rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A választás joga kontra az élet joga - Joe Biden visszagombolná Donald Trump abortuszpolitikáját

Írta: Székely Ferenc
Évtizedes vita kezdődik újra
Évtizedes vita kezdődik újra   -   Szerzői jogok  AP
Betűméret Aa Aa

A minap az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, hogy megvizsgálja Mississippi állam közel három éves beadványát, ami 15 hétre csökkentené a nők jogát annak eldöntésére, hogy megszülik-e magzatukat. Az a puszta tény, hogy a legfőbb bírói testület újra foglalkozik az abortusz-kérdéssel, aggodalmat és újra éledő vitákat váltott ki. Az indulatok ismét előtörnek, de vajon mik lehetnek a várható következmények?

Egy régi háború, ami nem csitul, hanem elfajult

A címlapképen látható asszony férje dr. George Tiller volt, aki egy magánklinikát vezetett a kansasi Wichitában, és az életpárti csoportok (az abortuszellenzők) napi célpontja lett. Az elsők között volt, akik elvégeztek olyan terhességmegszakításokat, melyek már túl voltak a törvényes határidőn, de az anya életének védelme ezt indokolta. A klinika körül folyamatosan zajlottak az életpárti tüntetések és dr. Tillert 27 rendbeli törvényszegéssel be is vádolták, ám az esküdtszék – egy kaotikus tárgyalás után – minden vádpontban felmentette.

A Tiller elleni hangulatot a FOX TV is szította. Bill O'Reilly műsora 28 alkalommal foglalkozott vele és simán babagyilkosnak nevezte őt (Tiller Baby Killer). A hangulatkeltésnek meg is lett az eredménye. Előbb a klinikáját gyújtották fel, majd egy Shelley Shannon nevű pro-life aktivista lőtt rá ötször, és kapott ezért 11 évet. A végzet 2009 májusában jött el, amikor dr. Tillert egy lutheránus istentiszteleten – ahol templomszolgaként volt jelen – agyonlőtte egy abortuszellenes aktivista.

Az abortuszt végző klinikák és orvosok elleni agressziókról később még lesz szó.

Már Donald Trump elnökségének idején biztos fogadást lehetett volna kötni arra, hogy az 1973-ban lezártnak gondolt abortuszvita új lendületet kap a következő években. Tavaly több állam is hozott vagy benyújtott rendelkezéseket, főként a szigorító irányba.

Messze még a döntés, de a szigorító nyomás közben fokozódik

A Mississippi-döntésen felbátorodva Texas kormányzója, a republikánus Greg Abbott múlt szerdán már alá is írta azt a helyi törvényt, ami gyakorlatilag betilt bármilyen terhességmegszakítást azután, hogy a magzat szívverése észlelhető. Az új rendelkezés hathetes szabadságot engedne a várandós nőnek a döntés meghozatalára, tehát még az embrionális állapotban. Az összevetés kedvéért: a szabad döntés joga Magyarországon általánosan 12 hét (első trimeszter), ami bizonyos feltételekkel bővülhet. Az európai szabályozás rendkívül vegyes, középértéknek a 12-16 hét tekinthető.

A drákói texasi törvény annyiban is új más államokhoz képest, hogy bárki pert indíthat egy orvos vagy klinika ellen, ha tudomására jut, hogy terhességmegszakítást végez vagy végzett. Ezzel a módszerrel az állam a bíróságokra „terhelné át” a döntés felelősségét.

Eric Gay/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
Választáspárti tüntetők a texasi Austinban, 2019 májusábanEric Gay/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Abbott az összes állam kormányzója között az egyik legaktívabb az abortuszellenes politikában. Ő és elődje, Rick Perry tíz év alatt 24 olyan helyi rendelkezést hozott, ami megnehezíti a terhességmegszakítást az államban. A mostani legújabb törvény szeptembertől lépne hatályba - hacsak a szövetségi bíróság meg nem torpedózza.

