New Yorkban sok a szegény, félmillió gyerek éhezik – mondta jelöltként. Populista megoldásokat javasolt. Kritikusai szerint nem képes felügyelni a város 115 milliárd dolláros költségvetését és 300 ezer alkalmazottjának munkáját. Mások az amerikai álom beteljesülésének tartják Mamdani győzelmét.
„Ha akad valaki, aki be tudja bizonyítani a Trump által elárult nemzetnek, miként győzhető le, akkor az épp az a város, amely felemelte” – ezt üzente az elnöknek közvetlenül megválasztása után Zohran Mamdani, akit Trump szülővárosa, New York polgármesterének választottak. Ezt megelőzően Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy Mamdani győzelme esetén nem csak megvonja a nagyváros költségvetési támogatását, hanem a jelöltet őrizetbe veteti, sőt kitoloncoltatja.
Az adok-kapok jól illusztrálja, hogyan feszült egymásnak az ismeretlen állami törvényhozóból országos demokrata sztárrá emelkedett, 34 éves újonc, illetve az Egyesült Államok regnáláskor legidősebb, 79 éves elnöke, aki szerint a Demokrata Párt radikális, és a hétköznapi választoktól elrugaszkodott.
„Rémálom” – így kommentálta a választások másnapján Trump a szavazatok 50,4 százalékával nyerő Mamdani diadalát, akit az elnök „kommunistának” nevezett. Azt már nem tette hozzá, hogy bevándorlóellenes hangulatkeltésével talán neki is szerepe volt az egyébként nem meglepő kimenetelben. Mamdani ugyanis hónapok óta vezetett a közvélemény-kutatásokban – miközben az év elején még alig ismerték.
„New York továbbra is bevándorlók városa marad, egy bevándorlók által épített, bevándorlók által működtetett város, amelyet ma estétől egy bevándorló vezet” – jelentette ki Zohran Mamdani győzelmi beszédében. A jövő év első napján, 2026. január 1-jén lép hivatalba.
Az indiai gyökerek
Van némi hasonlóság a New York-i polgármesteri és a holland parlamenti választás kimenetele között. Mindkét helyen derűs optimizmust hirdető jelölt nyert – a nagyvárosban Mamdani, a nyugat-európai monarchiában Rob Jetten. És mindkét országban – az Egyesült Államokban és Hollandiában – a jobboldal a migránselleneségtől volt hangos. A párhuzam itt kimerül. Jetten született holland, Mamdani pedig 2018 óta honosított amerikai, aki megtartotta ugandai állampolgárságát is.
Zohran Mamdani a kelet-afrikai ország fővárosában, Kampalában született. Az édesanyja, Mira Nair idelátogatott egy készülő filmjének háttérkutatásához, és akkor ismerkedett meg Mahmood Mamdanival, aki akkoriban az első ugandai civil kutatóintézet alapítója volt. Mindketten indiai származásúak: az apa gudzsaráti síita muszlim, az anya pandzsábi hindu családból származik. A fiúk, Zohran, ugyanabban az évben, 1991-ben született, amikor bemutatták az ugandai kutatómunka alapján készült Mississippi Masala című filmet, Denzel Washington főszereplésével.
Mira Nairnak volt ennél sikeresebb alkotása is. A külföldi filmek kategóriájában Oscarra jelölték, és ő volt az első női rendező, aki elnyerte az Arany Oroszlánt, a Velencei Filmfesztivál fődíját.
Mahmood Mamdani mindössze 26 éves volt, amikor először száműzték választott hazájából. „Az ázsiaiak azért jöttek Ugandába, hogy vasutat építsenek. A vasút elkészült, így most távozniuk kell” – üzente a véreskezű diktátor, Idi Amin. Sokan mindenüket elvesztették, és csak a rajtuk levő ruhában menekültek. Mahmood Mamdani azonban később visszatért, és megalapította a Társadalomkutató Intézetet.
A kiváltságos nevelés
Zohran középső neve Kwame, apja ugyanis Kwame Nkrumah, az első ghánai elnök nagy tisztelője volt. A fiú ötéves volt, amikor a dél-afrikai Fokvárosba költöztek, ahol apját a helyi egyetem afrikai tanulmányok karának élére nevezték ki. „Ott tanultam meg testközelből, mit jelent az egyenlőtlenség. Ott tanultam meg, hogy az igazságosság több mint eszme, materiálisnak kell lennie” – emlékezett vissza később életének erre a korai időszakára.
