Rob Jetten egyesítené Hollandiát populista riválisa, Geert Wilders megosztó politikája helyett. A kritikusai és hívei egyaránt a stabilitást szavatoló Mark Rutte „reinkarnációjának” tartják, akit Orbán Viktor magyar miniszterelnök „holland fickónak” becézett.
„Mindig is egy kicsit jobbá akartam tenni a világot” – ezt nyilatkozta szándékairól 35 évesen Ron Jetten, aki akkor a holland kormány klíma- és energiapolitikáért felelős minisztere volt.
Pártja, a középbal Democrats 66, rövidítve a D66 meglepetésszerű győzelme után az előrehozott választásokon minden esélye adott, hogy 38 évesen ő legyen Hollandia legfiatalabb kormányfője.
A D66 kéttized százalékkal, nagyjából huszonnyolcezer szavazattal nyert a szélsőjobboldali Geert Wilders Szabadságpártja, a PVV előtt – pedig két hónappal a választások előtt a populista tömörülés volt az éllovas. Mindketten 26-26 képviselői helyet szereztek a 150 fős _Tweede Kamer_ben, a holland törvényhozásban, ahol D66-nak eddig 9, a PVV-nek viszont 37 képviselője volt. A D66 17-tel növelte képviselői számát, a PVV 11-et vesztett.
Rob Jetten rendkívüli teljesítményét igazolja, hogy alig két év alatt liberális mozgalmát az ötödik helyről a holland politika élére repítette.
Minden tőle telhetőt megtett a sikerért.
Egyetlen más politikai vezető sem szerepelt annyit a képernyőn, mint ő. Jetten derűs mosolya és derűlátó üzenetei elérték a közönséget. Riválisai ezzel a feladattal néha küszködtek.
A szorongás
Alig telt el este televíziós szereplése nélkül. Amikor Wilders biztonsági okokra hivatkozva lemondta fellépését, Jetten habozás nélkül beugrott a helyére. Hetekkel a választások előtt még a De Slimste Mens, A legokosabb ember című kvízműsorban is megmérettette magát.
Ő volt az egyetlen politikai nagyágyú, aki az általános választások előtt terjedelmes interjúban fejtette ki a Dutch Newsnak, hogyan oldaná meg lakhatási válságot Hollandiában tíz új város építésével.
Nem sokkal korábban Hágában, több száz szélsőséges részvételével erőszakba torkollott egy bevándorlásellenes tüntetés, amelynek során megrongálták a többi között a D66 irodáit. A vandál fellépést elítélte a megbízott kormányfő mellett Geert Wilders, a szélsőjobboldali Szabadságpárt vezetője is.
„Milyen hatással van az egyre keményebb nyelvezet és politika a társadalmi hangulatra, és mit tegyünk ez ügyben?” – tette fel a költői kérdést Jetten.
A probléma gyökerét abban látta, hogy politikai bénultság aláásta a közbizalmat. A pártok egy dologban egyetértettek: a vesződséges holland tárgyalási eljárás, a poldermodel elakadt, aminek következtében túlzsúfolt lett, és négyszázezer lakás hiányát okozta a menekültügyi rendszer, a karbonszennyezés kudarcba fulladt kezelése pedig megbénította a közlekedést, az infrastrukturális és a mezőgazdasági ágazatot.
„Ha az emberek úgy érzik, hogy az életük megtorpant, az a társadalomban a szorongást és az elégedetlenséget gerjeszti. Ebben a légkörben mindig könnyű visszaélni a szorongással” – mondta Jetten.
Az európai „harmadik út”
Nagygyűlések helyett közösségi házakban, sportklubokban és kávézókban beszélgetett a hétköznapi emberekkel, akik kezdetben gyanakodva méregették: „Mit keres ez a fickó köztünk?”
Az akkori közvélemény-kutatások – csupán hetekkel a választások előtt – a D66 szerény előretörésére számítottak. Az elemzők úgy becsülték, hogy kilencről talán tizenkét képviselői helyre tornázhatják fel magukat.
A végeredmény erre alaposan rácáfolt.
A D66 programja jövőbe mutató: törölni szándékozik az oktatásra kényszerített 800 millió eurós költségvetési megszorítást, valamint további befektetéseket tervez a technológiába és az innovációba.
