„A biológiai sokféleség riasztó ütemben hanyatlik, mégis, e meredek visszaesések közepette is van ok a reményre.”
A biodiverzitás továbbra is riasztó ütemben romlik, ám a szakértők szerint még mindig van ok a reményre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A WWF és a Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) új kutatása arra figyelmeztet, hogy az elmúlt 52 évben átlagosan 73 százalékkal esett vissza a megfigyelt vadon élő állatállományok egyedszáma.
A Living Planet Index (LPI) világszerte követi a fajok populációinak alakulását; csaknem 35 803 populációs trend és 5 790 gerinces faj (kétéltűek, madarak, halak, emlősök és hüllők) adataira épül.
Legfrissebb eredményei, amelyeket a WWF Living Planet Report (LPR) 2026-os kiadása ismertet, azt mutatják, hogy a megfigyelt vadon élő állatpopulációk átlagosan 2,5 százalékkal csökkentek 1970 és 2022 között.
Az LPI a populációméret változásai alapján állapítja meg, hogy átlagosan nőtt, csökkent vagy változatlan maradt-e a megfigyelt gerinces fajok relatív egyedszáma. Ez nem azt jelenti, hogy ma összességében 73 százalékkal kevesebb vadon élő állat él, mint 1970-ben.
Mi áll a vadon élő állatállományok csökkenése mögött?
Az új kutatás szerint az élőhelyek elvesztése és leromlása a leggyakrabban jelentett fenyegetés, amely a megfigyelt vadon élő állatpopulációkat érinti, ezt követi a túlhasználat, az éghajlatváltozás, a szennyezés, az özönfajok és a betegségek.
„Ezeket a fenyegetéseket viszont a táplálkozási, az energia- és a pénzügyi rendszer egészét érintő, mélyebb strukturális hibák táplálják” – áll a jelentésben.
A legmeredekebb visszaesések Latin-Amerikában és a Karib-térségben, Afrikában, valamint Ázsiában és a csendes-óceáni térségben figyelhetők meg.
Az európai és az észak-amerikai térségben a természetet érő, nagyléptékű hatások már korábban bekövetkeztek, így a biodiverzitás a bázisévnek számító 1970-re eleve rosszabb állapotban volt – ez magyarázza, hogy ma miért látható kisebb mértékű negatív trend ezekben a régiókban.
„Már megindult a változás”
A riasztó megállapítások ellenére a jelentés kiemeli a természetvédelmi erőfeszítések hatékonyságát, és amellett érvel, hogy még van idő megfordítani a kedvezőtlen folyamatokat.
A tigrisek szolgálnak az egyik legszemléletesebb példaként. 2010-ben alig mintegy 3 200 vadon élő tigris maradt, és a faj gyors kihalás felé tartott. Tavalyra azonban az állomány nagyjából 5 700 egyedre nőtt, ami 70 százalékos emelkedést jelent.
Az atlanti kékúszójú tonhalak hasonló sorsra jutottak volna: állományuk évtizedeken át tartó túlhalászat miatt omlott össze. Ma azonban a populációk már annyira helyreálltak, hogy egyiküket sem tartják veszélyeztetettnek.
Dél-Afrikában azokon a területeken, ahol a helyi közösségek vezető szerepet vállalnak a velük közös földek kezelésében, az elefántállományok stabilak vagy növekednek.
És tavaly a zöld tengeri teknős lett az első olyan tengeri teknős, amelyet a több évtizedes természetvédelmi munka nyomán a Veszélyeztetett kategóriából a Legkevésbé aggasztó kategóriába soroltak át.
„A biodiverzitás továbbra is riasztó ütemben romlik, mégis, e meredek visszaesések közepette is van ok a reményre” – mondja Kirsten Schuijt, a WWF International főigazgatója.
„A jelentés bizonyítékokat sorol fel arra, hogy számos faj állománya stabil vagy éppen regenerálódik, és inspiráló történeteket mutat be, amelyek igazolják, hogy a természet képes a megújulásra, és a változás lehetséges.”
