása előtt - és több telefonbeszélgetést is.
Az átállás megkezdődött, a kommunikáció még keletre tart
A korábbi Fehér Házban tett, döntően diplomáciai jelentőségű látogatásaival szemben a mostani Trump-Orbán találkozó gazdasági jelentőségű is. A találkozón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint "energetikai, hadiipari, gazdasági és pénzügyi megállapodásról szóló döntések is születni fognak", ahogy a belengetett, de végül elmaradt budapesti békecsúcsról is beszélnek majd.
Energiapolitikájával a magyar kormány patthelyzetbe került. Az oroszok elleni szankciós politika, amibe az Egyesült Államok is beszállt, azt követelik meg, hogy Magyarország (Szlovákia mellett) váljon le az orosz energiahordozókról. Ez azért problémás, mert Magyarország évtizedek óta kitett az orosz földgáznak és kőolajnak. Bár Orbán és Trump szeptemberben telefonon egyeztetett, amelyről akkor úgy tűnt, hogy a magyar miniszterelnök meggyőzte az amerikai elnököt, hogy az ne büntesse Magyarországot, amiért nem válik le az orosz energiaimportról, egyértelmű megállapodás nem született.
Magyarország eközben a francia ENGIE-vel tíz évre szóló cseppfolyósított földgázról írt alá szerződést. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint a megállapodás fontos pillérét jelenti majd a magyar energiaellátás biztonságának: e szerint a kormány 2028 és 2038 között évente 400 millió köbméter, azaz összesen négymilliárd köbméter LNG-t vásárol a francia energiavállalattól.
A nemzetközi sajtó Orbán Viktort a szlovák miniszterelnökkel, Robert Ficoval együtt továbbra is rendszeresen oroszbarátnak nevezi, amely elsősorban annak az eredménye, hogy a két kormányfő országuk energiapolitikájával összhangban az Ukrajna-ellenes megszólalások elsőszámú forrásai.