Hollandia egyik leghaladóbb pártjaként teljes mértékben dekriminalizálná a jelenleg szigorú feltételek mellett engedélyezett eutanáziát és az abortuszt, a transzneműek ellátását pedig „jobbá” tenné, és felgyorsítaná.
Prioritása a nemzeti „stratégiai függetlenség” elérése katonai és gazdasági értelemben egyaránt – ugyanakkor egy európai hadsereggel, az uniós költségvetés megduplázásával, illetve olyan kollektív hitelekkel, amelyekkel hatékonyabbá tehetők a digitális és villamosenergia-hálózatok, valamint az infrastruktúra.
Jetten egyik nem titkolt célja az EU amerikai és kínai függőségének csökkentése.
– jelentette ki.
A mosolyra fakasztott Wilders
A D66 egyetért azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek korlátoznák a menedékkérők számát, kötelezővé tennék a holland nyelv tanulását, és szigorítanák a bajkeverők elleni szankciókat, beleértve a gyorsabb kitoloncolást. A „rothadt almákat” kiiktatjuk a rendszerből – fogalmazott Jetten.
A baloldali és progresszív pártok sokáig kerülték a menedékjoggal és migrációval kapcsolatos kérdéseket azzal érvelve: „lehetővé teszi a populisták számára, hogy diktálják a vitát”.
Jetten szerint viszont igenis fel kell venni a kesztyűt, és párbeszédben kell bizonyítani például, hogy a „lakhatási válságot nem a menekültek elsőbbségének biztosítása okozza”.
A vendégmunkások kulcsfontosságú szerepet játszanak a holland gazdaságban – emlékeztetett Jetten, aki szerint nem a külföldi munkavállalók, hanem a szabályokat megszegő munkaadók és ügynökségek ellen kell keményebben fellépni.
Az olcsó munkaerő helyett egyenesen toborozná a magasan képzett bevándorlókat, akik fellendíthetnék a holland „biotechnológiát, fintechet (a pénzügyi technológiát) vagy éppen a chipszektort”.
Cáfolta a begyöpösödött nézetet, miszerint a külföldiek ragadozóként érkeznek az országba, majd – miután megszedték magukat – odébb állnak.
„A helyzet az, hogy gyakran Hollandiában maradnak, vállalkozásokat indítanak, és hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez” – mondta.
A remigrációval, a migránsok hazatoloncolásával kapcsolatos parlamenti vitában egyik képviselőtársával példálózott. Az euroszkeptikus és migránsellenes Thiery Baudet francia és indonéziai származású.
„Talán tőle kellene megkérdezünk, hogy egy tesztprogramban mennyiért lenne hajlandó remigrálni?” – vetette fel Jetten, és erre még a vitaindító Geert Wilders is elnevette magát.
A reinkarnáció
Rob Jetten korábban nem mindig sziporkázott a kamerák előtt. Néhány médiaszereplését unalmasnak tartották, egyik kritikusa pedig egyenesen „Robot Jettenként” gúnyolta.
Ez annyira beleívódott a köztudatba, hogy a választás éjszakáján egy tudósító odafordult hozzá, és hitetlenkedve felkiáltott: „Robot Jetten lesz a miniszterelnök!”
„A politikában néha tényleg őrültségek születnek” – nyugtázta széles vigyorral Jetten.
Az ellenzői Mark Rutte amolyan „reinkarnációjának” tartják. Hívei is elismerik, hogy Jetten a volt kormányfő, jelenlegi NATO-főtitkár – akit Orbán Viktor egyszerűen csak „holland fickónak” becézett – mini változata.
Egy lényeges különbséggel.
„Rutte fecsegő alkat, Jetten kicsit csendesebb” – így jellemezte párttársa, Roy Kramer.
Mindkét politikus mindig vidámnak és pragmatikusnak tűnik, és mindketten arról híresek, hogy kevés alvással is beérik.
Az elmúlt két év viszonylagos politikai zűrzavara után sok holland nosztalgiával emlékezik vissza a Rutte-korszak stabilitására.
Mark Rutte egyébként összesen csaknem 14 évig kormányozta az országot.
