Az EEA „Resilient by Nature” fotópályázat díjnyertes képei a természet erejéről
A törékeny török deltát és az olvadó izlandi „hófát” díjnyertes képeken örökítették meg.
A tűzvészektől felperzselt erdőktől az algáktól fulladozó tavakig az ember egyre kitörölhetetlenebb nyomokat hagy a természeten.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás a globális felmelegedést az 1,5 °C-os határig, sőt azon túl is tolja, mind súlyosabb időjárási szélsőségeket okozva.
A tömegfogyasztás elárasztja a partvonalakat hulladékkal, és vegyi anyagokkal szennyezi a vízfolyásokat.
Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb környezetállapot-jelentése szerint a védett élőhelyek több mint 80 százaléka rossz vagy nagyon rossz állapotban van.
Miközben az ENSZ COP31 csúcstalálkozója teljes erővel zajlik, a világ vezetői azért gyűlnek össze, hogy a klímavédelmi erőfeszítéseket visszatereljék a megfelelő pályára. A COP17 biodiverzitási tárgyalások nyomában, amelyek 31. októberén egy új ütemtervvel zárultak, miközben egy ENSZ-jelentés azt mutatta, hogy a világ lemaradásban van 2030-as természetvédelmi céljaihoz képest, a természet és a klíma közötti metszéspont került reflektorfénybe.
Erre a kapcsolatra hívták fel az európaiak figyelmét az EEA idei, „Resilient by Nature” fotópályázata keretében.
35 ország fotósai igyekeztek megragadni a természetet a harmónia, a zavar vagy a megújulás állapotában. Közel 2 800 pályamű közül egy külső zsűri kategóriánként egy nyertest választott, és egy ifjúsági díjat is odaítélt. A képekre online közönségszavazást is kiírtak a közönségdíjért.
Harmónia: Az emberek és a természet egyensúlyra lel Törökország ősi deltájában
Törökország Dalyan-deltája évtizedek óta ellenáll a turisztikai fejlesztéseknek, a szigorú környezetvédelmi szabályok pedig segítenek feltartóztatni az üdülőközpontok és más emberi tevékenységek terjeszkedését.
Az 1980-as években különleges környezetvédelmi oltalom alá helyezett, ökológiailag létfontosságú vizes élőhely több mint 150 madárfajnak, valamint ritka, bennszülött török balzsamfa-erdőknek ad otthont.
A veszélyeztetett álcserepes tengeri teknősök az İztuzu strandon raknak fészket, ahol az újszülöttek védelmében idényben éjszakai zárások és háziállat-tilalom van érvényben.
Az ember azonban már régóta nyomot hagy itt: a deltát behálózó csatornák mentén líciai sziklasírok vannak a sziklákba vájva, Kaunos ősi kikötőváros romjai pedig a tengeri kereskedelem korszakára emlékeztetnek.
Ma az ökoturizmus, a helyi halászat és a vadvilág védelme lassabb ritmust hoz a deltának, ennek törékeny egyensúlyát pedig a magasból örökítette meg a díjnyertes fotós, Ali Aslan.
Zavar: Vízicsíz gázol egy szeméttel bélelt vízelvezető csőben
Arra emlékeztetve, mi történik, amikor az ember elhanyagolja védelmi kötelességeit, a spanyol fotós, Julián Fernandez Quilez távkioldós, nagylátószögű felszerelést helyezett el egy vízelvezető cső belsejében.
Titokzatos, vizes élőhelyen élő vízicsízt kapott lencsevégre, amint a zavaros, szeméttel teli csőben gázol, hosszú, vörös csőrével egy eldobható orvosi arcmaszkot, kupakokat és egy összeroppant italos dobozt vizsgálgat.
A háttérben a cső nyílásán át egy vizes élőhely sejlik fel, ami ráirányítja a figyelmet az emberi terjeszkedés természetes ökoszisztémákra gyakorolt következményeire.
Megújulás: Zöld hajtás tör elő a felperzselt tájból
A szélsőséges hőség és az elhúzódó aszály 2026-ot a feljegyzések egyik legrosszabb évévé tette az erdő- és bozóttüzek szempontjából, augusztusig csaknem 700 000 hektár égett le az Európai Bizottság adatai szerint, ami közel kétszerese a 20 éves történelmi átlagnak.
A hatások messzire nyúlnak: elpusztított ökoszisztémák és termőföldek, leromlott talaj, a bolygót fűtő kibocsátások, valamint határokat nem ismerő, az egészségre ártalmas levegő- és vízszennyezés.
Miközben ezeknek a tájaknak sok esetben évtizedekre van szükségük a regenerálódáshoz, és némelyikük visszavonhatatlanul megváltozik, a Szófiában élő fotós, Elitsa Mihaylova emlékeztet bennünket a természet rendkívüli gyógyulóképességére.
A hamu közül előtörő zöld hajtásról készült felvétele „törékenynek, szinte lehetetlennek, mégis csendes erővel telinek” tűnik, a fotó felirata szerint.
Ifjúsági díj: Ürülékvizsgálat és kameracsapdák ritka megfigyelést hoztak
A 18 éves vadvilágfotós, Denat Lahi hetekig térképezi fel a területeket, fotózza az ürüléket, és összeveti a helyi vadvilági adatbázisokat svédországi lakóhelyén, Lund városában.
Lahi ezt az információt használja fel annak meghatározására, hol a legnagyobb esélye arra, hogy az embert idéző érzelmeket örökítsen meg az emlősök arcán, mondta a fotós híroldalnak, a PetaPixelnek (forrás: angol).
Elkötelezettsége meghozta gyümölcsét: a svédországi, nehezen megfigyelhető nyusztokat követő sorozatából származó egyik felvételét az EEA az ifjúsági díjjal jutalmazta.
Éjszakai kameracsapdák és mozgásérzékelés segítségével kapta lencsevégre a kíváncsi teremtményt, amint egy ipari anyagokkal teli, roskadozó pajtát fedez fel, ritka betekintést nyújtva a félénk állatok éjszakai, emberi környezetbe tett kiruccanásaiba.
Közönségdíj: Az olvadó hó „életfát” rajzol Izland felföldjein
Az olvadó hó finom vonalakat vés az Izlandi-felföld felszínébe, miközben az élénkzöld moha gyökerekhez és ágakhoz hasonlóan terül szét. A földről alig érzékelhető jelenség méretét és természetes szimmetriáját látványosan ragadja meg a légifelvételekre szakosodott tájfotós, Radoslav Sviretsov.
Noha ebben az északi vadonban a hó természetes módon május és június között tűnik el, a klímaváltozás által fűtött, melegebb tavaszi hőmérsékletek miatt egyre korábban olvad le, az enyhébb telek pedig akadályozzák az újraképződését és felborítják a vízkörforgásokat.
Az EEA fotópályázat (forrás: angol) minden 18 év feletti európai állampolgár és az EEA-tagországok lakói számára nyitott, a nevezés ingyenes. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet Európa természeti szépségeire, azokra a környezeti kihívásokra, amelyekkel szembesül, valamint a kéznél lévő megoldásokra.
