Orosz tulajdonosait és Oroszországban végzett szoftverfejlesztéseit titkolta el egy amerikai cég, amelynek termékeit a Secret Service is használta. A vádirat egyelőre csalásról szól, de csak hajszál választja el a kémkedéstől..
Egy digitális bizonyítékok vizsgálatára szolgáló szoftver beszállítója került az amerikai hatóságok célkeresztjébe. Az igazságügyi minisztérium szerint a virginiai Oxygen Forensics vezetői eltitkolták az amerikai kormányzati megrendelők elől, hogy a vállalatot öt orosz állampolgár birtokolja és irányítja, programját pedig Oroszországban fejlesztik. A cég ügyfelei között volt az elnökök védelméről is ismert Secret Service.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai Titkosszolgálat (Secret Service) az ország legérzékenyebb szerve a biztonsági piramis csúcsán: ügynökei az elnököt, az alelnököt, más kiemelt vezetőket és diplomatákat védik. Az ügynökséget eredetileg 1865-ben, a polgárháború utáni pénzhamisítási hullám elleni küzdelemre hozták létre, és az elnök állandó védelme csak William McKinley 1901-es meggyilkolása után lett a feladata.
Ezért egy hozzá beszállító szoftvercég valódi tulajdonosainak és fejlesztőinek kiléte nem egyszerű cégjogi részlet, hanem alapvető biztonsági kérdés.
Lee Reibert, az Oxygen Forensics 55 éves amerikai vezérigazgatóját Idaho államban, az orosz Oleg Davidovot pedig a londoni Heathrow repülőtéren tartóztatták le. A két férfit egyelőre csak elektronikus csalásra irányuló összeesküvéssel vádolják. Az Egyesült Államok Davidov kiadatását fogja kérni a brit hatóságoktól, miután a cég orosz tulajdonosait 2022-ben, az ukrajnai háború kitörését követően eltüntették a nyilvános vállalati iratokból. Ennek ellenére továbbra is irányították a cég döntéseit, és rendelkezési joguk maradt a bankszámlák felett is.
Az Oxygen programja telefonokról és más digitális eszközökről származó adatokat képes kinyerni, megőrizni és elemezni. Ez magyarázza, miért különösen érzékeny, ki fejleszti a szoftvert és ki irányítja a gyártóját. Az igazságügyi minisztérium a Secret Service mellett más amerikai belbiztonsági szerveket és a védelmi tárcát is az érintett megrendelők és lehetséges célpontok közé sorolja.
A titkosszolgálat rémálma
Az ügyészség tájékoztatása szerint vádirat nem állítja, hogy a szoftver rosszindulatú kódot tartalmazott, vagy hogy bárki jogosulatlanul hozzáfért volna az ügyfelek rendszereihez és adataihoz. Bizonyításra vár tehát, hogy az „oroszok beszivárogtak a Secret Service-be”, vagy csak beszállítói voltak. Mindenesetre a tulajdonosok magatartása, eltűnése és eltitkolt aktivitásuk erős gyanúkra ad okot.
Egy elnöki útvonalat, védelmi tervet, programokat vagy bizalmas telefonok tartalmát megszerezni: ezek a Secret Service elleni kémkedés legijesztőbb lehetőségei. A mostani ügyben a gyanú egy olyan szoftver körül forog, amellyel digitális eszközök adatait vizsgálják. Ha egy ellenérdekelt fél észrevétlenül hozzáférne a programhoz vagy az általa kezelt adatokhoz, megismerhetné, mit kutatnak az amerikai nyomozók, vagy milyen eseményeket tervez a titkosszolgálat. A hatóságok egyelőre nem állítják, hogy ilyesmi megtörtént: a nyilvános vád az orosz tulajdonosok és fejlesztők eltitkolásáról szól.
A szövetségesek háborúja alatt is kémkedtek
A gyanús ügynek van történelmi visszhangja, bár a mai vádlottakat nem lehet a régi, bizonyított kémekkel azonosítani. A második világháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió szövetségesek voltak, Moszkva mégis igyekezett bejutni az amerikai hadi kutatások közelébe. Az FBI történeti összefoglalója szerint 1943-ban már vizsgálták egy szovjet diplomata próbálkozását, hogy kapcsolatot teremtsen a Manhattan-tervhez kötődő kaliforniai laboratóriummal. A később leleplezett hálózatok a szovjet atomprogram számára is szereztek információkat.
A hidegháború egyik legszellemesebb technikai akciójában nem embert, hanem egy ajándékot juttattak be az amerikai nagykövet közelébe. Szovjet iskolások 1945-ben az Egyesült Államok címerének faragott mását adták át Averell Harrimannak Moszkvában. A dísztárgy az amerikai nagykövet rezidenciáján függött egészen 1952-ig, amikor felfedezték benne a lehallgató berendezést. Az eszközt kívülről érkező rádióhullámokkal lehetett működésbe hozni, ezért használaton kívül különösen nehéz volt észrevenni.
Évtizedekkel később John Anthony Walker amerikai tengerészeti tiszt egészen más utat nyitott a szovjeteknek, amikor 1967-től titkosított haditengerészeti kommunikációhoz kapcsolódó anyagokat adott át a KGB-nek. Az FBI szerint a szovjetek egy olyan eszközt is biztosítottak neki, amellyel egy rejtjelező gép beállításait lehetett rögzíteni. Walkert 1985-ben fogták el, és életfogytiglani börtönre ítélték. 2014-ben, a börtönben halt meg.
A három történetben az a közös, hogy a védelem egy bizalmi ponton vált sebezhetővé: egy kutatási kapcsolatnál, egy diplomáciai ajándéknál vagy egy titkosított kommunikációhoz hozzáférő tisztnél. Az Oxygen Forensics ügyében a kérdés egyelőre az, hogy az amerikai állam valós képet kapott-e a vállalatról, amelytől érzékeny feladatokhoz vásárolt szoftvert. Hogy történt-e ennél több, azt a jelenlegi nyilvános vád nem állítja, de a nyomozás folytatódik, és az új tényeket tárhat fel, miáltal a vádindítvány bővülhet.