Az Egyesült Királyság védelmi politikája történelmi fordulóponthoz érkezett. A Munkáspárt kormánya és a Védelmi Minisztérium (MoD) vezetése egyaránt arra készül, hogy a következő években radikálisan átalakítsa a hadsereg működését, beszerzéseit és stratégiai prioritásait.
„Nem állunk háborúban, de a békének is vége” – ebben foglalható össze a brit kormány új hozzáállása az Európát fenyegető veszélyekről.
A hivatalos kormányzati dokumentumok szerint Londonnak „olyan módon kell készülnie a háborúra, ahogyan azt évtizedek óta nem tette” – nem expedíciós műveletekre, hanem Európa védelmére, a saját hátsó udvarában.
A 2025-ös Strategic Defence Review (SDR) egyértelműen kimondja: „a világ veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb, mint a hidegháború óta bármikor”. A dokumentum szerint az Egyesült Királyságot nem csupán államok, hanem „hibrid, technológiai és gazdasági” fenyegetések is érik – a katonai, ipari és kiberképességek összehangolt fejlesztése ezért „nemzeti biztonsági prioritás”.
A londoni kabinet célja, hogy a brit fegyveres erők a következő évtizedben harckész, nagy intenzitású konfliktusokra alkalmas szervezetté váljanak. Ennek része a beszerzések gyorsítása, a gyártókapacitások bővítése és a katonai ipar stratégiai „hadigazdasági” üzemmódba állítása.
288 milliárd font – újra osztják a brit hadikasszát
A Védelmi Minisztérium 2033-ig 288,6 milliárd fontot különít el katonai felszerelésekre, fejlesztésekre és ipari támogatásokra. Az úgynevezett Equipment Plan (Felszerelési terv) a brit hadsereg, a királyi haditengerészet és légierő modernizációjának gerince, amibe új támadó-atom-tengeralattjárók, páncélozott járművek, lőszer- és rakétagyártás, valamint a Royal Navy hajógyártási programja tartoznak bele.
Cél, hogy a korábban évekig elhúzódó beszerzéseket drasztikusan lerövidítsék, vagy ahogy Luke Pollard védelmi beszerzési miniszter fogalmazott: „ami eddig öt évig tartott, annak két évig kell tartania; ami kettő volt, annak egynek kell lennie.”
Pollard szerint a brit védelmi rendszer „békeidős logikával működött, miközben már nem élünk békeidőben”. A miniszter hangsúlyozta, hogy a beszerzési kockázatokat újra kell értelmezni: „Nem állunk háborúban, de már nem is vagyunk békében.”
A „háborús felkészülés” nem jelenti a háborút – de véget vet a tétlenségnek
A kormányzati retorika és a parlamenti bizottságok értékelése is arra utal, hogy London a jövő konfliktusait Európa közvetlen környezetében, nem pedig távoli expedíciókban látja. Az SDR több helyen hivatkozik arra, hogy az Egyesült Királyságnak „fel kell készülnie a nagyhatalmi verseny realitásaira”, és a hibrid, információs és gazdasági hadviselés ellen „egész-állami” (whole-of-government) megközelítéssel kell védekeznie.
Ez a szemléletváltozás nem csupán katonai, hanem ipar- és gazdaságpolitikai váltást is jelent. A kormány új fegyver- és lőszergyárak építését, a drón- és rakétatechnológiák fejlesztésének felgyorsítását, valamint a kiberhadviselési kapacitások bővítését tervezi. A hangsúly a felkészültségen van, nem az azonnali háborús cselekvésen.
Politikai üzenet Oroszországnak és a brit társadalomnak
A brit védelmi politika új iránya egyértelműen reagál az orosz agresszióra és a NATO-keleti szárny feszültségeire. George Robertson volt NATO-főtitkár a közelmúltban úgy fogalmazott: „Oroszország egyértelműen háborúban áll velünk – ha mi nem is, ők igen.” A londoni kormányzat azonban egyelőre kerüli a konfrontatív retorikát, és a „háborús felkészülés” kifejezés elsősorban strukturális és logisztikai fordulatot jelöl, nem katonai mozgósítást.
Ugyanakkor a döntések politikai üzenetet hordoznak. Nagy-Britannia nem akar többé lemaradni sem az amerikai, sem a kontinentális európai fegyverkezési trend mögött. A kormányzati dokumentumok a NATO-n belüli „vezető európai védelmi hatalom” szerepének visszaszerzését tűzik ki célul.
A brit stratégiai fordulat illeszkedik a tágabb európai folyamatokhoz. A kontinens hadseregei – Németország, Franciaország, Lengyelország és a skandináv államok – szintén „háborús ipari” logikára állnak át. Az Egyesült Királyság ezzel nem új versenyt hirdet, hanem az európai védelmi reneszánsz részévé kíván válni.
A britek számára a kérdés immár nem az, lesz-e háború, hanem az, hogy felkészültek-e rá időben.