Fogy az idő: az uniós nagyhatalmak változtatás híján nem teljesítik jogilag kötelező kibocsátáscsökkentési vállalásaikat.
Már hat év telt el azóta, hogy az EU először megállapodott abban: 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az iparosodás előtti szinthez képest. Mostanra vészesen fogy az idő.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az egész unióra vonatkozó cél, amely 2021-ben vált jogilag kötelezővé, része annak a hosszú távú uniós tervnek, amely 2050-re klímasemlegességet irányoz elő. Az Európai Tanács idén márciusban egy köztes célt is elfogadott, amely szerint mind a 27 tagállamnak 2040-re 90 százalékkal kell csökkentenie nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest.
2036-tól ugyanakkor „magas minőségű nemzetközi krediteket” is fel lehet használni a 2040-es cél teljesítéséhez, az 1990-es uniós nettó kibocsátás legfeljebb öt százalékáig. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy más országok kibocsátáscsökkentő projektjeiből vásároljanak krediteket, és ezeket saját céljaik teljesítéseként számolják el.
A kritikusok szerint ez a kiskapu annak a kockázatát hordozza, hogy „az EU-ban késlekednek a valódi, ambiciózus kibocsátáscsökkentések”. Sarah Heck, a Climate Action Tracker (forrás: angol) szakértője az Euronews Earthnek úgy fogalmaz: „Kockázatos visszalépésről van szó, amely aláássa azt az alapelvet, hogy a klímacéloknak valódi, belföldi kibocsátáscsökkentést kell ösztönözniük.”
De vajon az EU legnagyobb gazdaságai már az első akadálynál elbukhatnak?
Németország aláássa saját kibocsátáscsökkentési vállalásait?
Az uniós kibocsátási célok közösségi szintűek, vagyis nem minden egyes országnak kell pontosan 55 százalékkal mérsékelnie a kibocsátását ahhoz, hogy a cél teljesüljön. Sok ország saját nemzeti célt is kitűzött.
Németország – az EU legnagyobb gazdasága – ennél is tovább ment: vállalta, hogy 2030-ig legalább 65 százalékkal csökkenti üvegházhatású gázkibocsátását.
Ezt a Szövetségi Klímavédelmi Törvény írja elő, az ország első átfogó nemzeti klímatörvénye. Márciusban Friedrich Merz kancellár egy 67 pontos programot mutatott be annak érdekében, hogy eloszlassa azokat az aggodalmakat, miszerint a cél nem fog teljesülni.
A csomag többek között a megújuló energiaforrások erősítését célozza 12 gigawattnyi új szárazföldi szélerőművi kapacitással, az elektromos járművek (EV-k) értékesítését ösztönző programokkal, valamint az erdők és a talaj egészségének védelmét szolgáló intézkedésekkel.
Az erőfeszítések ellenére a Klímavédelmi Szakértői Tanács (forrás: angol) friss jelentése arra figyelmeztet, hogy Németország akár 100 millió tonnával is túllépheti CO2-kibocsátási előrejelzéseit. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2025-ben gyakorlatilag stagnált: az ipar és az energiaszektor csökkenését az építőiparban és a közlekedésben tapasztalt növekedés ellensúlyozta.
„A földhasználat, a földhasználat-változás és az erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazata a vetítési adatokban már nem szénnyelőként, hanem kibocsátási forrásként jelenik meg” – áll a tanács jelentésében. „Ez a tendencia várhatóan 2045-ig, sőt azon túl is folytatódik.”
Annak ellenére, hogy Németország eddig csak 48 százalékkal tudta mérsékelni üvegházhatású gázkibocsátását, a közelmúltban felvizezte azt a törvénytervezetet, amely a háztartásokat arra kötelezte volna, hogy a fosszilis tüzelésű kazánokat klímabarát alternatívákra cseréljék.
A Zöldek frakcióvezetője, Katherina Droege – akinek pártja 2023-ban nyújtotta be az eredeti javaslatot – „Németország klímacéljai teljes feladásának” nevezte a döntést.
Franciaországnak fel kell gyorsítania a kibocsátáscsökkentést
Franciaország valamivel kevésbé ambiciózus célt tűzött ki: 2030-ig 50 százalékkal akarja visszafogni üvegházhatású gázkibocsátását.