Alig két év elteltével a család újra költözött – ezúttal a tengerentúlra. New Yorkban telepedtek le. Zohran ekkor hét éves volt. „Azt mondanám: kiváltságos nevelésben részesültem. Mindent megkaptam, miközben tudtam, hogy a legtöbb New York-ira ez semmiképpen sem jellemző” – nyilatkozta júniusban a New York Timesnak, amelynek riportere megjegyezte, hogy alig fél évvel korábban a nagyvárosban kevesen ismerték a nevét.
Zohran Mamdani februárban vette feleségül a szíriai szülők 1997-ben Houstonban született gyermekét, a Z generációs Rama Duwaji grafikust, akinek az illusztrációi a New Yorkerben, a Washington Postban, a BBC és az Apple oldalán jelentek meg, a londoni Tate Modernben pedig kiállították alkotásait. Egy társkereső alkalmazás, a Hinge közvetítésével ismerkedtek meg.
A Harvardon végzett Mira Nair változatlanul filmeket rendez, a szintén harvardi diák apa, Mahmood Mamdani ma a Columbia Egyetem professzora.
A muszlim hit
Zohran a bronxi High School of Science középiskolába járt, majd a Bowdoin College-ban szerzett diplomát az afrikai tanulmányok szakon, ahol egyben társalapítója volt a Diákok az igazságért Palesztinában elnevezésű civil szervezetnek. Magát a nép jelöltjének tartja, és szervezőként mutatkozik be.
„Az életben ugyan elkerülhetetlen kanyarokat írt le, kitérőkkel a film, a rap és az írás világába, a szervezőkészsége révén azonban a világban bekövetkező fordulatok nem kétségbeesésbe hajszolták, hanem cselekvésre késztették” – ez áll New York állam törvényhozói életrajzában. Mielőtt belépett a politika ingoványos területére, lakhatási tanácsadóként dolgozott. A kiskeresetű queensi bérlőket próbálta megvédeni a kilakoltatástól.
Muszlim hitét a kampányban és utána sem titkolta. Rendszeresen látogat mecseteket. Az egyik kampányvideóját, New York megélhetési válságáról a Pakisztánban és Indiában honos urdu nyelven tette közzé, egy másikban pedig spanyolul beszélt. „Muszlimként nyilvános helyen kiállni egyet jelent azzal, hogy feláldozzuk azt a biztonságot, ami árnyékban található” – mondta az egyik fellépésén.
A muszlimok száma az Egyesült Államokban egy 2020-as felmérés szerint 4,5 millióra tehető, népességarányosan a lakosság nagyjából 1,3 százalékát alkotják. Számuk folyamatosan nő – összegezte a Pew Research Center.
A közjó
Az Egyesült Államok legdrágább városának szavazói azt szeretnék, ha a demokraták a megfizethetőségre összpontosítanának – állította Mamdani. New York minden negyedik lakosa szegénységben él, a városban minden este félmillió gyerek éhesen hajtja nyugovóra a fejét – ecsetelte a körülményeket. „Végső soron ez egy olyan város, amelyet annak a veszélye fenyeget, hogy elveszíti mindazt, ami annyira különlegessé teszi” – mondta még jelöltként.
Megoldásként ingyenes városi buszjáratok bevezetését, a bérleti díjak jegelését, egy önkormányzati tulajdonú olcsó élelmiszerbolt-lánc létrehozását, óvodás korig általános gyermekfelügyeletet, továbbá a szakszervezetek által épített, lakbértámogatással kiegészített otthonok számának a megháromszorozását kezdeményezte.
„I’m freezing”, megdermedek/befagyasztom – ezzel a szójátékkal ígérte meg január elején a jéghideg Atlanti-óceán partján a bérleti díjak jegelését, majd öltönyben berohant a hullámok közé. Napokkal az előválasztás előtt végiggyalogolt Manhattan északi csücskétől a déliig. A húsz kilométeres szakaszon gyakran és sokakkal szelfizett, hogy megismerjék a szavazók.
A New York Times egyetlen jelöltet sem támogatott, Mamdaniról pedig megállapította, hogy a magát demokrata szocialistaként jellemző induló programja „egyedülálló módon nem alkalmazkodik a város kihívásaihoz”. Javaslatai „vonzók a haladószellemű elit számára, de károsak az urbánus életre nézve”.
A „vörös alma”
Kiforratlan és túl radikális – ezt rótta fel Mamdaninak legerősebb riválisa, az egyébként demokrata, de függetlenként induló, második helyen végzett Andrew Cuomo. New York állam volt kormányzója szerint Mamdaninak nincs kellő tapasztalata egy 115 milliárd dolláros költségvetéssel és 300 ezer önkormányzati alkalmazottal rendelkező nagyváros irányítására.