Texast az vezette erre a furcsa megoldásra, hogy előtte több állam szövetségi bírósága is blokkolta a „szívdobbanás-törvényeket”, például Louisiana, Iowa, Kentucky, Georgia, Mississippi. Egyedül Kentuckyban lépett életbe, Dél-Karolinában pedig a törvényhozásra várakozik. Az ellenzők érvei között az egyik legerősebb az, hogy egy hathetes magzat esetén a legtöbb nő egyszerűen még nincs is feltétlenül tudatában annak, hogy állapotos lett, ezáltal tájékozódási és döntési jogát alapjaiban korlátozzák.

Ha ez a kivételesen kegyetlen törvény megengedi bárkinek, hogy bíróság elé mehessen abortusz ürügyén, az beteges perek tömegét és a sikeres klinikák folyamatos bírságolását eredményezi, ami bezárásra kényszerítheti őket.
Elizabeth Nash
választáspárti aktivista, USA Today, 2021 május 19.

Eközben más államok (Alabama, Arizona, Arkansas, Michigan, Új-Mexikó, Oklahoma, Nyugat-Virginia és Wisconsin) ugrásra készen állnak és törvényvázlatokat alkottak a remélt szigorításra várva, amik azonnal hatályba léphetnek, ha a Legfelsőbb Bíróság netán szűkíti az abortuszjogot. Ezeket a tervezeteket „Trigger Law”–nak, vagyis ravasz-törvénynek hívják, mert a megfelelő pillanatban csak meg kell húzni, hogy a jogi puska elsüljön, hiszen a jogszabály már „be van tárazva”.

A főbírák az első meghallgatást Mississippi ügyében legkorábban októberben tartják és döntésük jövő tavaszra, de inkább nyárra várható. Pont akkorra, amikor az időközi választások kampányai a hajrájukba érnek, bár alaptalan lenne ezt politikai beavatkozásnak tekinteni a bírák részéről. Az ügyek bonyolultsága és sokszínűsége miatt éppen az volna meglepő és politikailag aggasztó, ha ennél korábban hoznának határozatot.

Ha jósolni kellene, az nem várható, hogy a Legfelsőbb Bíróság szövetségi szinten betiltja az abortuszt, vagyis hogy megsemmisíti azt a határozatot, amit még 1973-ban hozott (Roe kontra Wade), és amiről még sok szó lesz a későbbiekben. Még akkor sem, ha a testület egyensúlya Donald Trump elnökségének idején gyökeresen megváltozott.

AP
Ginsburg - Roberts - Barrett - egyensúlyvesztés a főbírói testületbenAP

Tavaly a főbírók 5-4 arányban utasították el Louisiana szigorító törvénytervezetét és a döntő szavazatot a republikánus testületi elnök, John G. Roberts adta le. Az általa közölt vélemény tiszteletben tartotta a precedenst, vagyis az abortusz legális voltát, de megjegyezte, hogy sokrétűbb elbírálásra volna szükség. Ez a ködös mondat a választáspárti táborban megkondította a vészharangot. A főbíró üzenetének értelmezése még most is vita tárgya, hogy vajon miként fog szavazni az ügy következő fordulójában. Van olyan vélekedés, hogy a főbírók arra fogják utasítani a Kongresszust, hogy hozzon szövetségi törvényt az abortuszról, vagyis ne terhelje vele tovább a bíróságokat.

Elnökségének véghajrájában Donald Trump még át tudta vinni az abortusz-ügyben elkötelezett konzervatív Amy Coney Barrett kinevezését. Ő került annak a liberális Ruth Bader Ginsburgnak a helyére a testületben, aki többször és határozottan választáspárti álláspontot képviselt. Viszont a három republikánus főbíró (Gorsuch, Kavanaugh és Barrett) nem garancia a teljes visszafordulásra, értve az abortusz tilalmának visszaállítását. A kérdés vélhetően nem az lesz, hogy a művi terhességmegszakítás törvényes-e vagy sem, hanem hogy milyen feltételek esetén az.

