Szakértők sürgetik, hogy az újrahasznosítási technológia „gyorsan terjeszkedjen”, mivel a következő években milliónyi elektromosautó-akkumulátor válik használhatatlanná.
2030-ig több mint egymillió elektromos jármű (EV) akkumulátora érheti el élettartama végét, és ezzel a világ egyik „leggyorsabban növekvő hulladékáramává” válhat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elektromos járművek globális értékesítése az elmúlt években meredeken emelkedett, meghaladta a 20 millió darabot, és ma már a világszerte eladott új autók mintegy 25 százalékát teszik ki. Az EV-robbanást az Irán elleni háború is felerősítette, amely továbbra is az egekbe hajtja az olaj- és gázárakat.
Csak Európában több mint 1,24 millió teljesen elektromos autó kelt el 2026 első felében – ez 33,7 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Zöldebbek-e az elektromos autók, mint a benzinesek?
Az elektromos autók gyártása a benzines és dízel járművekhez képest gyakran nagyobb úgynevezett „szén-dioxid-adóssággal” indul, mivel előállításuk lényegesen több energiát igényel.
A többletenergia nagy része az akkumulátorgyártásból adódik, amely hatalmas mennyiségű villamos energiát igényel a gyártási folyamat során szükséges hő előállításához. Bár ezt az áramot megújuló forrásokból is lehetne biztosítani, sok ország még mindig szennyező fosszilis tüzelőanyagok égetésére támaszkodik.
A lítiumhoz, kobalthoz és nikkelhez hasonló ásványok, amelyek az EV-akkumulátorokhoz elengedhetetlenek, szintén komoly környezeti és társadalmi aggályokat vetnek fel.
A 2023-as Amnesty International-jelentés megállapította, hogy a kritikus ásványok bányászata sorozatos emberi jogi visszaélésekhez vezetett, többek között kényszerkilakoltatásokhoz és fizikai bántalmazáshoz.
Habár a modern bányászat továbbra is vitatott, kutatások kimutatták, hogy az elektromos járművek környezeti előnyei felülmúlják energiaigényes előállításukat.
Az Transport & Environment (T&E) (forrás: angol) 2020-as jelentése szerint az elektromos autók minden vizsgált forgatókönyvben jobban teljesítenek a dízel- és benzines járműveknél, még a magas szén-dioxid-intenzitású villamosenergia-hálózatokon is, mint például Lengyelországban, ahol mintegy 30 százalékkal tisztábbak a hagyományos autóknál.
A legjobb esetben, amikor egy elektromos autó tiszta árammal működik, és akkumulátora is tiszta villamos energiával készült, az EV-k már mintegy ötször tisztábbak a hagyományos járműveknél.
„A bizonyítékok döntőek: az átlagos villamos energiával működő elektromos autók valamivel több mint egy év alatt »törlesztik« az akkumulátorgyártásból származó »szén-dioxid-adósságukat«, és élettartamuk során több mint 27 tonna CO₂-t takarítanak meg a hagyományos járművekhez képest” – áll a jelentésben.
„Azok az elektromos járművek, amelyek nagy futásteljesítményt érnek el (például megosztott autók, taxik vagy Uberhez hasonló szolgáltatások), élettartamuk során akár 77 tonna megtakarítást is elérhetnek (dízellel összehasonlítva).”
Miért válik egyre nagyobb problémává az elektromosautó-akkumulátorok hulladéka?
Az elektromos autók többségét lítiumion-akkumulátorok (LIB-ek) működtetik – ugyanaz a típus, amelyet számos mindennapi elektronikai eszközben, például okostelefonokban, laptopokban és játékkonzolokban is használnak.
Az International Energy Agency (IEA (forrás: angol)) szerint azonban a lítiumion- és hasonló akkumulátorok száma, amelyek elérik élettartamuk végét, várhatóan meredeken emelkedik majd a 2030-as évek közepétől. Ez az az állapot, amikor az akkumulátor már nem képes hatékonyan tárolni vagy leadni az energiát, mert idővel leromlott.
