Az agrivoltaika segíthet megakadályozni a termőföldek felhagyását, mert védi a termést és növeli a jövedelmet. Egyesek szerint azonban ez a megoldás figyelmen kívül hagyja a valódi problémákat.
Ahogy a nap nyugat felé halad az égen a spanyolországi Murciában, a napelemek felfogják sugarait, miközben menedéket nyújtanak a legkülönfélébb terményeknek, a kaliforniai paprikától a borszőlőn át egészen a sárkánygyümölcsig.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A mezőgazdaságáról és bőséges napsütéséről ismert délkelet-spanyolországi régióban azt vizsgálják, hogy ahelyett, hogy a földért versengenének, a gazdálkodás és a napenergia-termelés békésen meg tud-e férni egymás mellett.
„Az agrivoltaika a mezőgazdasági élelmiszer-termelés és a megújulóenergia-termelés integrációja” – magyarázza Silvia Tomasi, az Eurac Research vezető kutatója. Ez azt jelenti, hogy fotovoltaikus paneleket szerelnek a mezőgazdasági területek fölé, a sorok közé vagy a táblák szélére – teszi hozzá.
Egy 2023-as tanulmány (forrás: angol) szerint Európában az agrivoltaika, más néven agri-PV révén a jelenlegi áramigény huszonötszörösét lehetne megtermelni.
A napenergia-termelésnek azonban megvannak a maga környezeti és társadalmi költségei. Mivel ugyanannyi áram előállításához nagyobb területre (forrás: angol) van szükség, mint más energiaforrások esetében, a technológia különösen a vidéki térségekben éles vitákat váltott ki a földhasználatról.
„Az agrivoltaika óriási potenciállal bír, gazdasági és környezeti előnyök szempontjából egyaránt” – mondja Tomasi. „Mindig azon múlik azonban, hogyan valósítják meg a technológiát, és hogy valójában ki profitál belőle.”
A kormányok és a technológiai óriások is az agrivoltaika felé fordulnak
Dél-Európa naperőművi nagyhatalommá alakításának gondolata januárban kapott nagy nyilvánosságot, amikor Elon Musk azt mondta, hogy Spanyolország és Szicília ritkán lakott térségei elméletben elegendő napenergiát tudnának termelni egész Európa számára.
A technológiai óriáscégek már rá is álltak a trendre. Dél-Olaszországban az Amazon (forrás: angol) és az Apple (forrás: angol) is szerződéseket írt alá, hogy nagy léptékű agrivoltaikus létesítményekből vásároljon áramot, amelyek együttes kapacitása meghaladja a 150 megawattot, ami nagyjából 100 ezer olasz háztartás éves fogyasztásának felel meg.
Európa is finanszírozza az átállást. Az EU által támogatott AGRISOL (forrás: angol) projekt 1,9 millió eurót kíván agrivoltaikus beruházásokba fektetni, többek között Olaszországban és Spanyolországban, miközben csak Olaszország 1,7 milliárd euró állami támogatást biztosított a kezdeményezéshez.
„Jelenleg az agrivoltaika még csak minimális hozzájárulást jelent” – mondja Angelo Gentili, Olaszország legnagyobb környezetvédelmi szervezete, a Legambiente országos titkára. „Ha azonban elterjed, jelentős lendületet adhat a dekarbonizációs célok elérésének.”
A terményekre és a földre gyakorolt hatás kezelése
Az uniós és nemzeti szabályok mind inkább előírják, hogy a mezőgazdasági termelés érdemi része megmaradjon azokon a területeken, ahol napelemeket telepítenek. Franciaországban a projekteknek a helyben meghatározott referenciahozamhoz képest legalább 90 százalékos termelést kell fenntartaniuk, Olaszországban pedig a terület legalább 70 százalékának továbbra is mezőgazdasági művelés alatt kell maradnia.