A kísérő körülmények viszont rendkívül számosak. Vonatkozhatnak az orvosokra, a klinikákra, a tájékoztatásra, az oktatásra, a beavatkozások finanszírozására, az érintett személy életkorára és szociális helyzetére. A főbírói testület képtelen lesz mindezt egyszerre rendezni. Például dönteni olyan kérdésekben, mint egy korábbi texasi rendelkezés, mely szerint a beavatkozást végző klinikák kötelesek a magzatot és műtét más maradványait eltemetni, elégetni és mindezt dokumentálni. Vagy részletesen intézkedni az abortuszra jogosított egészségügyiek képzettségéről és korábbi szakmai gyakorlatáról.

Ez olyan szerteágazó kérdéstömeg, hogy ezekről vélhetően nem fog szólni a főbírósági határozat. Erre utal Roberts főbíró tavalyi különvéleményének az a mondata is, hogy „az állami és szövetségi törvényhozóknak széles önálló jogkörük van olyan szabályok megalkotásában, amikben az orvosi és tudományos vélemények mellékesek”. Ez jelentheti azt is, hogy a testület visszapasszolja a kérdést a szövetségi államok szintjére.

Azért, mert ezek nem bírósági, hanem törvényhozói feladatok

Az amerikai alkotmány alapeszméje a polgárok szuverén döntésének joga az állammal szemben az életüket és személyes szabadságukat érintő kérdésekben. Ilyen alapjog az emberi méltóság, ami azt is tartalmazza, hogy a polgár maga dönthet a saját testét érintő kérdésekben. Például abban, hogy aláveti-e magát egy orvosi beavatkozásnak vagy sem. A választáspárti érvelésekben szerepel az a főbírósági határozat is, ami az emberi önrendelkezési jogra alapozva engedélyezte az eutanáziát.

Viszont az életpárti szakértők szerint a méltóság joga a még meg nem született embert is megilleti, hiszen ha világra jöhetne, ő is állampolgár lehetne, hasonló jogokkal. A szakmai vita ezért főként időpontokra, időtartamokra összpontosul, vagyis hogy az emberi lét mikortól, a magzat fejlődésének mely pillanatától kezdődik, mikortól tekinthető személynek. A nézetek ebben szinte kibékíthetetlenek, és természetesen mélyen át vannak szőve vallási és erkölcsi szempontokkal is.

Mintha nem is ugyanaz az ország lenne. A művi vetélés szabályozása merőben másként fest New York államban (24 hét), mint mondjuk Alabamában, Georgiában vagy Missouriban, az említett texasi javaslatról nem is beszélve. Arkansas, Kentucky és Utah nem engedélyezi a Down-szindrómás vagy arra esélyes magzatok elvételét, míg Kaliforniában akár 6 hónapra is kiterjedhet a döntés határpontja.

Abszolút jog-e a terhességmegszakítás?

Az abortusszal kapcsolatos enyhítő változások legtöbbje a női és a polgárjogi mozgalmakhoz kapcsolódott, főként a 60-as évektől, bár voltak előzményei a két világháború között is.

A sok évtizedes vita során folyamatosak voltak a hullámzások, például amikor Kentucky még házasságon belül is megtiltotta a fogamzásgátló szerek használatát. Mégis, még a mérvadó liberális irányzat sem mondja azt, hogy az abortusz abszolút, korlátozhatatlan és kizárólag az anya döntésén nyugvó jog lenne. Mindkét nagy tábor szerint az államnak van vagy lehet „valamekkora” joga annak eldöntésében, hogy polgárai megszülessenek-e vagy sem.

A hosszú küzdelemben mérföldkőnek számító és már a legendák között emlegetett Roe kontra Wade-ügy is arra mutatott rá, hogy bizonyos feltételekkel az államnak jogában áll beavatkozni az egyéni döntésekbe. Történelmisége abban rejlik, hogy dekriminalizálta a cselekményt, azaz sem a nőt, sem a beavatkozást elvégző orvost nem tekintette többé bűnösnek. A 7-2 arányú döntés elismerte az államok hatáskörét, hogy a művi vetélést maguk szabályozzák, de nem mondta meg, hogy miként, mivel a bíróság nem törvényalkotó. Azaz nem szabott határidőket és más feltételeket.

