Ursula von der Leyen módosításokat javasolt 2 billió eurós EU-költségvetéséhez, hogy megerősítse a regionális hatóságok szerepét és megvédje a vidéki térségek finanszírozását. A módosítások célja, hogy elkerüljék az EP "lázadását" egy feszült hét után.
Ursula von der Leyen kisebb engedményeket tett 2 billió eurós EU-költségvetési tervezetével kapcsolatban, hogy megnyugtassa azt a négy centrista pártot, amelyek támogatják az Európa-párti parlamenti többséget, de azzal fenyegetőztek, hogy elutasítják ambiciózus tervezetét, amennyiben követeléseiket nem teljesítik.
A módosítások a regionális hatóságok szerepének erősítését, egy új célt a vidéki térségekbe áramló minimális források biztosítására, valamint az Európai Parlament felügyeleti jogköreinek bővítését irányozzák elő. A terv alapvető szerkezetét egyik sem változtatja meg.
A tervezet módosításait hétfőn vitatták meg a három intézmény vezetőinek válságértekezletén: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke, és Mette Frederiksen, a soros elnökséget betöltő Dánia miniszterelnöke.
„Most már jól megértjük a javaslatokat, és világos az előre vezető út” – mondta Von der Leyen a virtuális ülés után, amelyet „konstruktívnak” minősített.
Metsola szintén pozitívan nyilatkozott, a módosításokat „jó előrelépésnek” nevezte, míg Frederiksen „gyümölcsöző” eszmecseréről beszélt, amely megerősítette a „közös ambíciót”.
A 2028–2034-es költségvetés tekintetében von der Leyen és csapata a közös alapok alapos átalakítását javasolta, a programok számának és az előre elkülönített források arányának csökkentésével, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a váratlan válságok esetén.
Reform iránti lelkesedése azonban heves ellenállásba ütközött az Európai Parlament részéről.
A múlt hónapban az Európai Néppárt (EPP), a Szocialisták és Demokraták (S&D), a Renew Europe liberálisai és a Zöldek közös levelet írtak von der Leyennek, amelyben a költségvetés-tervezet „módosított javaslatát” kérték, a még nagyon korai szakaszban lévő tárgyalások megkezdésének előfeltételeként.
A vita középpontjában a nemzeti és regionális partnerségi tervek (NRPP) állnak, amelyek a két legnagyobb pénzügyi keretet – a közös agrárpolitikát (KAP) és a kohéziós alapokat – egyesítenék a szociálpolitikával, a halászati és tengerpolitikával, a migrációval, a határigazgatással és a belső biztonsággal.
A négy párt azzal érvelt, hogy az átfogó tervek fragmentációhoz vezetnének, aláásnák a szolidaritást, torzítanák az egységes piacot, és túlzott hatalmat adnának a központi hatóságoknak a regionális és helyi intézmények rovására.
Arra is felszólítottak, hogy a Parlament kapjon „teljes döntéshozatali” jogkört az éves költségvetési prioritások meghatározásában.