Három spanyol intézmény közös kutatása kimutatta, hogy a hippocampus bizonyos neuronjai megőrzik a korábbi emlékeket, még új információk beépülésekor is.
Képzelje el például, hogy építkezés zajlik az Ön környékén. Az emberi agy képes három különálló állapotot megőrizni ezzel kapcsolatban: a munkálatok előtti eredeti állapotot, magát az építkezést, valamint az elkészült, végső eredményt. De vajon hogyan képes úgy tárolni ezeket, hogy ne mosódjanak össze a három emlék?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Neurotudományi Intézet, a CSIC és a Miguel Hernández Egyetem által közösen működtetett állami kutatóközpont úgy véli, hogy új tanulmányában feltárta ezt a neurológiai mechanizmust, amelyet a „PLOS Biology” című folyóiratban tettek közzé (forrás: spanyol).
A Neurális Hálózatok Plaszticitása laboratóriumának csapata szerint ehhez az agy a hippocampus egy régióját, a gyrus dentatust használja, amely új emlékek létrehozására szakosodott. Itt egy speciális idegsejttípus gátolja más sejtek aktivitását, hogy segítse az új tapasztalatok beépülését.
Ennek igazolására a kutatók egereken vizsgálták a gátlási folyamatok különböző mértékét. „Amikor az inhibíció szintje az átlagosnál alacsonyabb volt, viselkedésük jobban illeszkedett a memória hatékonyabb előhívásához és a részletesebb felidézéshez” – magyarázza Encarni Marcos, a tanulmány egyik társszerzője és az IN CSIC-UMH intézetben folyó kutatási irány felelőse.
Ugyanakkor nincsenek önmagukban jobb vagy rosszabb gátlási szintek a lehető legtöbb információ megőrzéséhez. A kísérlethez használt számítógépes modell azt mutatta, hogy kisebb memóriaterhelés mellett a gyengébb gátló aktivitás előnyös, ám ez az előny eltűnik, amikor az információ mennyisége jelentősen megnő.
A tanulmány szerint az emlék típusától függően a hippocampus gyrus dentatusa vagy elősegíti az új ingerek beépülését, vagy éppen ellenkezőleg, erősebben rögzíti a meglévő emléket az új ingerekkel szemben. Ez attól függ, mekkora a kontextuális jelentősége az adott eseménynek, illetve milyen feladatra vonatkozó követelményeket támaszt – ahogy a kutatócsoport fogalmaz. „Eredményeinkből azt a következtetést vontuk le, hogy létezik egy mechanizmus, amely az inhibíció révén dinamikusan állítja be az agy működési módját” – zárja gondolatait Marcos.