A jövő hónapban Antalyában tartandó ENSZ-tárgyalások hátterét az energiaválság, a rendkívüli hőség és Nepál pusztító árvizei adják.
Jövő hónapban minden tekintet Türkiye felé fordul, mivel az ország ad otthont a világ legnagyobb klímacsúcsának.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A COP31 csúcstalálkozó november 9-én nyílik meg a tengerparti Antalya városában, és 197 országot hoz össze, hogy közösen szembenézzenek a rekordmagas globális hőmérsékletekkel, a súlyosbodó klímakárokkal és az egyre erősebb nyomással, hogy szakítsanak a bolygót fűtő fosszilis energiahordozókkal.
Bár a házigazda jogát végül Türkiye nyerte el, a maratoni tárgyalásokat Ausztrália fogja irányítani egy példa nélküli megállapodás értelmében, amelyet azt követően kötöttek, hogy mindkét ország pályázott a világ vezető klímakonferenciájának megrendezésére.
Az idei, hivatalos ENSZ-tárgyalásokon várhatóan kevés nagy horderejű kérdés kerül napirendre, a figyelem középpontjában inkább az önkéntes klímavállalások állnak.
Ezek mellett a házigazda az elektrifikációt szeretné előtérbe helyezni mint az egyik lehetséges utat a kibocsátások és a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentésére. A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy az elektrifikációt párhuzamosan kell megvalósítani a tiszta energiatermelés bővítésével, különben nem hozza a várt dekarbonizációs eredményeket.
A klímakatasztrófákkal terhelt, pusztító év és a globális energiapiacokban tapasztalható felfordulás miként formálja majd a tárgyalótermeken belüli és kívüli vitákat?
Lesz-e napirenden a fosszilis energiahordozók kivezetése a COP31-en?
A fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetésére vonatkozó konkrét célok vagy pályák globális elfogadására irányuló erőfeszítések megrekedtek, és ez a rendre súrlódásokat kiváltó téma a COP31 hivatalos napirendjén sem szerepel.
A konszenzus hiányában Brazíliától azt várják, hogy egy önkéntes „útitervet” tegyen közzé a szénről, olajról és gázról való átállás támogatására, miután tavaly a COP-on az államoknak nem sikerült megállapodniuk az eljárásról.
Ám a fosszilis energiákkal kapcsolatos patthelyzet miatti frusztráció Antalyában újra fellángolhat. Idén mintegy 60 ország, amely gyorsabb lépéseket követel a fosszilis energiahordozók ügyében, az ENSZ-folyamaton kívül saját „különutas konferenciát” tartott.
Nem világos, hogyan illeszkedhetnek be a COP31 folyamatába, de Türkiye és Ausztrália kiszámíthatóságot ígér a csúcson, és azt, hogy nem lesznek az utolsó pillanatban érkező meglepetések.
Miért okozhat gondot, ha az elektrifikáció kerül a középpontba?
Türkiye és Ausztrália ehelyett az elektrifikációra szeretné terelni a figyelmet – arra a folyamatra, amelynek során azokat a technológiákat, amelyek közvetlenül fosszilis energiahordozókat égetnek, például a dízelautókat és a gázfűtést, elektromos megoldásokkal váltják fel.
Zászlóshajó kezdeményezésük Antalyában arra ösztönzi az országokat, hogy vállaljanak önkéntes célt: 2035-re a végső energiaigény villamos energiával kielégített arányát a mai mintegy 20 százalékról 35 százalékra növeljék.
A házigazdák szerint az elektrifikáció serkentése mérsékelheti a hőt csapdázó kibocsátásokat, és csökkentheti a drága fosszilisenergia-importtól való függést – ez az országok számára különösen a közel-keleti háború nyomán kialakult globális energiaválság óta számít nagy aggodalomnak.
Csakhogy a világ villamos energiájának mintegy egyharmadát továbbra is szénből állítják elő, és az elektrifikációs cél nem mondja ki egyértelműen, hogy az extra áramot milyen módon kellene megtermelni, ami hitelességi kérdéseket vet fel.
Milyen önkéntes klímavállalások várhatók a COP31 margóján?
Az elektrifikációs célt jelentő központi vállalás mellett Türkiye egy sor önkéntes kezdeményezést is zászlajára tűz olyan témákban, mint a mesterséges intelligencia, a metán- és hulladékcsökkentés, valamint a klímarezíliens városok fejlesztése.
Ezek a nem kötelező erejű vállalások egy külön „cselekvési programban” kapnak helyet, amely párhuzamosan fut a hivatalos COP-tárgyalásokkal, ahol a döntéseket konszenzussal hozzák meg, és az államoknak a szöveg minden sorában meg kell egyezniük.
Az idei, nehéz tárgyalások napirendjén kevés olyan téma szerepel, amely címlapokra kívánkozik; döntően a korábbi konferenciákról áthúzódó technikai kérdésekről lesz szó.
Klímafinanszírozás a nepáli árvizek árnyékában
A COP-ok visszatérő vitapontja, a gazdag országok által nyújtott pénzügyi segítség mértéke ismét nagyító alá kerül Antalyában, különösen a klímaváltozáshoz köthető, pusztító nepáli árvizek után.
Katmandu segítségkérése új életet lehelt azokba a régi követelésekbe, amelyek szerint a történelmi nagy kibocsátóknak jóval többet kellene fizetniük, hogy támogassák a szegényebb országok átállását a megújuló energiára, alkalmazkodását a klímaváltozás hatásaihoz és a katasztrófák utáni újjáépítést.
Türkiye közvetítő szerepben pozicionálta magát a fejlett és a fejlődő országok között, és a COP31 leendő elnöke, Murat Kurum szerint a klímafinanszírozásban tátongó „szakadék” felszámolása lesz az egyik fő prioritás Antalyában.
Ki ad otthont a COP „globális értékelésének” 2028-ban?
A COP33-on, 2028-ban az országok egy „globális értékelést” tartanak az éghajlatvédelmi intézkedésekről. Ezekre ötévente kerül sor, és azt vizsgálják, hol maradt el a világ a Párizsi Megállapodásban rögzített célok teljesítésétől.
Ennek a kulcsfontosságú COP-nak azonban egyelőre nincs házigazdája, miután India visszavonta pályázatát.
Források szerint Kína fontolgatja, hogy beadjon egy pályázatot, mivel Peking szeretné tovább erősíteni hírnevét mint a klímaváltozás elleni küzdelem egyik globális vezetője, különösen az Egyesült Államok távollétében.
Döntést idén még nem feltétlenül kell hozni, de az, hogy egy erősen politikai felhangokkal terhelt pekingi COP lehetősége felmerült, várhatóan az egyik sokat vitatott témává válik Antalyában.