Szakértők szerint nem minden, napenergiát és mezőgazdaságot kombináló projektet kellene agrivoltaikának minősíteni. „Definíció helyett valójában inkább egy osztályozási rendszerre lenne szükség” – mondja Pilar Flores, aki az EU által finanszírozott agrivoltaikai projektet koordinál a Murciai Mezőgazdasági és Környezeti Kutató és Fejlesztő Intézetben (IMIDA). Szerinte a besorolásokat mindenekelőtt a mezőgazdaság védelmének kell meghatároznia: „A kulcs az, hogy a művelhető földek vesztesége a lehető legkisebb legyen.”
Miért éppen szántóföldi területeket használnak, és miért nem üres vagy elhagyott földeket? Flores szerint a követelmények hasonlóak: viszonylag sík területre és a villamos hálózathoz közeli elhelyezkedésre van szükség. Az ugaron hagyott területeknek ráadásul ökologiai értékük is lehet. „Ez nem pusztán arról szól, hogy kiszámoljuk, mennyi szabad föld maradt” – fogalmaz.
Hogyan profitálhatnak az agrivoltaikából a gazdák?
Egyes esetekben (forrás: angol) kimutatták, hogy az agrivoltaika javítja a vízfelhasználás hatékonyságát, megóvja a terményeket a szélsőséges időjárástól, és növeli a földterület produktivitását (forrás: angol). A napelemes rendszerek a gazdáknak a klímaváltozás hatásainak kezelésében is segíthetnek. „A szélsőséges esőzések és hőhullámok súlyosan károsították a mezőgazdasági területeket, sok gazdát a földek feladására kényszerítve” – mondja Gentili. „Az agrivoltaika kiváló eszköz arra, hogy megelőzzük a földek elhagyását és a gazdák jövedelemkiesését.”
A panelek árnyékot vetnek, ami csökkenti a párolgást, segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, és enyhülést nyújt a mezőgazdasági munkásoknak és a legelő állatoknak. Védelmet nyújthatnak a jégkárral szemben is. A gazdák a megtermelt energiát saját gazdaságuk működtetésére használhatják, a fölösleget pedig visszatáplálhatják a hálózatba, vagy bérbe adhatják a földjük fölötti légteret energiatermelő cégeknek.
Flores azonban arra figyelmeztet, hogy ezek az előnyök nem automatikusak. „Gyakran úgy beszélünk ezekről a lehetőségekről, mintha minden esetben megvalósulnának, holott ez az alkalmazott agrivoltaikus rendszer típusától és az adott helyszín sajátosságaitól függ.” Murciában például a csökkentett vízellátású paprikák jobban fejlődtek a napelemek alatt, mint a jól öntözött növények. „Minden egyes esetet és helyszínt külön kell elemezni” – mondja.
De ki profitál valójában az agrivoltaikából?
Nem minden gazda meggyőzött. Fabrizio Garbarino, az olasz gazdák érdekvédelmi szervezete, az Associazione Rurale Italiana elnöke szerint az agrivoltaika nem a gazdák előtt álló problémák gyökerét célozza. „Az agrivoltaika az olasz mezőgazdaság válságát lovagolja meg, miközben valós megoldásokat kellene keresnünk arra, hogyan akadályozzuk meg a mezőgazdasági területek felhagyását” – mondja. „Számomra ez inkább egy kerülő útnak tűnik.”
Elmondása szerint a nagyobb vállalatok, köztük adatközpontokat fejlesztő cégek érdekeit képviselő startupok ostromolják a gazdákat földjeikért. „Még ha a megtermelt energia jó is, a gazdák földjeit vonjuk ki a termelésből, hogy olyan vállalkozásokat szolgáljunk ki, amelyek óriási energiaigénnyel rendelkeznek.”
A technológiai óriásvállalatok szerint az agrivoltaikai áramvásárlási szerződések segítik őket a nettó zéró kibocsátási célok elérésében. Egy PPA azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy adott naperőmű által termelt áram fizikailag egy meghatározott vállalati létesítményt lát el, és az MI-adatközpontok tényleges szén-dioxid-lábnyoma továbbra sem átlátható.
