„Egyszerűen hiányzik a vízmennyiség egyharmada, amelyet vízerőműveink normál esetben hasznosítani szoktak.”
Az Alpok térségében a vízerőművek vízhozama „soha nem látott mélyponthoz közeli” szintre esett vissza Európa egyre súlyosbodó nyári aszálya közepette.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az egymást követő hőhullámok – amelyeket az ember okozta klímaváltozás táplál – és a csekély csapadék miatt a kontinens nagy része kiszáradt. Ez növelte a halálos erdőtüzek kockázatát, amelyek olyan országokat pusztítottak, mint Franciaország, Spanyolország, Görögország és Törökország, és emberek százezreinek kitelepítését tette szükségessé.
Az élelmiszerhiánytól való félelem is erősödött, mivel a gazdák arra figyelmeztetnek, hogy a rendkívüli hőségben több milliárd euró értékű termés semmisült meg.
A Kombinált Aszálymutató (Combined Drought Indicator, CDI) szerint július közepén továbbra is riasztási szintű aszály sújtotta Ukrajna, Fehéroroszország és Lengyelország egyes részeit, újonnan jelent meg az Ibériai-félsziget északkeleti részén, és tovább súlyosbodott az Egyesült Királyság déli részén, Észak-Olaszországban és Közép-Európában – Franciaországtól és Dél-Németországtól egészen Magyarországig és Romániáig –, emellett Svájcot, Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát és Szerbiát is érintette.
A hosszan tartó szárazság Európa tisztaenergia-mixére is rányomta a bélyegét, mivel a Duna rekordalacsony vízszintje miatt Magyarország csaknem fél évszázada először kénytelen visszaterhelni a paksi atomerőművet, amely az ország villamosenergia-termelésének csaknem felét adja.
Hogyan érinti az európai aszály a vízenergia-termelést?
Az Montel (forrás: angol) energetikai elemző cég szerint júliusban Ausztriában és Svájcban a tározókba és a folyami vízerőművekbe érkező vízhozam csaknem 50 százalékkal elmaradt az átlagtól.
Montel szerint Ausztriában a vízerőművi termelés júliusban az elmúlt 15 év átlagának mindössze 51 százalékát érte el az alacsony csapadék miatt. Hasonlóan, Svájcban az átlag 48 százaléka valósult meg, míg Németországban (63 százalék) és Franciaországban (68 százalék) szintén visszaesést tapasztaltak.
A vízenergia az EU második legnagyobb megújuló villamosenergia-forrása: 2026 első negyedévében az unió termelésének 28 százalékát adta. Ez több, mint a napenergia (17,3 százalék), az éghető megújuló tüzelőanyagok (9,4 százalék), valamint a geotermikus és egyéb energiaforrások (0,4 százalék) részaránya.
„Egyszerűen a vízmennyiség egyharmada hiányzik ahhoz képest, amit vízerőműveink normális körülmények között feldolgoznának” – mondja Michael Strugl, Ausztria vezető energetikai vállalata, a Verbund vezérigazgatója.
A Montel vezető hidrológiai elemzője, Eylert arra figyelmeztet, hogy az alpesi országoknak legalább szeptemberig kell várniuk az első javuló jelekre, mivel az előrejelzések szerint még több hétig forró és száraz időre lehet számítani.
Elboldogul-e Európa vízenergia nélkül?
Számos ország, például Portugália és Ausztria erősen rá van utalva a vízenergiára – ami azt jelenti, hogy a termelés jelentős visszaesése könnyen visszalökheti őket a szennyező fosszilis energiahordozók használatához.
Például a gáztüzelésű áramtermelés az EU-ban tavaly (2024-hez képest) 8 százalékkal nőtt. Az Ember energetikai agytröszt szerint ez nagyrészt az alacsonyabb vízenergia-termelés következménye, mivel az időjárási körülmények 12 százalékos éves termeléscsökkenést okoztak.
Ugyanakkor ugyanezek az időjárási feltételek – amelyek a szélerőművi termelést is 2 százalékkal visszavetették – fellendítették a napenergiát.
Ennek eredményeként 2025-ben a napenergia eddig soha nem látott mennyiségű áramot termelt az EU-ban, több mint 20 százalékkal bővülve. Ez is rámutat arra, mennyire fontos, hogy az országok diverzifikálják megújulóenergia-mixüket, ha túl akarják élni a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárást.
A vízenergia jól kiegészíti a rugalmatlan tisztaenergia-forrásokat, például a szelet és a napot: gyakorlatilag olyan, mint egy igény szerint működő akkumulátor, amelyet fel lehet pörgetni, amikor nő az áramfogyasztás, vagy alacsony teljesítményen is üzemeltethető a csúcsidőn kívüli órákban.
Ahelyett, hogy a napsütésből és a szélből származó tiszta energia a hálózat korlátai miatt kárba veszne, szakértők szerint Európa a „hibridizáció” eszközéhez nyúlhatna – vagyis olyan megoldáshoz, amely a szélerőműveket, a naperőműveket és a tárolókapacitást egyetlen hálózati csatlakozási pont mögött kombinálja. Úgy lehet elképzelni, mintha a három forrás ugyanazt a „dugót” használná az elektromos hálózathoz.
„Ha a vízerőművel azonos csatlakozási pontra telepítenek szélerőművet vagy naperőművet, a fejlesztők gyorsabban tudnak hálózatra kapcsolódni, az üzemeltetők pedig hatékonyabban használhatják a hálózati infrastruktúrát – átlagosan a kihasználtság megduplázásával –, miközben betartják az exportkorlátokat” – mondja Elisabeth Cremona, az Ember energiahálózati infrastruktúrákért felelős szakértője.
Egy friss Ember-jelentés szerint Ausztriában, Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Romániában és Spanyolországban – vagyis az EU legfontosabb vízenergia-piacain – a hibridizáció a 2030-ra várható új megújuló kapacitások 18 százalékát képes lenne integrálni további hálózati kapacitás kiépítése nélkül.