Európai óceáni napok márciusban: fenntartható halászati kvótáktól a tengeralatti kábelek szabotázsáig az óceán kerül fókuszba
A part menti közösségek, a döntéshozók, a tudósok és az iparági vezetők jövő héten az Európai Óceán Napok rendezvényén gyűlnek össze.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Brüsszelben zajló, egyhetes eseménysorozat fő témája az, hogyan jutunk el az Ocean Pact kezdeményezéstől az Ocean Actig, egy új jogszabályig, amelyet várhatóan 2026 végéig mutatnak be. Ez a tengeri környezetet érintő legjelentősebb készülő törvény, ezért óriási a nyomás, hogy jól sikerüljön.
A megfigyelők az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen nyitóbeszédétől várnak jelzéseket; már a jelenléte is jelzi, hogy az óceánokkal kapcsolatos ügyek egyre fontosabb politikai témává válnak.
Kostas Kadis, a halászatért és az óceánokért felelős európai biztos világosan fogalmaz: „Az Ocean Pact célja, hogy egységes, hivatkozási alapul szolgáló stratégiai keretet teremtsen minden, az óceánnal kapcsolatos szakpolitikához, az Ocean Act pedig ennek a Paktumnak a jogi pillére.”
A Bizottság szerint az Act „ökoszisztéma-alapú megközelítést” alkalmaz majd, és a különböző tengeri jogszabályokat egyetlen, „egyszerűsítést” célzó keretben vonja össze.
A kampányszervezetek számára a tét az, hogy az a keret, amely a tengeri környezet egészségének védelmét, a kék gazdaság erősítését és a biztonság javítását szolgálja, valóban olyan Actté alakul-e, amelynek éles, kikényszeríthető jogi „fogai” vannak.
„Azt szeretnénk, ha olyan lenne, mint az éghajlatvédelmi törvény: egységes hivatkozási keret, nagyon magas szintű, kötelező erejű szabályozás, amely magába foglalja a 30×30-as célokat és a biodiverzitási stratégiát” – mondja Rémi Cossetti, a Seas at Risk civil szervezet tengerpolitikai szakértője az Euronews Greennek.
Vanya Vulperhorst, az Oceana Europe civil szervezet illegális halászattal és átláthatósággal foglalkozó kampányigazgatója azt hangsúlyozza, hogy a kulcskérdés továbbra is a végrehajtás. „Az EU-nak vannak működő jogszabályai. Ezek képesek megvédeni a tengeri erőforrásokat, biztosítani tudják, hogy a halászok boldoguljanak, csak éppen nem hajtják végre őket” – mondja az Euronews Greennek.
Válságban az európai halászat
Az Európai Unió közös halászati politikájáról szóló viták nem újkeletűek, de az Ocean Days idején ismét nagy lesz a nyomás, mivel a Bizottság készül bemutatni a Vision 2040 nevű szakpolitikai keretet, amelynek az a célja, hogy versenyképes, rugalmas és fenntartható pályára állítsa a halászati és az akvakultúra-ágazatot.
A szektor Európában továbbra is válságban van, több okból is. Sok kritika éri, hogy a fogási kvótákat fenntarthatatlanul magas szinten határozzák meg, a Brexit utáni kvótatorzsalkodások tovább zavarják a képet, és az új uniós szabályok – például a kirakodási kötelezettség, amely megtiltja a nem kívánt halak visszadobását a tengerbe – betartatása is nehéznek bizonyul. Minderre rátesz egy lapáttal az izlandi népszavazás az EU-tagságról – erős politikai koktél áll így össze.
Mindezek ellenére ma már széles körben terjed az a nézet, hogy nincs más járható út, mint az ökoszisztémák helyreállítása, mert egészséges természet nélkül nincs egészséges halászati vállalkozás sem.
„Valójában arról van szó, hogy a halászati ágazatot úgy kell újraértelmezni, hogy beleférjen az óceán ökológiai korlátai közé” – fogalmaz Cossetti. Abban azonban már koránt sincs egyetértés, pontosan mit is jelent ez, különösen az ipari halászati lobbik körében, amelyek jóval erősebb érdekérvényesítő erővel rendelkeznek, mint a kisebb, kisüzemi halászok.
Ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez: valójában ki végzi ma a halászatot?
Hogyan vonzhatja a halászati ágazat a fiatal munkaerőt?
Európa halászati ágazata halk, de súlyos munkaerő-válsággal küzd. Egyszerűen fogalmazva: túl kevés fiatal választja a halászatot hivatásként. A munka fizikailag megterhelő, valódi kockázatokkal jár, és magasak a belépési költségek is, például egy hajó megvásárlása.
A WWF egy friss tanulmánya szerint a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren halászó halászoknak mindössze 17 százaléka 25 év alatti, közel a fele pedig 40 évnél idősebb. Sok a nyitott kérdés azzal kapcsolatban, miként lehetne vonzóbbá tenni a pályát, miközben kezelni kell a túlhalászott térségek – például a Földközi-tenger – túlzott kapacitásait is.