Tomasi társszerzőségével készült egy 2025-ös tanulmány (forrás: angol), amely négy európai régióban végzett szakértői interjúkra támaszkodva arra jutott, hogy az agrivoltaika hasznai inkább a nagygazdaságokat, a földtulajdonosokat és a befektetőket, mintsem a kistermelőket és a helyi közösségeket részesíthetik előnyben. A kutatás azt is feltárta, hogy ha a lakosokat és az ökoszisztémákat kizárják a döntéshozatalból, az tovább mélyítheti a meglévő hatalmi egyenlőtlenségeket.
A magas beruházási költségek és a hálózati csatlakozásra váró projektek hosszú sorai miatt a multinacionális cégek által támogatott, nagyléptékű beruházások uralják az ágazatot. Az olasz Today.it (forrás: angol) napilap 2025-ös összefoglalója szerint a nagyjából 775 millió eurónyi állami támogatás mintegy 86 százaléka nagyléptékű projektekhez került, köztük külföldi multik tulajdonában lévő létesítményekhez.
Szeptemberben egy izraeli cég által finanszírozott új agrivoltaikus projekt váltott ki széles körű felháborodást Toszkánában, és vetette fel ismét a kérdést, hogy ki húz hasznot ezekből a beruházásokból.
Tomasi szerint ahhoz, hogy az átmenet igazságos legyen, a helyi közösségeknek is beleszólást kell kapniuk. „Ha nagy befektetők olyan térségekbe mennek, amelyeket valójában egyáltalán nem ismernek, felülről lefelé szervezett megközelítéssel, és kizárólag a megújulóenergia-termelésből származó gazdasági előnyöket élvezik, az az én szememben nem nevezhető agrivoltaikának.”
„A mezőgazdaság nem lehet másodlagos szempont”
Flores szerint az önkormányzatok és hatóságok úgy segíthetik a gazdákat, hogy támogatást biztosítanak számukra, és elsőbbséget adnak az agrivoltaikai rendszereknek a hálózatra csatlakozásnál.
Felmerül az is, hogy a kiegészítő jövedelem milyen típusú mezőgazdaságot tart fenn. Ahhoz, hogy az agrivoltaika valóban betöltse környezeti ígéreteit, egy tanulmány (forrás: angol) szerint „nem lehet másodlagos kérdés, hogy az agrivoltaikából származó bérleti díjak milyen mezőgazdasági gyakorlatokat finanszíroznak”. A szerzők úgy érvelnek, hogy ez a bérleti díj segíthetne az agroökológiai módszerek támogatásában, vagy abban, hogy a gazdák fokozatosan felhagyjanak az iparszerű mezőgazdasággal.
Az agrivoltaika kölcsönösen előnyös lehet a gazdák és a megújulóenergia-ágazat számára. Hozzájárulhat a mezőgazdasági területek védelméhez, segíthet a klímaváltozással küzdő gazdáknak, és szerepet játszhat Európa dekarbonizációs céljainak teljesítésében. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a greenwashing, vagyis a látszatkörnyezetvédelem eszközévé, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok mankójává, vagy a vállalati energiaigény növekedésének kielégítését szolgáló eszközzé válik a termékeny földeken. Önmagában nem jelent csodafegyvert. Sok múlik azon, hogyan tervezik meg ezeket a rendszereket, kié a tulajdonjoguk, és végső soron azon is, hogy ki élvezi a hasznukat.
„Az agrivoltaika célja a mezőgazdasági területek és az egész ökoszisztéma védelme, ez az alapfilozófiája” – mondja Flores. „Ezt kell tudnunk világosan megkülönböztetni más érdekektől.”
E cikk elkészítését a Magma Environmental Reporting Fellowship ösztöndíjprogram tette lehetővé.