Vajon egy fiatal állami képviselő, aki a közelmúltig egy mindössze öt fős fizetett stábot felügyelt, készen áll arra, hogy a nemzet legnépesebb városának élére kerüljön? – tette fel hasonlóképpen a kérdést a New York Times is, amely megjegyezte, hogy Mamdani „vékonyka életrajza” még néhány támogatóját is aggodalommal tölti el. A fenntartások ellenére Zohran Mamdani – aki mögé Barack Obama is beállt – végül nagyjából 180 ezerrel több szavazatot kapott Cuomónál, akit a nagy adományozók és a centrista elkötelezettek mellett Bill Clinton, sőt az utolsó pillanatban Donald Trump is pártfogásába vett.
„Vörös az alma” – utalt New York becenevére, a Nagy Almára a helyi konzervatív bulvárlap a választási eredmények közzététele után, a győztest pedig sarlóval és kalapáccsal a kezében illusztrálta.
A palesztinok és Izrael
A választási kampányban megkerülhetetlen kérdés volt Izrael gázai háborúja. Zohran Mamdani eltökélten támogatja a palesztinokat, és ugyanilyen határozottan elítéli Izraelt – ami nem azonos a Demokrata Párt krémje többségének nézetével. Állami képviselőként törvényjavaslatot nyújtott be. Megszüntetné azon New York-i jótékonysági szervezetek adómentességét, amelyek az izraeli telepeseket támogatják – arra hivatkozva, hogy a kibucok nemzetközi emberi jogi törvényeket sértenek.
Izrael népirtást követ el Gázában – jelentette ki Mamdani, aki a zsidó államot apartheidnek nevezte, és miniszterelnöke, Benjámín Netanjáhú letartóztatását sürgette, de Izrael létét nem vitatja. „Meggyőződésem, hogy más nemzetekhez hasonlóan joga van a létezéshez, ugyanakkor kötelessége betartani a nemzetközi jogot” – mondta Stephen Colbert késő esti showjában.
Mamdani azonban nem kímélte a Hamászt sem, amelyről azt mondta: „borzalmas háborús bűnöket” követett el 2023. október 7-én. Már korábban kijelentette, hogy New Yorkban nincs helye az antiszemitizmusnak. Azt ígérte, hogy beiktatása után növeli a gyűlölet-bűncselekmények elleni harc finanszírozását.
Az amerikai álom
Újdelhiben azok a fiatalok, akik ámulva nézték a bollywoodi filmekre emlékeztető, közvetlenül a választás előtt közzétett kampányvideóit, Mamdani közelgő látogatásában reménykednek.
Az idősebb nemzedék körében azonban haragot váltott ki, mert Narendra Modi miniszterelnököt „háborús bűnösnek” nevezte. „Készen áll a hinduizmus eltörlésére” – fenyegetőzött minden alapot nélkülözve a kormányzó párt egyik képviselője közösségi felületén.
Isztambulban a fiatal, középosztálybeli nők ájuldoztak az Instagram-bejegyzésektől, amelyekben Mamdani és felesége a kozmopolita, nagyvárosi muszlimok szimbólumaként szerepeltek. A reakciók ugyan nem vethetők össze azzal a globális jelenséggel, amit Obama 2008-as győzelme hozott, mégis vitathatatlanul inspirációt jelentenek azoknak az aktivistáknak a körében, akik országuk régóta berögzült politikájának változásában reménykedek.
A német újságírók megjegyezték, hogy Mamdaninak a bérleti díjak szabályozásával és a tömegközlekedéssel kapcsolatos nézetei széles körben elfogadottak. Olaszországban csodálkoztak, hogy egy muszlim szocialistát választottak a tőke gócának tartott Wall Street székhelyén. A francia baloldal üdvözölte győzelmét, a jobboldal az „éber és iszlamista baloldal” felemelkedésétől tart.
Szülővárosában, az ugandai Kampalában kevesen emlékeznek rá, de akik igen, abban hisznek, hogy olyan változásokat eszközöl, amit saját országuk is példaképnek tekinthet. Mamdani felemelkedéséről tervez kurzust tartani a dakari Cheikh Anta Diop Egyetem professzora, aki szerint az életút arról tanúskodik: az amerikai értékek időtállóak. „Még mindig elérhető az amerikai álom az életről, a szabadságról és a boldogság kereséséről” – magyarázta Dr. Diome Faye.