Ez tehát áttörés volt, de még messze nem a végső megoldás, hanem inkább mérföldkő.

AP
Henry Wade és a meghasonlott Norma McCorveyAP

Volt mögötte egy másik sztori is

Jogi fontosságán túl a Roe kontra Wade-ügy ellentmondásos magántörténet is volt. A felperes, bizonyos Norma McCorvey álnevén adta be keresetét (Jane Roe), arra hivatkozva, hogy magzata bizonyos Henry Wade, egy texasi szövetségi ügyész által elkövetett nemi erőszak eredménye, és kérte a legfőbb bírói testülettől az abortusz engedélyezését.

Az ügy azért is érdeklődést keltett, mert 10 évvel korábban ez a Henry Wade volt a vád képviselője a Kennedy gyilkosságot követő perben Jack Ruby dallasi bártulajdonos ellen, aki a tévékamerák előtt lőtte le Lee Harvey Oswaldot, az elnökgyilkosság gyanúsítottját. A per során Wade elérte Ruby halálra ítélését, de az ítéletet megfellebbezték, és a döntés végül okafogyott lett, mert Rubyt elvitte egy tüdőembólia.

A főbírói döntés után 20 évvel McCorvey meghökkentő fordulatot vett, amikor bejelentette, hogy beadványában hamisan állította, hogy erőszak áldozata volt. Ezzel erős adut adott a tiltáspártiak kezébe, akik szerint a vallomás igazolja a főbíróság tévedését. McCorvey több alkalommal is nyilvánosan megszólalt és a megtért bűnös szerepkörében tetszelgett, de később beismerte, hogy mindezt pénzért tette, mivel nagyon szegény volt. Különféle vallási szervezetektől mintegy félmillió dollárt vasalt ki ezért a színjátékért, melynek során az általuk előre megírt szövegeket adta elő.

Mit gondolnak az amerikaiak?

A Gallup felmérése szerint az amerikaiak 79%-a véli úgy, hogy a magzat megtartásának eldöntése a nő alapvető joga. 50% ezt a jogot nem tartja abszolútnak (vagyis érinthetetlennek), hanem valamilyen feltételhez köti, legfőként az időmúláshoz. Az erkölcsi ítélet tekintetében enyhe fölényben vannak az abortuszt elítélők (47-44). A beavatkozást 29% engedné meg bármilyen esetben, míg 20% szerint semmilyen formájában sem elfogadható.

A megkérdezettek 50%-a azt mondja, hogy szavazata leadásakor nagyon fontos tényezőnek fogja tekinteni a jelöltek álláspontját az abortusszal kapcsolatban (képviselő, szenátor, kormányzó, polgármester), és csak negyedük látja ezt mellékes kérdésnek. Ezek az adatok is arra mutatnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság valószínűleg tartózkodni fog a jogosultság teljes felszámolásától, vagyis az abortusz újbóli kriminalizálásától.

Enyhén javuló helyzet

Az 1973-as rendezés fenntartása azért is esélyes, mert a terhességmegszakítások csökkenő számot mutatnak az elmúlt 10 évben. A főbb mutatószámok szerint:

- az elvégzett beavatkozások évenkénti száma 2011 óta egymillió alá csökkent, szemben a korábbi tartósan egymillió fölöttivel,

- az abortuszráta (művi vetélések/ezer nő) 20%-kal csökkent, értve alatta a 15-44 év közötti nőket,

- a 100 terhességre eső abortuszok aránya 13%-ra csökkent a 2011-es 21,2-ről, és ez nagyon jelentős enyhülés.

Az viszont megállapíthatatlan, hogy a csökkenés a társadalmi szemlélet változásának, a javuló életkörülményeknek és egészségügyi ellátó rendszernek, a szélesen népszerűsített megelőző és védekező szereknek, vagy az egyes államok fokozódó szigorának eredménye-e. Ezek a tényezők együttes szerepet játszanak.