Ez azt jelenti, hogy a következő négy évben nagyjából 1,2 millió elektromosautó-akkumulátor válhat hulladékká. 2040-re ez a szám elképesztő 14 millióra nőhet.
Ezzel párhuzamosan nő a LIB-ek iránti kereslet is, ami fokozza a kritikus ásványok bányászatára nehezedő nyomást, és a lítium jövőbeli hiányának kockázatát vetíti előre.
Az elektromosautó-akkumulátorok ugyan újrahasznosíthatók, de hírhedten nehéz és költséges folyamat. Mielőtt az akkumulátor egyáltalán beléphetne az újrahasznosítási körbe, egy időigényes előkészítési szakaszon kell átmennie, amely a teljes lemerítését, szétszerelését és az alkotóelemek szétválasztását foglalja magában.
Az újrahasznosítás során alkalmazott kémiai reakciókhoz kapcsolódó biztonsági kockázatok is vannak, mivel mérgező anyagok, például fluor-hidrogénsav keletkezhetnek. Ezek az anyagok komoly veszélyt jelentenek a dolgozók egészségére és biztonságára, és még az újrahasznosító üzemek berendezéseit is károsíthatják.
Ezért szorgalmazzák a szakértők az újrahasznosítási infrastruktúra „jelentős bővítését”, amely képes lesz kezelni a jövőbeni hulladékmennyiségeket, és biztonságosan visszanyeri az új akkumulátorok gyártásához szükséges értékes anyagokat.
„Az elektromos járművek kulcsszerepet játszanak az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásban, hosszú távú sikerük azonban attól függ, mennyire hatékonyan kezeljük az így keletkező hulladékáramot, miközben egyúttal erősítjük a kritikus ásványok ellátását” – mondja James Skifmore, a Valpak környezetvédelmi tanácsadó cég szakértője.
„A körforgásos infrastruktúra kapacitásának és hatékonyságának bővítése elengedhetetlen ahhoz, hogy visszanyerjük az értékes anyagokat, megerősítsük az ellátási láncokat, csökkentsük a primer erőforrás-kitermeléstől való függőséget, és a lehető legfenntarthatóbbá tegyük az elektromos járművekre való átállást.”
Európa-szerte vállalatok versenyeznek azért, hogy mindezt megvalósítsák.
Lehet-e hatékonyabban újrahasznosítani az elektromosautó-akkumulátorokat?
Az Egyesült Királyságban működő Birminghami Egyetem által irányított ReLiB projekt olyan újrahasznosítási technológiákat fejleszt, amelyek – saját megfogalmazásuk szerint – az országot a „kutatás-fejlesztés élvonalába” emelik.
A kutatók célja olyan technológiák kidolgozása és felskálázása, amelyek a gyorsabb és hatékonyabb szétszerelésre, valamint szétválasztási folyamatokra összpontosítva az újrahasznosított akkumulátorokból kinyerhető anyagmennyiség arányát mintegy 50-ről 90 százalékra növelik.
Az EU emellett finanszíroz egy négyéves projektet is, amelyet a spanyolországi Technological Centre LEITAT koordinál, és amelynek célja, hogy a lassú, kézi szétszerelést fél-automatizált rendszerekkel váltsa fel. Ezek a rendszerek biztonságosan képesek akkumulátorokat szétszerelni, miközben az alkatrészek körülbelül 95 százalékát visszanyerik.
Az EU-finanszírozású BATRAW (forrás: angol) projekt a „második életet” biztosító megoldásokon is dolgozik, mivel egyes elektromosautó-akkumulátoroknak már nem marad elegendő kapacitásuk ahhoz, hogy autót hajtsanak, de kevésbé energiaigényes tárolási feladatokra még használhatók – így nem kell őket azonnal újrahasznosítani.
A projekt jobb módszereket dolgoz ki az elhasználódott akkumulátorok biztonságos szállítására, és azt vizsgálja, hogyan lehet az új akkumulátorokat úgy megtervezni, hogy könnyebben javíthatók és újrahasznosíthatók legyenek.