NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Szegregáció, sajtószabadság, elnöki hatalom: a Legfelsőbb Bíróság történelemformáló döntései

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság Washingtonban
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság Washingtonban Szerzői jogok AP Photo/Patrick Semansky
Írta: Németh Árpád
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A tekintélyes testület ítéletei nemcsak az amerikai történelmet formálták, hanem globális befolyással bírtak.

HIRDETÉS

Az amerikai elnök a hét végén jelöl bírót a Legfelsőbb Bíróságba az elhunyt Ruth Bader Ginsburg helyére, legalábbis ezt harangozta be nem sokkal a tekintélyes jogász halálhírének bejelentése után. Donald Trump, a POTUS (President of the United States) felszólította a republikánus többségű szenátust, hogy haladéktalanul szavazzon jelöltjéről – írtuk a minap.

A sietség nem véletlen. Egyáltalán nem mindegy, ki lesz a SCOTUS (Supreme Court of the United States) tagja, ki kerül a tekintélyes testületbe, amelynek ítéletei nemcsak az amerikai történelmet formálták, hanem globális befolyással bírtak.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságát 1789-ben hozták létre 10 bíróval. Számukat utóbb kilencben rögzítették.

Nagyjából 100 ügyet tárgyalnak évente. Az ítéletek komoly hatást gyakorolnak a közélet minden területére.

Az intézmény irdatlan gépezetét jól illusztrálja, hogy csupán Ginsburg irodájának több mint 100 beosztottja volt. Ők álltak őrt a nagy tiszteletnek örvendő bírónő ravatala előtt, a Legfelsőbb Bíróság lépcsőin.

Az itt született döntések egyenjogúvá tették a nőket, segítették a környezet védelmét, és szavatolták a szabad véleménynyilvánítást. Mások kordában tartották a rasszizmust. Olyanok is akadtak persze, amelyeket az utókor mélyen elítél: a kényszersterilizálás engedélyezését vagy az iskoláztatást egyenlőtlen feltételek között.

Sőt, olyan ítélet is született, ami nagyban hozzájárult az amerikai polgárháború kirobbanásához.

Íme, néhány példa.

A jogi tekintély megalapozása (1803)

Thomas Jefferson hivatalba lépése előtt, 1801-ben John Adams előző elnök „béna kacsaként”, azaz lejárt mandátumú tisztségviselőként a kongresszus támogatásával több bíróságot hozott létre, és tucatnyi új bírót, köztük William Marburyt nevezte ki. James Madison államtitkárként azonban nem hagyta jóvá a kinevezéseket. Marbury perelt.

Forrás: Ths White House Historical Association
James Madison, az „alapító atyák” egyikeForrás: Ths White House Historical Association

A Legfelsőbb Bíróság egyhangúlag megállapította, hogy Madison elutasítása jogellenes, ugyanakkor alkotmányellenes az a törvény is, amely alapján Marbury pert indított. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a döntésével egyszer és mindenkorra megalapozta jogi tekintélyét, és minden jövőbeni ítéletének súlyát.

Egy ítélet szerepe az amerikai polgárháború kirobbanásában (1857)

A Missouriból származó Dred Scott rabszolgaként már jó ideje élt a szabadként nyilvántartott északi Illinois államban. Miután rabszolgatartója 1849-ben meghalt, Scott az özvegyet beperelve próbálta elnyerni szabadságát.

Forrás: Missouri Historical Society
Dred ScottForrás: Missouri Historical Society

A Legfelsőbb Bíróság azonban 7:2 arányban úgy döntött, hogy miután Scott felmenői rabszolgaként érkeztek az Egyesült Államok területére, Scott nem tekinthető amerikai állampolgárnak, így illetéktelenül fordult bírósághoz. Az alkotmány 5. kiegészítésére hivatkozva azt is leszögezték, hogy a rabszolga tulajdon, így minden törvény, amely megfosztja a rabszolgatartót tulajdonától alkotmányellenes.

Az ítélet volt az amerikai polgárháború kirobbanásának egyik kiváltó oka.

A közérdek a magánérdek felett (1877)

1871-ben Illinoisban törvény maximálta a mezőgazdasági termények raktározási díjszabását. Az egyik gabonaraktárt magas díjaiért megbírságolták, a raktár tulajdonosa azonban fellebbezett arra hivatkozva, hogy alkotmányellenesen zárták ki a szolgáltatók köréből.