Amikor valaki mérlegre teszi a kérdés egyes elemeit és az egyik serpenyőbe elhelyezi Amerikai demográfiai kilátásait, akkor azt látja, hogy az USA továbbra is a világ harmadik legnépesebb országa, és nem veszítette el versenyképességét a munkaképes lakosság arányszámában (20-54) sem. Sőt, két fő ellenfelét, Kínát és Oroszországot nézve is állja a sarat. A másik serpenyőbe viszont be kell helyeznie, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyermekvállalási kedv növelésére.

Elijesztés - felvilágosítás - megelőzés

2011-2019 között a szövetségi államok 483 újfajta abortuszkorlátozást vezettek be. A leggyakoribb helyi szintű szigorítások között van a szülői bejelentési vagy beleegyezési követelmény kiskorúak esetében, az állami finanszírozás korlátozása vagy teljes megvonása, a terhesség megszakítása előtti várakozási idő csökkentése, vagy ami a legsúlyosabb és legveszélyesebb: az abortuszklinikák korlátozása vagy tiltása.

Ez azért alapkérdés, mert a bejelentett összes abortusz 95%-át klinikákon végezték. Az ilyen intézmények száma az elmúlt 10 évben folyamatos csökkenést mutat, számuk jelenleg 808.

A klinikák számának változása szinte tökéletes fényképe az általános folyamatnak. Míg a közép-nyugati és déli államokban jelentős arányú a bezárás, addig Észak-kelet 59 új klinikát nyitott, főleg New Jersey-ben és New Yorkban. Mindennek köze van politikai csatározásokhoz is, mert a klinikák mintegy fele tagja a Planned Parenthood (Családtervező Szövetség) nevű immár 100 éves szervezetnek is, amely a radikális választáspártiak legfőbb hangadója és a politikai viták közvetlen szereplője. Az egyesülés szélesen propagálja az abortusztablettákat és a megelőző szereket, amit az életpártiak ugyanúgy elleneznek, mint a művi beavatkozást.

Ezt a ligát a jobboldali tábor az életpárti törekvések legfőbb gátjának és ellenségének tekinti. Ezért a déli és a középnyugati régióban került sor a bezárások 86%-ára. A texasi klinikákra vonatkozó korlátozó szabályokat a Legfelsőbb Bíróság 2016-ban megsemmisítette, és később a virginiai tiltásokat is hatályon kívül helyezte, de az ilyen intézmények száma mégis csökken.

AP
A szigor körzetenként erősen eltérő - abortuszklinika TexasbanAP

A klinikai ellátás szűkülése különösen azokban az államokban okoz feszültségeket, ahol az abortusz-szolgáltatásokhoz való hozzáférés eleve korlátozott volt. Ilyen esetekben a többi klinika nem képes felvenni az összes igénylőt, és sokaknak néha áthidalhatatlan akadályokkal kell szembe nézniük, mint például a hosszabb utazási távolságokkal és a megnövekedett költségekkel.

Ez a helyzet jogilag is aggályos, mert csorbítja a jogegyenlőséget és a szolgáltatásokhoz való azonos hozzáférés lehetőségét.

A szigor eszközei mellett viszont észrevehető a felvilágosítás és tanácsadás növekvő szerepe is. A nem kívánt vagy nem tervezett terhességek száma jelentősen csökkent (45%) a 20 évvel korábbihoz képest (60%), köszönhetően a tájékoztatásnak és a megelőző szerek szélesebb használatának is.

Szövetségi összesítésben a terhességek 18%-át szakítják meg művi úton, de az államok közti szórás hatalmas. A legkevesebb beavatkozás Wyomingban és Dél-Dakotában történik (2 illetve 4%), míg ugyanez az adat Kaliforniában 22, New Jerseyben pedig 32. Nem látható közvetlen összefüggés a szigorúság és az abortuszok száma között, mert például a korlátozáspárti Dél-Karolina 30% feletti arányt produkál, de Georgia és Missouri is meghaladja az országos szintet.

