A Kínai Népköztársaságnak fel kell készülnie egy tartós gazdasági toporgásra, sőt akár negatív növekedésre is a következő öt évben, de a katonai fejlesztéseket bármi áron folytatják. Pekingnek se Trump, se Biden nem jó.
HIRDETÉSA kongresszusok és más nagyobb tanácskozások mellett a Kínai Kommunista Párt nagyjából ötéves rendszerességgel úgynevezett 'harmadik plénumot' is tart, ahol közepes távú stratégiai kérdéseket vitatnak meg. Ez a sorozat még Teng Hsziao-ping miniszterelnök idején kezdődött 1977-ben, és több alkalommal is igen jelentős fordulatokat vagy várható döntéseket készített elő.
A 11 évvel ezelőtt tartott plénum például kijelentette, hogy utat nyit a piacok előtt a gazdaság erőforrásainak elosztásában. Ez sok tekintetben lendületesen meg is kezdődött, de az utóbbi években több téren is visszanyesték, és újra megjelent a termelés központi befolyásolásának igénye.
Az év kezdetén sugárzott újévi beszédében Hszi Csin-ping legfőbb vezető óvatosan bánt a szavakkal, és nem tett semmilyen komolyabb társadalmi ígéretet. Legsúlyosabb szavai a hadseregen belül jelentkező korrupciós ügyeket emlegették, amit a nemzetbiztonságra leselkedő legnagyobb veszélynek tart.
Katonai elemzők szerint Kína több hadászati területen lépést tart az Egyesült Államokkal (hiperszonikus eszközök, ötödik generációs vadászgépek, űrfegyverkezés), de ha a fejlesztésekre szánt források szétfolynak, akkor a 2027-re kitűzött fő stratégiai cél nem tud megvalósulni. Ez pedig nem más, mint felzárkózás az USA és Oroszország katonai képességei mellé, 2050-re pedig a világ legerősebb haderejévé válni.
Az elnöki hatalom szilárdan tartása a legfontosabb cél
A 2018-as plénum arra sürgette a pártot, hogy „alkosson szoros egységet” a Hszi-vezette központi bizottság körül, és ennek érdekében javasolta az alkotmányos záradék törlését, ami két ciklusra korlátozta az elnöki szolgálatot. Ennek folytán a most 71 esztendős államfő akár élete végéig betöltheti a hivatalt.
A plénumot követően a nagyrészt gumibélyegzőként funkcionáló kínai parlament napokon belül meg is szavazta a mandátumkorlát eltörlését.
Zavarok mutatkoznak a gazdaságban, és nem is kicsik
A Hong Kongban megjelenő South China Mornig Post polgári napilap szerint kétségtelen tény, hogy a 70-es években megkezdett reformfolyamat 800 millió embert emelt ki a mélyszegénységből, ami önmagában történelmi eredmény.
Mégis, Kína most olyan válaszút előtt áll, hogy erőltesse-e a gazdasági növekedést, elégetve ezzel a hosszútávú fejlesztési tartalékokat, vagy rendezkedjen be egy tartós alacsony növekedésű pályára. Egyes vélemények szerint egy Japánhoz hasonló toporgásba is belenyugodhat egy időre.
Ehhez viszont szilárd és kellően támogatott központi döntés kell, mert a kínai társadalom és főként annak felsőbb rétegei az elmúlt 10 évben magabiztosan élvezték a növekedés előnyeit. A mostani harmadik plénum segíthet Kínának jobban eligazodni a globális térségben, és fokozhatja az emberek „nyereségérzetét” – idézte a pekingi állami média a kínai gazdasági agytrösztök intelmeit.
Ez azt jelenti, hogy egy visszanyesett gazdaságpolitika rendkívül súlyos kommunikációs kérdéseket vet fel a tömegek felé. Azért, mert a legutóbbi plénumon (2020) a párt azt ígérte, hogy az egy főre jutó bruttó hazai összterméket (GDP) 2035-re a mérsékelten fejlett országok szintjére kívánja emelni (mint például Görögország, Portugália vagy a Cseh Köztársaság), de ez a folyamat egyelőre nem látszik dinamikusnak, sőt enyhe visszaesést mutat.
Noha Kína a világ második legnagyobb jövedelemtermelője, a hatalmas népességre tekintettel ebben a mutatószámban jelenleg a világranglista 68. helyén tanyázik, beékelve alulról Argentína és Törökország, felülről pedig Oroszország közé. (Az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Kína alig haladja meg a magyar teljesítmény felét.)
A nemzeti jövedelem összértékét (bruttó) tekintve a kínai gazdaság 2025-től évi ezermilliárd dolláros növekedési maximumra számíthat, és 2029-ben még mindig tízezer milliárd dollárral el fog maradni az Egyesült Államoktól.
A társadalmi békesség terén a vezetés azt reméli, hogy addigra jelentősen csökkennek a város-vidék és a régiók közti fejlettségi különbségek – áll a párt közleményben. Ez azt jelenti, hogy ha a nagyobb tömegek létviszonyai nem romlanak jelentősen vagy stagnálnak, akkor a várható belső feszültségek is jobban kezelhetők.
A hétfőn kezdődött plénum a tervek szerint felvázolja a magasan fejlett ipari gyártás előmozdítását, az adósságkockázatok visszaszorítását, az adórendszer felülvizsgálatát, a hatalmas méretűvé duzzadt ingatlanválság kezelését, a hazai fogyasztás fellendítését és a magánszektor élénkítését.
Ki a jobb Kínának? Trump vagy Biden?
Valószínűleg egyikük sem jó, viszont mindkettő egyformán rossz. 2018-tól kezdve Donald Trump rendkívül súlyos csapásokat mért a kínai gazdaságra, szankciók, védővámok és kereskedelmi korlátozások képében, melyeken a Biden-adminisztráció sem enyhített.
HIRDETÉSA két ország közti viszony olyan mélyre süllyedt, ahol tartósult is, és Peking számára az amerikai választások bármilyen kimenetele csak negatív (lose-lose) lehet.
A két ország viszonyát latolgató elemzések emlékeztetnek, hogy Joe Biden mandátuma alatt létrejött különféle amerikai-brit katonai kezdeményezések (köztük az AUKUS-rendszer), melyekbe Japánt, Ausztráliát és Indiát is bevonták, szinte lehetetlenné teszik az egyezkedéseket más kérdésekben.
Tavaly novemberi San Francisco-i találkozójukon Joe Biden azt mondta Hszi elnöknek, hogy az USA-Kína kapcsolat a legfontosabb kétoldalú kapcsolat a világon, és a két ország közötti konfliktus nem elkerülhetetlen. Az amerikai elnök szerint a stabil és növekvő Kína jót tesz az Egyesült Államoknak és az egész világnak, és ha a kínai gazdaság növekszik, az az Egyesült Államoknak és a világnak is előnyös. Mégis, ezen a téren azóta nem történtek enyhítő lépések egyik fél oldaláról sem.
Mindehhez hozzá kell számítani az Európai Unió fokozódó barátságtalanságát és bizalmatlanságát is Kínával szemben, ami azt a távlati képet vetíti előre, hogy a következő években Pekingnek egy rendkívül kedvezőtlen globális környezetben kell fejlesztési terveit véghez vinni.
HIRDETÉS