A Legfelsőbb Bíróság 7:2 arányban alkotmányosnak ítélte a közérdekű törvényt. Az ítélet rávilágított a magáncégek közérdekből történő szabályozásának fontosságára.

Az alkotmány színvak (1896)

Homer Plessy, aki a louisianai törvények szerint feketének számított, vonatra szállt, és egy, a fehérek számára fenntartott fülkében foglalt helyet. Onnan nem volt hajlandó távozni, ezért letartóztatták. Plessy arra hivatkozott, hogy az elkülönített ülésrend szabályozása ütközik az alkotmány 14. kiegészítésével, amely azonos védelmet szavatol mindenkinek.

A Legfelsőbb Bíróság 7:1 arányban hozott ítélete szerint a fehérek és feketék „külön, de egyenlő” utazási körülményeinek szabályozása nem ütközik a 14. alkotmánymódosítással.

Forrás: Brady-Handy Photograph Collection (Library of Congress)
A különvéleményeiről elhíresült John Marshall Harlan bíróForrás: Brady-Handy Photograph Collection (Library of Congress)

John Marshall Harlan különvéleményében azt írta, hogy az alkotmány „színvak”, amelyben ismeretlen fogalom az osztályrendszer. Nézete dacára a „külön, de egyenlő” elvet még hat évtizedig alkalmazták az Egyesült Államokban.

HIRDETÉS

A munkavállalók kizsákmányolása (1905)

New York államban 1897-ben heti 60 órában maximalizálták a munkaidőt. Joseph Lochner, bajor péket kétszer is megbüntették, mert ennél tovább dolgoztatta alkalmazottait.

Fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság szoros, 5:4 arányban elfogadta, és alkotmányellenesnek minősítette New York állam szabályozását, mert beavatkozott a munkáltató és a munkavállaló közötti szerződésbe.

Az ítéletet utóbb széles körben elítélték, mert a jogi precedenssel megteremtette az alkalmazottak kizsákmányolásának a feltételeit.

A cenzúra felfüggesztése (1931)

Egy minnesotai törvény lehetővé tette, hogy bírói ítélettel rágalmazónak tűnő szerkesztőségeket zárassanak be. A minneapolisi Saturday Press 1927-ben helyi tisztségviselőket figurázott ki, egyiküket, Floyd B. Olsont pedig bábnak nevezte. Olson perelt, egy bíró felfüggesztette a lap megjelenését, a szerkesztőség pedig fellebbezett.

Forrás: Minnesota Historical Society
Floyd B. Olson, minnesotai kormányzóForrás: Minnesota Historical Society

A Legfelsőbb Bíróság 5:4 arányban alkotmányellenesnek minősítette a minnesotai törvényt. Ezek után megszűnt a cenzúra az újságírásban, a sajtó pedig a hatalom ellenőrző intézményévé vált.

HIRDETÉS

A szegregáció megszüntetése (1954)

Linda Brown az 50-es években csak körülményesen tudni eljutni iskolájába. Volt ugyan egy közelebbi, de csak fehér diákok számára. A kislány apja, Oliver Brown az egyenlő védelmet szavatoló 14. alkotmánykiegészítésre hivatkozva alkotmányellenesnek minősített az iskolai szegregációt.

A Legfelsőbb Bíróság elfogadta érvelését, és arra szólította fel az igazságszolgáltatást, hogy tegyen lépéseket az elkülönítés megszüntetéséért.

A rendőrségi bizonyítékok begyűjtésének eljárása (1961)

Egy feltételezett merénylő után kutatva az ohiói rendőrség behatolt Dollree Mapp lakásába. A hölgy megkérdezte: van-e házkutatási engedélyük, mire egy fecnit lobogtattak. A házkutatás során a rendőrök pornográf tartalmat találtak, amiért a nőt letartóztatták, majd elítélték.

AP Photo
Dollree Mapp előállításaAP Photo

Dollree Mapp fellebbezését azonban a Legfelsőbb Bíróság 6:3 arányban megalapozottnak találta, sőt azt is kimondta (amint azt manapság is láthatjuk filmekben), hogy az engedély nélkül beszerzett bizonyítékokat a bírósági tárgyalás során figyelmen kívül kell hagyni.

Az egyház és az állam szétválasztása (1962)

Öt család – Steven Engel vezetésével – azért indított eljárást, mert New York-i iskolába járó gyermekeiket napi imára kötelezték, ami szerintük sérti az alkotmány 1., a vallásra vonatkozó kiegészítését.