„Kisbabák lovagja” – veszélyes szakma lett az abortusz szolgáltatása

A Roe kontra Wade döntés óta ijesztően megugrott a klinikai orvosok, nővérek vagy a személyzet elleni támadások száma. A már említett dr. Tiller mellett életjogi aktivisták (ez esetben inkább gyilkosnak nevezhetők) megöltek orvosokat, recepciósokat és betegszállítókat Floridában, Alabamában, Georgiában és más államokban, összesen 39 személyt. A sikertelen kísérletek, halálos fenyegetések, gyújtogatások és pokolgépes merényletek száma már több százra rúg.

A klinikáknak okozott károk meghaladják a 10 milliárd dollárt, és ötödük tett feljelentést halálos fenyegetések vagy zsarolási kísérlet miatt.

Az elkövetők közül kettőt kivégeztek, egyiküket elmebetegség okán gyógykezelésre ítéltek, egy elítélt öngyilkos lett a börtönben, egyet pedig valószínűleg cellatársai gyilkoltak meg. Közös vonásuk, hogy gyilkos tettüket mindannyian egy magasabb eszmére, az élet védelmére hivatkozva követték el. A 2015 novemberében három klinikai dolgozó életét kioltó Robert L. Dear egyenesen „a kisbabák lovagjának” nevezte magát kihallgatásán.

A helyzet javul, de mégis durvul

Donald Trump elnökségének idején a különféle pro-life mozgalmak befolyása hatalmasan megnőtt. A szigorítási követelések jórészt déli államokból érkeznek, de tévedés volna azt gondolni, hogy egy tisztán tradicionalista, mélykonzervatív mozgalomról van szó. Több észak-északkeleti államban is erősödött az életpárti eszme, így Wyomingban, Ohióban és Michiganben is.

A Trump-korszak széles kaput nyitott ezeknek a törekvéseknek. Az utolsó két évben 19 állam rendelt el vagy tervezett szigorításokat, és ezeket az elnök támogatta. A választási kampány tetőfokán Mike Pence alelnök például azt mondta közönségének egy floridai nagygyűlésen, hogy Donald Trump az USA történetének legerősebb életpárti elnöke. Felidézte, hogy megvonták a támogatásokat az abortuszt végző klinikáktól és korlátozták a döntéspárti propaganda lehetőségeit is. Ezzel szemben megvádolta Joe Biden demokrata jelöltet, hogy ő a terhesség akár utolsó pillanatáig is engedélyezné és támogatná a beavatkozást. Ez az állítása viszont nem állja ki a valóság próbáját.

Mit mond maga Joe Biden?

A választási kampány során az abortusz ügye többször is szóba jött. A demokraták elnökjelölti vitájában Joe Biden megerősítette, hogy a döntést alapvetően az érintett nők jogának tartja. Hozzáfűzte, hogy nem bízik a Donald Trump által feltöltött Legfelsőbb Bíróság értékítéletében, ezért inkább arra törekedne, hogy törvénnyé emelje, vagyis kodifikálja Roe kontra Wade határozatot.

Ez egy nagyon erős vállalás. Egy ilyen szövetségi törvény megalkotásához viszont jelenleg nélkülözi a kellő kongresszusi támogatást, és valószínű, hogy nem is szerzi meg.

Halovány lehetőség, hogy kibővítsék a Legfelsőbb Bíróság létszámát és liberális új főbírókkal hozzák egyensúlyba a testületet. Az elnök áprilisban létrehozott egy munkacsoportot ennek a lehetőségnek a megvizsgálására, 180 napot engedélyezve az elmélkedésre, beleértve a jelenleg élethosszig tartó főbírói kinevezések időhatárhoz kötését is. A testület a polgárháború óta 9 fős, és még Franklin Delano Rooseveltnek sem sikerült a kibővítését elérni. A főbíróság átlagéletkora jelenleg 72 év.

Van viszont egy reális lehetőség Biden kezében, ez pedig a szövetségi bírák kinevezésének joga. Ez olyan személyek delegálását jelentené az egyes államok helyi igazságszolgáltatásába, akik választáspártiak, és eleve blokkolhatják az abortuszt szigorító törekvéseket. Ez nem oldja meg a vitát önmagát, de hűtheti a folyamatot, és időt lehet vele nyerni egy magasabb szintű törvényi megoldásig, ami az optimum volna.