Az Oceana munkatársa, Vulperhorst egy olyan kulcsfontosságú reformért küzd, amely szerinte erősíthetné a kisebb halászok helyzetét: új szabályt javasol, amely előnyben részesítené a legtermékenyebb halászterületekhez való hozzáférésben azokat a 15 méternél rövidebb hajókat, amelyek nem folytatnak vontatóhálós halászatot. „Az erőforráshoz azok kapjanak hozzáférést, akik a legfenntarthatóbb módon halásznak – környezeti és társadalmi szempontból egyaránt” – érvel.
Kadis biztos így látja a megoldást: „Akkor érhetünk el generációs megújulást, ha nagyobb stabilitást és kiszámíthatóságot teremtünk az ágazatban, ha a halászflotta modernizálásával javítjuk a munkakörülményeket, és ha javítjuk a halászaink üzleti modelljeit.”
Sokan szeretnék, ha az Európa festői kikötőit ma is meghatározó, kis léptékű, családi halászhajók fennmaradnának kulturális örökségünk részeként, és továbbra is tisztes fogást hoznának haza. A nehézséget az jelenti, hogy megtalálják azt a megfelelő szakpolitikai és gazdasági ösztönzőcsomagot, amely végigvezeti az ágazatot ezen az átmeneten.
Sikerül-e az EU-nak teljesítenie a 30×30-as célt 2030-ig?
Az uniós biodiverzitási stratégia értelmében az EU vállalta, hogy 2030-ig jogilag védelem alá helyezi tengereinek 30 százalékát, ebből legalább 10 százalékot szigorú védelem alatt. Ám kevesen hiszik, hogy ez meg is valósul.
Még Kadis biztos is kételkedik: „Nem vagyok túl optimista, hogy elérjük a 30×30-as célt” – ismeri el. Cossetti szerint a cselekvés „túl lassú, és nem elég szigorú”.
2023-ban az uniós tengeri vizek mintegy 13,7 százalékát fedték le kijelölt védett területek – ez jobb arány, mint egy évtizeddel korábban, de még mindig messze elmarad a 30 százaléktól, miközben már csak néhány év maradt hátra.
A bírálatok másik része nem a mennyiségre, hanem a minőségre vonatkozik. Sok meglévő tengeri védett területet (Marine Protected Area – MPA) „papírparknak” tartanak: a térképen léteznek, de a szabályok túlságosan engedékenyek, vagy alig érvényesítik őket. „Előfordul, hogy a védett területeken még több a vontatóhálós halászat, mint azon kívül” – mondja Vulperhorst.
Az Európai Bizottság eddig nem vállalt kötelezettséget arra, hogy az EU teljes körűen betiltsa a fenékvonóhálós halászatot a védett tengeri területeken, hanem „eseti” értékeléseket és „célzott megközelítést” szorgalmaz.
Cossettihez hasonló kampányolók szerint a fenékvonóhálós halászatot az MPA-kon belül azonnal meg lehetne szüntetni. „Bizonyított, hogy kiváltható anélkül, hogy a fogás sérülne. Fel kell futtatnunk az alacsony hatású halászati gyakorlatokat” – mondja.
Kadis biztos a tengeri védett területek társkezelésének koncepcióját támogatja. „Amikor a természetvédelmi intézkedések mögött ott áll – vagy legalábbis megvan – a helyi közösségek és érintettek támogatása, ezek az intézkedések sokkal hatékonyabbak” – mondja az Euronews Greennek.
A jól felügyelt tengeri védett területek bővítése mellett szóló legerősebb érv a tengeri ökoszisztémák gyors regenerálódása: néhány éven belül virágzásnak indulhat egy védett terület, még az egyes választási ciklusok időtávján belül.
Hogyan tarthatjuk biztonságban tengereinket?
A tengeri biztonság gyors ütemben kapaszkodott fel Európa politikai napirendjén, és kiemelt témája lesz az Európai Óceán Napok programjának is. Az olyan fenyegetéseket, mint a tenger alatti kábelek és gázvezetékek szabotálása, ma már valósnak, jelenlévőnek és sürgetőnek tartják.
Az EU felülvizsgálta tengeri biztonsági stratégiáját, hogy javítsa az együttműködést és valós idejű gyakorlatokat tartson, és szó van arról is, hogy drónflottákkal figyeljék a szokatlan vagy illegális tevékenységeket. A Bizottság célja továbbá, hogy azonosítsa az úgynevezett orosz árnyékflotta hajóit, és feltegye őket a szankciós listákra.
Ennek ellenére olyan szakértők, mint Olevs Nikers, a Baltic Security Foundation elnöke, továbbra is bírálják a helyzetet. „Rendkívül gyenge az összehangoltságunk a különböző területeken, és nincsenek egyértelmű felhatalmazásaink a cselekvésre” – mondja az Euronews Greennek. A Balti-tengert „NATO-tóként” írja le, és azt állítja, hogy az orosz és kínai érdekeltségű hajók „gyakorlatilag azt tehetnek, amit akarnak, és óriási károkat okozhatnak a kommunikációban és az energiaellátásban”.
European Ocean Days (forrás: angol) rendezvényt 2026. március 2. és 6. között tartják Brüsszelben és online, platformot kínálva a döntéshozóknak, a tudósoknak és az érintetteknek az óceánok fenntarthatóságáról és az innovációról szóló párbeszédre.