HIRDETÉS

A Legfelsőbb Bíróság 6:1 arányban alkotmányellenesnek minősítette az iskolai fohászt. Hugo Black, bíró fogalmazta meg az indoklást, amelyben a többi között arra emlékeztetett, hogy az imára kötelezett telepes elődeik egyebek mellett ezért hagyták el Angliát, és kerestek menedéket a vallásszabad Amerikában.

Az ítélet kulcsfontosságú volt egyház és az állam szerepének szétválasztásában.

A jogi képviselet szükségszerű, és nem luxus (1963)

Clarence Earl Gideont azért ítélték el, mert betört egy biliárdszalonba. Ügyvédet kért, de kérelmét Florida állam elutasította. Ő maga képtelen volt védelmét megfelelő módon ellátni, ezért a rácsok mögé került.

Forrás: ismeretlen szerző
Clarence Earl GideonForrás: ismeretlen szerző

Fellebbezését azonban a Legfelsőbb Bíróság egyhangúan elfogadta, és kimondta, hogy a „jogi képviselet szükségszerű, nem luxus”. Azóta a bíróságoknak hivatalból kell kirendelniük védőügyvédet abban az esetben, ha a vádlott ezt nem engedheti meg magának.

A sajtószabadság megerősítése (1964)

A New York Timesban egy ténybeli tévedésekkel tarkított hirdetés jelent meg, amellyel Martin Luther King Jr. védelmére próbáltak adományokat gyűjteni, miközben bírálták az alabamai Montgomery rendőrségét. L. B. Sullivan rendőrfőnök – holott a hirdetésben név szerint nem említették – pert indított a lap ellen, és félmillió dolláros kártérítést nyert.

HIRDETÉS
AP Photo/Mark Lennihan
A New York Times automatájaAP Photo/Mark Lennihan

A Legfelsőbb Bíróság azonban egyhangúan elfogadta a lap fellebbezését, és kimondta, hogy közszereplőnek el kell tűrnie a megalapozatlan bírálatokat is.

Az ítélet megerősítette a sajtószabadságot, és lehetővé tette, hogy a közérdekű témák alapos és nyílt vitát folytassanak.

„Jogában áll hallgatni” (1966)

Ernesto Miranda 1963-ban elismerte, hogy elrabolt és megerőszakolt egy nőt. A rendőrök azonban nem tájékoztatták azon jogáról, hogy ügyvédje jelen lehet a kihallgatáson.

Miranda fellebbezését 5:4 arányban fogadta el a bíróság, és kimondta, hogy letartóztatáskor a gyanúsítottat tájékoztatni kell jogairól. Azóta filmek százaiban hangzott el a „jogában áll hallgatni”.

Fekete-fehér házasság (1967)

A fekete Mildred Jeter és a fehér Richard Loving 1958-ban házasságot kötött Washingtonban, majd visszatértek Virginiába, ahol tilos volt a vegyesházasság. Egy bíró a törvény megszegéséért egy éves, felfüggesztett börtönre ítélte őket.

HIRDETÉS
AP Photo
Mildred Jeter és Richard LovingAP Photo

A Legfelsőbb Bíróság egyhangú megítélése szerint az egyén alkotmányos joga a házasságkötés, és ebbe az állam nem avatkozhat bele.

Az ítélet volt később a jogalapja az azonos neműek házasságkötésének.

Az abortusz nem törvényellenes (1973)

Az ügyben Jane Roe-ként megnevezett, később Norma McCorvey-ként azonosított nő a dallasi megyei ügyészséget perelte be, amely szerint az abortusz törvényellenes, kivéve ha az orvosi vélemény szerint a terhesség a nő életét kockázatja.

AP Photo/J. Scott Applewhite
Norma McCorvey (b) ügyvédjével a győzelmet ünnepli a SCOTUS előttAP Photo/J. Scott Applewhite

A Legfelsőbb Bíróság 7:2 arányú döntésével a nőnek adott igazat, és kimondta, hogy a 14. alkotmánykiegészítéssel összhangban az állam nem avatkozhat be a terhes anya döntésébe. Az abortusz ezzel alkotmányos joggá vált.