További eszköz az elnöki rendelet. Hivatalának első hetében Joe Biden már ki is adott egy parancsot, amivel eltörölte Donald Trump ama korlátozó intézkedését, ami megtagadta bárhol a világon az amerikai támogatást olyan orvosi intézményektől, ahol abortuszt végeznek, vagy olyan civil szervezetektől, amelyek azzal kapcsolatos felvilágosítást nyújtanak.

Egyelőre viszont nem látni a lehetőségét annak, hogy megkerülje az úgy nevezett Hyde-korlátozást (1977), ami az életpárti oldal eddigi legnagyobb sikere volt a Roe kontra Wade ellensúlyozására. A költségvetésbe kötelezően beépített blokkoló szabály tiltja, hogy az amerikai állam pénzügyileg hozzájáruljon az abortusz-beavatkozásokhoz, kivéve, ha az anya élete veszélyben forog, vagy ha a magzat bűncselekmény által fogant (szexuális erőszak, vérfertőzés). Ez a korlátozás a szegényeket, a színeseket és a fiatalkorúakat sújtja leginkább.

2017-ben a demokraták megkísérelték a rendelkezés eltörlését, de ennek esélye sem volt a republikánus többségű Kongresszusban. Paul Ryan, a Ház akkori elnöke ki is mondta, hogy „a Hyde-szabály örökre szól”. Biden fejfájása ezzel kapcsolatban az, hogy a közvélemény alig harmada támogatná csak, hogy az állam segítsen az abortuszok finanszírozásában. „Ha elfogadjuk, hogy az abortusz magánügy, akkor fizessen érte az, aki érintett” – vélik legtöbben.

Joe Biden nem mindig állt az abortusz mellett

Régebben Biden nem egészen volt ilyen határozott

A demokrata előválasztás során Biden meglepetést okozott azzal, hogy megvonta korábbi támogatását a Hyde-szabálytól, jól érzékelve, hogy pártbéli ellenlábasai felhasználhatják azt ellene a jelölti vitákban.

Nem ez volt Biden első fordulata abortusz-ügyben. Még szenátor korában, 1981-ben támogatója volt egy alkotmánymódosítási kísérletnek, ami feljogosította volna a szövetségi államokat, hogy adott esetben eltekinthessenek a Roe kontra Wade határozattól. A római katolikus szenátor 2007-ben megjelent könyvében („Betartandó ígéretek”) azt írta, hogy ő maga alapvetően abortuszellenes, csak éppen nem érezte volna helyesnek, hogy ráerőltesse akaratát a társadalom más tagjaira.

Akkoriban Biden még „fura kívülállónak” nevezte meg magát a saját pártja kebelében, mert nem támogatta, hogy szövetségi pénzalapokból segítsék meg az abortuszra szoruló nőket elutasította a szülés közbeni beavatkozás lehetőségét (partial birth abortion) is. „Nem szavazom meg a terhességmegszakítás állami támogatását, viszont elismerem a nők önrendelkezési jogát, és ezzel feldühítettem mindenkit, mert jobbról szigort vártak el tőlem, balról pedig engedményeket. Nem lehet ebben a kérdésben mindenki kedvére lenni.” – mondta.

KEVIN WOLF/AP2005
A vita egyetlen képbe sűrítve: választáspárti és életpárti tüntetők a Legfelsőbb Bíróság előttKEVIN WOLF/AP2005

A jelen állás

Az állás egyelőre döntetlen, enyhe választáspárti előnnyel. 14 állam több száz beadványa fekszik a szövetségi bíróságok asztalán, és legtöbbjük nem fog túljutni ezen a szűrőn, de ha mégis, akkor feliratkozik a Legfelsőbb Bíróság várólistájára. Ezért most – legalább egy évig – minden tekintet a legfőbb igazságszolgáltató testületre szegeződik az Amerikát megosztó egyik legsúlyosabb kérdésben.