Az Ember (forrás: angol) energiapiaci agytröszt szerint Franciaország 2025-ben az EU legnagyobb tisztaáram-szállítója volt – elsősorban az atomenergia miatt. A fosszilis források tavaly mindössze az ország villamosenergia-termelésének 5,2 százalékát adták, miközben a szél- és napenergia térnyerése drasztikusan csökkentette az áramtermelésből származó kibocsátást.
A Citepa civil szervezet adatai szerint a kibocsátás csökkenő tendenciája továbbra is tart, de „lassú ütemben”. A havi üvegházhatásúgáz-mutató áprilisi becslése 2025-re 1,5 százalékos kibocsátáscsökkenést jelzett, azután, hogy 2024-ben 1,8, 2023-ban pedig 6,8 százalékos visszaesést mértek.
A belföldi kibocsátások mérséklését elsősorban az ipari tevékenység lassulása hajtotta: a feldolgozóipar és az építőipar kibocsátása éves összevetésben 3,4 százalékkal csökkent.
Ahhoz azonban, hogy Franciaország teljesítse 2030-as célját, évente 4,6 százalékkal kellene lefaragnia kibocsátásából, vagyis a jelenlegi tempóhoz képest több mint háromszoros sebességre lenne szükség.
Elsősorban a közlekedési ágazat húzza vissza Franciaországot: ez felel a nemzeti kibocsátás csaknem egyharmadáért. Itt a kibocsátás 2025-ben várhatóan mindössze 1,4 százalékkal csökkent, miközben az éves cél 5 százalék.
Az alacsony kibocsátáscsökkenésre reagálva Franciaország egyre inkább az elektrifikációra összpontosít. Az áprilisi, Santa Marta-i energiai átmeneti konferencián merész országos ütemtervet jelentett be a fosszilis energiahordozóktól való fokozatos elszakadásra.
A terv szerint az ország 2030-ig felhagy a szénnel, 2045-ig kivezeti az olajat, 2050-ig pedig az energiatermelésben a földgázt. A dokumentum egyesíti a már létező intézkedéseket – például a gázkazánok 2026-tól érvényes tilalmát az új épületekben, illetve azt a célt, hogy 2030-ra az új autók kétharmada elektromos legyen –, és megerősíti Franciaország elkötelezettségét a más országokban zajló átmenet támogatása mellett is.
Bár az ütemtervet kedvezően fogadták, kérdéses, hogy egy ilyen késői célkitűzés segít-e teljesíteni a 2030-as vállalást.
Olaszország továbbra is ragaszkodik a szennyező szénhez
Az uniós célrendszer alapján Olaszországnak 2030-ig 43,7 százalékkal kell csökkentenie üvegházhatású gázkibocsátását.
Az ország „jelentős növekedést” ért el a megújulóenergia-szektorban: az olasz átviteli rendszerirányító, a Terna adatai szerint 2025-ben a villamosenergia-fogyasztás 41 százaléka származott megújuló forrásokból. Ezt főként a napenergia látványos bővülése húzta, amely a villamosenergia-mix 14,5 százalékát adta.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a célok eléréséhez „jelentős felgyorsításra” van szükség a megújulók terén. Ennek ellenére Olaszország még mindig ragaszkodik a szennyező fosszilis energiahordozókhoz – miközben az Irán elleni háború egyre inkább rávilágít az olaj- és gázfüggőség kockázataira.
Giorgia Meloni miniszterelnök áprilisban jelentette be, hogy 2038-ra halasztják az ország széntüzelésű erőműveinek végleges leállítását – ez 13 évvel későbbi dátum az eredeti határidőnél, és nyolc évvel esik a 2030-as cél után.
A környezetvédő szervezetek és a balközép ellenzék élesen bírálták a döntést. Angelo Boneli, az Europa Verde zöld párt vezetője a kormányt „klíma-mulasztással” vádolta.
Az Olasz Környezetvédelmi és Kutatóintézet (ISPRA (forrás: angol)) 2026-os jelentése arra figyelmeztet, hogy az energiatranzíció, a közlekedés dekarbonizációja és a termelési rendszerek hatékonysága terén jelentkező „kritikus problémák” miatt Olaszország várhatóan nem fogja teljesíteni a számára előírt 2030-as kibocsátáscsökkentési célt.