Schuijt szerint a tigrisek, a kékúszójú tonhalak és a zöld teknősök állományának helyreállása az évek óta tartó, kitartó közös természetvédelmi erőfeszítések eredménye.
Hozzáteszi: „Ahhoz, hogy ezeket a természetvédelmi sikereket fenntartsuk és kiterjesszük, át kell alakítani azokat az ágazatokat és rendszereket, amelyek a természet pusztulását hajtják.
„A folyamat már elindult. Nem mindenhol, és még nem a szükséges léptékben, de máris elegendő ahhoz, hogy lássuk: a változás lehetséges. Ideje felgyorsítani a már zajló rendszerszintű átalakulásokat, és a természettel összhangban együtt dolgozni egy fenntarthatóbb, igazságosabb és ellenállóbb világ felépítésén.”
A biodiverzitás-csökkenést hajtó három rendszer
Bár a jelentés elismeri ezeket a helyreállásokat, rámutat, hogy mindez egy „sokkal nagyobb erőegyüttes” része, amely az ellenkező irányba tolja a biodiverzitást. Az első: ahogyan a világ az energiát termeli és felhasználja.
„A lakossági, közlekedési és ipari energiaellátáshoz felhasznált szén, olaj és gáz elégetése adja a klímaváltozást okozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy háromnegyedét, és a klímaváltozás mára a Föld valamennyi ökoszisztémájában a biodiverzitás-csökkenés egyik fő hajtóerejévé vált” – áll a jelentésben.
A második az, ahogyan a világ az élelmiszert megtermeli és elfogyasztja. A mezőgazdaság az élőhelyek pusztulásának és leromlásának legfőbb oka, és a biodiverzitás visszaesésének vezető hajtóereje.
„A harmadik a pénzügyi rendszer” – magyarázza a jelentés. „A tőkeallokáció – vagyis annak eldöntése, mely ágazatokhoz áramlik befektetés és melyek maradnak forrás nélkül – határozza meg, mely tevékenységek növekednek és melyek szorulnak vissza.”
2023-ban mintegy 7,3 billió dollár (6,5 billió euró) áramlott a természetet károsító tevékenységekbe, miközben csupán 220 milliárd dollár (197 milliárd euró) jutott a természet védését vagy helyreállítását szolgáló beruházásokra.
„Amíg ez az arány nem fordul meg, addig a biodiverzitás-csökkenés mögöttes mozgatórugóit továbbra is finanszírozni fogjuk” – áll a jelentésben.
Pozitív fordulópontok
A szakértők szerint e rendszerek átalakítása – még ha „lehetetlennek” is tűnik – képes pozitív fordulópontokat kiváltani. Ez akkor következik be, amikor egy küszöböt átlépve a változás felgyorsul.
A tisztaenergia-átmenet erre jól látható példa. Néhány évtizede a napenergia még csak zsebszámológépekben és műholdakon jelent meg.
Ma már a legtöbb országban ez a legolcsóbb új villamosenergia-termelési forrás, amely tompítja Európa energiapiaci sokkját az Irán elleni háború következményeként.
Tavaly a napenergia az EU villamosenergia-termelésének 13,1 százalékát adta, megelőzve a szenet, és majdnem utolérve a gázt. A széllel együtt a napenergia 2025-ben először termelt több áramot az EU-ban, mint a fosszilis tüzelőanyagok.
„Az átállás minden szakaszában erős ellenállás bontakozott ki azoktól az iparági és politikai szereplőktől, akiknek a hatalmát ez fenyegeti” – írja a jelentés.
„Az elmúlt években ez az ellenállás a világ egyes részein felerősödött. A visszacsapás a nagy átalakulások természetes része, és azt jelzi, hogy a változás már elég felforgató ahhoz, hogy számítson. Ezen a szakaszon csak kitartással, alkalmazkodóképességgel és az előrehaladás iránti elszántsággal lehet túljutni.”