A függőleges kertek szakértője, Ignacio Solano éveket töltött a trópusi ökoszisztémák tanulmányozásával Kolumbiától Madagaszkárig.
A függőleges kertek európai találmányok, Latin-Amerika azonban átvette az ötletet, és egészen nagy léptékben valósította meg.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Európában megszokott, hogy a nagy fővárosokban egy, kettő vagy három jelentősebb függőleges kert található” – mondja Ignacio Solano spanyol botanikus az Euronews Earthnek. „Ha ezt Buenos Airesszel hasonlítjuk össze, ott függőleges kertek százai vannak. Mexikóvárosban is százak. Guatemalavárosban szintén százak.”
Azóta, hogy a francia botanikus, Patrick Blanc az 1980-as években úttörője lett a koncepciónak, Európában is születtek látványos példák. Milánó Bosco Verticaléje, a több mint 21 000 fát és cserjét teraszaikon hordozó ikerlakótorony évente csaknem 20 000 kilogramm szén-dioxidot köt meg, és ma már 20 madárfajnak ad menedéket.
Ahogy Európa fővárosai egy újabb, perzselő hőhullámokkal teli nyárra készülnek, ennek az örökségnek a továbbépítése lehet az egyik leggyakorlatiasabb eszköz a lakosság védelmében.
Kutatások kimutatták, hogy a függőleges kertek jelentősen képesek csökkenteni az épületek felületi hőmérsékletét, visszafogni a hőelnyelést, és javítani a hőkomfortot a sűrűn beépített városi területeken.
A zöldfalak – tágabb kategória, amelybe Solano talaj nélküli, hidroponikus rendszerei éppúgy beletartoznak, mint az egyszerű, talajba ültetett futónövények – kiszűrik a szálló por egy részét, elnyelik a szén-dioxidot, és élőhelyet biztosítanak madaraknak és rovaroknak, támogatva a városi biodiverzitást ott, ahol kevés hely jut a hagyományos parkoknak.
Solano az Alicante-i székhelyű Paisajismo Urbano vállalatán keresztül igyekszik eloszlatni a függőleges kertek technológiájával kapcsolatos tévhiteket, miközben másokat is megtanít arra, hogyan zöldítsék saját városaikat. Úgy becsüli, hogy eddig világszerte közel egymillió négyzetméternyi függőleges kert megvalósításában segédkezett.
Esőerdei tudás a világ városai szolgálatában
Eredetileg biológus végzettségű Solano több mint 14 évet töltött trópusi ökoszisztémák kutatásával, a kolumbiai Chocó esőerdőtől Madagaszkárig és Réunionig, azt vizsgálva, hogyan nőnek és lépnek egymással kölcsönhatásba a növények a vadonban.
A megfelelő növényfajok kiválasztása egy függőleges kerthez létfontosságú – és rendkívül speciális szaktudást igényel. Figyelembe kell venni mindent a város tengerszint feletti magasságától és éghajlatától kezdve az épület tájolásáig. A növényeket alkalmazkodóképességük és tápanyagigényük alapján kell csoportosítani. Ennek oka, hogy általában talaj nélkül nőnek, és tápanyagokban gazdag, hidroponikus rendszeren keresztül szállított víz táplálja őket.
Az eredmény Solano szerint háromszor annyi oxigént termel, és háromszor gyorsabban nő, mint egy hagyományos, talajszinten kialakított zöldfelület: „Valójában egy biofiltert hozunk létre a városokban.”
Hozzáteszi, hogy a rendszer modern változatai ma már gyakorlatilag alig fogyasztanak vizet, és évente mindössze egyetlen karbantartási látogatást igényelnek.
„Nem kell botanikusnak, építésznek vagy mérnöknek lenni” egy függőleges kert telepítéséhez
Solano cége több mint két évtizede dolgozik a fajválasztás módszertanának és a függőleges kertek technológiájának fejlesztésén, amelyet Guatemalavárosban működő franchise-án, a By Botaniken keresztül oszt meg.
Intenzív tanfolyamokat tartanak, amelyeken az amerikai kontinens különböző országaiból érkező hallgatók nemcsak a botanikai technikákat, hanem a teljes üzleti modellt is elsajátítják, beleértve az értékesítést, a szerződéskötést és a fajválasztást.
A kurzusokat szándékosan úgy alakították ki, hogy mindenki számára elérhetők legyenek: „Nem kell botanikusnak, építésznek vagy mérnöknek lenni” – mondja Solano –, „csak lelkesedésre és tanulási vágyra van szükség.”
Solano szerint öt nap alatt a résztvevők képesek lesznek beazonosítani a növényfajokat családjuk, természetes előfordulási helyük és az alapján, hogy a fal mely részén érzik magukat a legjobban. Egy-egy, nagyjából 100 fős csoportból elmondása szerint átlagosan 85-en valósítanak meg később érdemi projekteket.