Az elnök nem érinthetetlen (1974)

A Watergate-botrány kirobbanása után az ügyész azt kérte Richard Nixontól, hogy szolgáltassa be a Fehér Házban őrzött hangfelvételeket. Az elnök azonban ezt elutasította arra hivatkozva, hogy „végrehajtói kiváltságánál” fogva visszatarthat érzékeny információkat. Nixon végül montírozott felvételeket bocsátott az ügyészség rendelkezésére.

HIRDETÉS
AP Photo
Richard NixonAP Photo

Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely egyhangúlag kimondta, hogy az elnök sem állhat a törvény felett, és rá ugyanúgy vonatkoznak az előírások, mint mindenki másra. Nixon a botrány után lemondott.

A zászlóégetés nem bűncselekmény (1989)

Egy Reagan elnök elleni tüntetésen Gregory Johnson felgyújtotta az amerikai zászlót, amiért a texasi törvénnyel összhangban letartóztatták és elítélték.

AP Photo/David Cantor
Gregory Johnson egy ajándékba kapott amerikai zászlóvalAP Photo/David Cantor

Fellebbezését azonban 5:4 arányban elfogadta a Legfelsőbb Bíróság, amely szerint a zászlóégetésre feljogosít az alkotmány 1. kiegészítése. Az ítélet mind a mai napig védelmezi a véleménynyilvánítás népszerűtlen formáját az Egyesült Államokban.

Az eutanázia joga (1990)

Egy súlyos autóbaleset után a mindössze 25 éves Nancy Cruzant vegetatív állapotban kezelték egy kórházban. Orvosai szerint a felépülésre nem volt remény, de gépek segítségével akár még 30 évet is élhetett. Szülei arra kérték a kórházat, kapcsolják le lányukat a gépekről, a kórház azonban ezt bíró ítélet nem volt hajlandó végrehajtani. Balesete előtt Nancy kijelentette, hogy betegség vagy baleset után nem kíván élni, ha az élete nem lesz legalább „félig” normális.

Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely 5:4 arányban úgy döntött, hogy mindenkinek joga van meghalni, ugyanakkor az állam ebben meghiúsíthatja a szülőket, kivéve ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy a beteg kívánsága a halál.

HIRDETÉS

Egy hónappal később több mint 300 ezer olyan beadványt regisztráltak, amelyben az emberek arról rendelkeztek: mi történjen abban az esetben, ha cselekvőképtelenné válnak.

A környezetvédelem szabályozása (2007)

Massachusetts – 11 más állam környezetvédelmi szervezeteivel együtt – azt kérte az amerikai környezetvédelmi hatóságtól (EPA), hogy szabályozza az új autók széndioxid-kibocsátását. Az EPA ezt azzal utasította el, hogy erre nem terjed ki illetékessége.

AP Photo/Virginia Mayo
KörnyezetkárosítóAP Photo/Virginia Mayo

Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság 5:4 arányban úgy döntött, hogy a Tiszta Levegő (Clean Air Act) szabályozására a környezetvédelmi hatóságnak igenis joga van. Az ítélettel a törvényszék a többi hatóságnak is azt üzente: vegyék komolyan a klímaváltozás elleni harcot.

Elszabadított kampányfinanszírozás (2010)

A Citizens United nevű civil szervezet egy becsmérlő kampányfilmet készített Hilary Clintonról a 2008-as elnökválasztás előtt. A szövetségi választási hivatal azonban nem engedélyezte a film vetítését azzal az ürüggyel, hogy szervezetek nem költhetnek pénzt a kampány befolyásolására.

AP Photo/Darron Cummings
Szenátusi kampány 2012-benAP Photo/Darron Cummings

A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben 5:4 arányban úgy döntött, hogy bárki bármennyit költhet a kampányra – amennyiben a költés a jelölttől független. John Paul Stevens, bíró különvéleményében azt írta: „ez ellentmond az amerikaiak józan eszének”, és „veszélyezteti a demokráciát”.

HIRDETÉS

Az ítélet nyomán elszabadult a kampányfinanszírozás: a 2014-es szenátusi választás kampányára már 486 millió dollárt költötte, több mint kétszer annyit, mint 2010-ben – írta a Business Insider.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Kikerülte a kényes kérdéseket szenátusi meghallgatásán Trump alkotmánybíró-jelöltje

Videó: így dőlt össze a világ harmadik leghosszabb gerendahídja Baltimore-ban

Távozik a Boeing vezérigazgatója - a sorozatos baleseteket és hibákat sürgősen orvosolni kell