Spanyolország lehet az EU éltanulója a kibocsátáscsökkentésben
Spanyolországot gyakran az energiai átmenet terén jobban teljesítő uniós gazdaságok közé sorolják; az ország 2030-ig 32 százalékos kibocsátáscsökkentést vállalt.
Megújulóenergia-mixe meghaladja az uniós átlagot (30 százalék): 2025-ben az áramtermelés 75 százaléka tiszta forrásokból származott. Az elmúlt két évtizedben a spanyol villamosenergia-szektor kibocsátása több mint kétharmadával esett vissza, mivel a nap- és szélenergia bővülése fokozatosan kiszorította a fossziliseket.
Az ország nemrég egy 9 milliárd eurós, energiai átmenetet célzó csomagot mutatott be, amely az otthonok energiahatékonyságának javítását és az energiaközösségek támogatását szolgálja. A program részeként a legalacsonyabb jövedelműek szinte ingyenesen vehetik igénybe a közösségi közlekedést.
Pedro Sánchez miniszterelnök szerint a zöld átmenet csak akkor lehet sikeres, ha „méltányos”, figyelmeztetve, hogy a klímasemlegesség felé tett erőfeszítéseket a „tagadó retorika” is lassíthatja.
Az Európai Klímasemlegességi Obszervatórium (ECNO (forrás: angol)) szerint Spanyolország túlteljesítheti vállalását: ha folytatja a légkörből a szenet kivonó intézkedések bevezetését, és tovább erősíti a tiszta energiát, 2030-ra akár 41,4 százalékos kibocsátáscsökkentést is elérhet.
Miért van szüksége Hollandiának „szigorúbb intézkedésekre”?
Bár Hollandiát gyakran zöld országként tartják számon, az EEA adatai szerint az eredményeket tekintve „vegyes a kép”.
Idén év elején Amszterdam lett az első főváros a világon, amely betiltotta a klímakáros reklámokat a köztereken, így eltűntek az utcákról a fosszilis energiahordozókat és a húst népszerűsítő hirdetőtáblák. Amszterdam ezzel több holland város – Utrecht, Hága, Zwolle, Delft és Nijmegen – példáját követi, ahol már korábban hasonló tilalmat vezettek be.
Az Ember (forrás: angol) szerint Hollandia lakosságarányosan több napenergiát termel, mint bármely más európai ország, és 2025-ben a szél- és napenergia együtt a villamosenergia-termelés 46 százalékát adta. Bár tavaly a tiszta energiák aránya 54 százalék volt a holland villamosenergia-mixben, az ország továbbra is erősen függ a fosszilisektől, különösen a földgáztól.
Hollandia a nitrogénkibocsátások hatásával is küzd azóta, hogy a közigazgatási bíróság szerepét betöltő Államtanács 2019-es ítélete kimondta: az ország túl sok nitrogént bocsát ki, ami károsítja a természetes élőhelyeket.
A gazdaság szereplői – így a mezőgazdaság és a vállalkozások – csak megfelelő engedély birtokában bővíthetik tevékenységüket, ami különösen a lakásépítést, a megújulóenergia-infrastruktúra és a védelmi beruházások megvalósítását akadályozza.
A PBL Holland Környezeti Tervezési Hivatal (forrás: angol) 2025-ös jelentése szerint ezért „rendkívül valószínűtlen”, hogy Hollandia eléri a 2030-ra kitűzött, 55 százalékos kibocsátáscsökkentési célt.
A jelentés megállapítja, hogy az országban a nagyszabású fenntarthatósági projektek megvalósítása „megrekedt”, az offshore szélerőművek építésének késlekedése miatt pedig kevesebb tiszta energia jut a rendszerbe a tervezettnél.
„Azoknak a lehetséges szakpolitikai pályáknak a száma, amelyek 2030-ra 55 százalékos kibocsátáscsökkentéshez vezetnének – legalábbis súlyos gazdasági károk vagy társadalmi ellenállás nélkül –, egyre szűkül” – figyelmeztet a dokumentum.
„Ráadásul 2030 utánra alig vannak előkészítés alatt kibocsátáscsökkentő intézkedések. Ezért kiemelten fontos, hogy szigorúbb lépéseket tegyünk, amelyek hosszú távon egy szerkezetileg klímasemleges Hollandia irányába mutatnak.”