A meleg kapcsolat
Tőle eltérően Rob Jetten nem szingli. Nicolás Keenannel, az argentin gyephoki válogatott tagjával három éve egy hágai szupermarketben ismerkedett meg, tavaly novemberben pedig már eljegyezték egymást.
Az azonos nemű párkapcsolatban élő európai állam- és kormányfők már régóta nem mennek ritkaságszámba. Az izlandi miniszterelnök asszony, Jóhanna Sigurðardóttir már 2009-es megválasztása előtt sem titkolta, hogy a nőkhöz vonzódik. Meleg kapcsolatban élt a belga, a luxemburgi, az ír, az andorrai, a San Marinó-i, a lett és a francia kormányfő, sőt Szerbiában sem borzolta a kedélyeket Ana Brnabić miniszterelnök leszbikus viszonya, aki most az államfő egyik leghűségesebb híveként a törvényhozás elnöke.
Jetten a magánéletét sosem teregette ki politikai megnyilvánulásaiban, öt éve azonban egy videóban olvasta fel a kapott homofób üzenetek hosszú listáját, hogy bizonyítsa, miért kell ellenük küzdeni.
A ma 28 éves Nicolás Keenan, az egykori olimpikon 2017-ben bevándorlóként érkezett Hollandiába, és azóta egy helyi klubban játszik.
Rob Jetten is a mai napig aktívan sportol. Tehetséges juniorként a leendő olimpiai bajnok, Sifan Hassan „nyula” volt, azaz előtte futva ösztönözte a hosszútávfutó nőt mind jobb teljesítményre.
Feltett szándéka, hogy egyszer maga is lefutja a maratont – mondta a Trailrunning Magazine-nak.
Az eltelt évtizedekben gazdaságilag alaposan meghurcolt Argentínából származó leendő apósa furcsállotta, hogy a jólétben élő hollandok sokat panaszkodnak és vitáznak.
A kérdésre Jettennek sem sikerült választ találnia, de most úgy érzi: „itt az ideje a holland politikusok derűlátásának, és annak, hogy a folytonos civódás helyett feltegyék a kérdést, miként tehetnék jobbá az országot”.
A derűlátás
A jelek szerint neki ez sikerült.
„A hollandok az optimizmust választották a migránsellenes populizmus helyett” – ezzel a címmel tudósított a választásokról az Economist.
„Rob története hihetetlenül pozitív” – mondta a választás éjszakáján Eindhoven alpolgármestere. „Erre vágyott Hollandia az elmúlt években, amikor mindent bemocskolt a negatív kritika és gyűlölet. Érkezése reményt keltő” – magyarázta a hangulatot Robert Strijk.
„Het kan wél” – ez volt a D66 kampányának optimista mottója. A jelentése: Igen, képesek vagyunk rá. Tulajdonképpen Barack Obamától kölcsönözték, aki mindenkit megszólított a Yes, we can-szlogennel. Éles ellentétben áll Geert Wilders megosztottságot szító üzeneteivel.
A pártot, Democrats 66-ot mellesleg 1966-ban alapította elégedetlen holland aktivisták maroknyi csoportja az amszterdami Krasnapolsky Hotelben minden olyan honfitársuk képviseletére, akiket „aggaszt demokráciánk súlyos leértékelődése”.
Jetten egyik kortesbeszédében az ország egyesítését tűzte ki célul, ahol „megosztottság alakult ki a túlértékelt vagyonnal rendelkezők és az otthonkereséssel küzdők között”.
A Wilders-vezette Szabadságpárttal gyakorlatilag senki sem lépne politikai szövetségre – jelentette az Euronews. A D66-nak elemzők szerint ezzel szemben nem lesz nehéz koalíciós partnereket találnia.
Rob Jetten túlélt egy kínos pillanatot a kampány során, amikor azzal viccelődött, hogy a hadsereget a koronahercegnővel kellene népszerűsíteni, akivel együtt mindenki szívesen venne részt a kiképzésben – majd kikacsintott a közönségre, kétezer rotterdami diákra.
„Fogadok, hogy néhányukat érdekelné a lehetőség” – mondta.
„Miféle szexista megjegyzés volt ez?” – förmedt rá a moderátor.
Jetten utóbb elismerte, hogy Amália koronahercegnő említésével túllőtt a célon, de végső sikerét az incidens nem tette kockára.