A világ természetvédelmét átformáló egyezményben még mindig nagy a potenciál, de az országoknak fel kell gyorsítaniuk az előrehaladást - figyelmeztetnek a természetvédők.
A kormányok jócskán elmaradnak vállalásaiktól, amelyekkel a Földön az életet fenntartó növényeket, állatokat és ökoszisztémákat hivatottak megóvni, miközben közeledik az ENSZ e havi biodiverzitási csúcstalálkozója.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az úgynevezett COP17 csúcs az örmény fővárosban, Jerevánban számvetés lesz annak a csaknem 200 országnak, amely 2022-ben csatlakozott a mérföldkőnek számító „Párizsi megállapodás a természetért” egyezményhez, de eddig lassan lépett annak céljainak megvalósítása felé.
Az egyezmény 23 célt jelölt ki a természeti erőforrások pusztulásának megállítására és a természetpusztulás visszafordítására 2030-ig, többek között a szennyezés csökkentését, a veszélyeztetett fajok védelmét, valamint a világ szárazföldjei és tengerei 30 százalékának megőrzését.
Ám a világ messze nem tart ott, hogy teljesítse ezeket a célokat – derül ki az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) által készített tervezetből, amely a természet védelméről szóló, kétévente esedékes nemzetközi tárgyalásokat felügyeli.
„A COP17 kritikus időpontban jön” – mondja An Lambrechts, a Greenpeace International munkatársa.
„A jereváni találkozó legfontosabb eredménye ezért egy egyértelmű irányváltás kell, hogy legyen. A kormányoknak túl kell lépniük az ígéretek ismételgetésén, és konkrét intézkedésekben kell megállapodniuk.”
Astrid Schomaker, az ENSZ biodiverzitási egyezményének ügyvezető igazgatója szerint van előrelépés, és a 2030-as célok „még mindig elérhetők – de csak akkor, ha lényeges változtatások történnek”.
Ehhez olyan politikailag érzékeny ágazatok támogatásának csökkentése is hozzátartozik, mint a mezőgazdaság és a fosszilis energiahordozók kitermelése – ezekben a területekben a kormányok eddig alig jutottak előre.
„Úgy gondolom, jó irányba haladunk? Igen, de messze túl lassan” – teszi hozzá Schomaker.
Mintegy tíz állam- és kormányfőt várnak Jerevánba a pénteki (október 16-i) vezetői csúcsra, hogy megnyissák az ülést „és arra kérjék a tárgyalókat, hogy legyenek ambiciózusak és konstruktívak”, amikor a hivatalos egyeztetések október 19-én megkezdődnek – mondja.
Mi fékezi a természetvédelem előrehaladását?
A természetvédelmi csúcs néhány héttel előzi meg a szomszédos Törökországban tartandó éves nemzetközi klímatárgyalásokat (COP31), és ez az első alkalom, hogy az országok átfogóan értékelik az előrehaladást a biodiverzitási megállapodás elfogadása óta.
A nemzeti jelentésekre és egyéb anyagokra támaszkodva egy „globális felülvizsgálat” készül, amely a közös előrelépéseket és a kudarcokat veszi számba.
A júliusban közzétett előzetes értékelés vegyes képet festett az eddigi haladásról.
Néhány ország jelentős lépéseket tett a „30x30” természetvédelmi cél (a Föld szárazföldjei és vizei 30 százalékának védelme 2030-ig) felé – állapította meg a Campaign for Nature szervezet szeptemberi elemzése.
Összességében azonban a kormányzati vállalások akkor is csak a szárazföldek és belvizek 27 százalékát fednék le az évtized végéig, ha teljes egészében megvalósulnának. A tengerek esetében ez az arány mindössze 12 százalék lenne.
A források hiánya a biodiverzitási célok egyik fő akadálya, és várhatóan a COP17 egyik legfeszültebb vitapontja lesz.
Az államok messze elmaradnak attól a vállalásuktól, hogy 2030-ig évente 200 milliárd dollárt (179 milliárd eurót) teremtenek elő a biodiverzitás védelmére állami és magánforrásokból, beleértve évi 30 milliárd dollár (27 milliárd euró) nemzetközi finanszírozást a fejlődő országok számára.
A tehetősebb országokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy betömjék a pénzügyi rést, ám saját költségvetési nehézségeikkel küzdenek, ami politikailag különösen érzékennyé teszi a kérdést.
Az Egyesült Államok, amely nem részese a biodiverzitási egyezménynek, nem vesz részt a tárgyalásokban.
„Minél több időt töltünk a finanszírozásról szóló vitákkal, annál kevesebb jut a célokról való egyeztetésre” – mondta az AFP hírügynökségnek egy francia kormányzati tisztviselő.
A döntéshozóknak „egyesülniük kell a harcban” a földi élet fennmaradásáért
A jereváni csúcson várhatóan arra összpontosul a figyelem, miként tudná a magánszektor pótolni a hiányzó forrásokat.
Nagyító alá kerül a Cali Fund néven ismert, mérföldkőnek szánt ENSZ-kezdeményezés gyenge teljesítménye is, amelyet 2025 februárjában indítottak.
Az alap célja az volt, hogy évente 1 milliárd dollárt (894 millió eurót) gyűjtsön vállalatoktól a fejlődő országokban folyó természetvédelmi projektek számára, ám eddig mindössze 6000 dollár (5363 euró) folyt be.
„Mindenki abban reménykedett… hogy ez igazi fordulatot hoz. És továbbra is hisszük, hogy erre abszolút megvan a lehetőség, bár a vállalatok részvétele a vártnál »lassúbb« volt” – mondja Schomaker.
A támogatási rendszerek átalakítása szintén komoly akadálynak bizonyult, alig történt előrelépés a 2030-ra kitűzött cél felé, hogy évente 500 milliárd dollárral (447 milliárd euróval) csökkentsék a természetkárosító ösztönzőket.
Az ENSZ adatai szerint minden egyes, a természet védelmébe vagy helyreállításába fektetett dollárra még mindig nagyjából 30 dollár (27 euró) jut olyan tevékenységekre, amelyek tovább rontják annak állapotát.
Októberben több mint 130 vállalat és pénzügyi intézmény – köztük a Nestlé és a H&M Group – szólította fel a kormányokat az ösztönzők reformjára, rámutatva a természetet kimerítő gyakorlatokat jutalmazó, évi 2,6 billió dollár (2,3 billió euró) közpénzre „amely a talajokat, a vízkészleteket és az ökoszisztémákat apasztja”.
Guido Broekhoven, a WWF International természetvédelmi szervezet szakértője szerint a támogatások átirányítása „elsőrendű prioritás” kell, hogy legyen a COP17-en.
„Olyan időszakban, amikor a geopolitikai feszültségek nyomást gyakorolnak a többoldalú együttműködésre, még fontosabb megmutatni a világnak, hogy döntéshozóink továbbra is képesek »egyesülni a harcban« a földi élet fennmaradásáért” – hangsúlyozza a Greenpeace képviseletében Lambrechts.