A második világháború kapcsán a németek alapélménye máig a szégyen.
HIRDETÉSA berlini dóm, a német főváros egyik legnagyobb temploma ma is viseli a második világháború nyomait. Az épület egy része összedőlt a bombázások során, a falakon golyó ütötte lyukak, amelyek a város ostroma során keletkeztek. Aki Berlinben él, az állandóan beleütközik a náci uralom és a második világháború emlékeibe. A háború, majd Berlin fél évszázados kényszerű kettéosztottsága örökre megváltoztatták a várost.
- Teljesen elpusztult minden - mondja a berlini Szövetségek Múzeumának történésze, Jürgen Lillteicher. - A szovjetek számításai szerint a korábbi négymillióhoz képest a városnak kétmillió lakosa volt a háború után, és ennek a fele külföldi munkás, lényegében kényszermunkás.
Berlin Tempelhof nevű negyedében áll a korszak egyik jellegzetes mementója. A tizenkétezer tonnás, kör alaprajzú kőszerkezetet francia kényszermunkások húzták fel azért, hogy teszteljék a homokos berlini talaj teherbíró képességét Adolf Hitler grandiózus építési terveihez. Ugyanakkor a berliniek többsége a náci uralomról inkább arra a létesítményre asszociál, amelyet az iparszerűen meggyilkolt zsidók emlékére állítottak. Az emlékmű állandóan emlékezteti Németországot arra, ami történt, és távol tartja a múlt rossz szellemeit.
- A második világháború a példa arra, hova vezet a nacionalizmus, a rasszizmus és a tolerancia hiánya. A háború utáni időszak pedig arra, hogyan lehet megőrizni a békét, hogyan lehetnek ellenségekből barátok - mondja Lillteicher.
Berlinben a német csapatoknak nem állítottak második világháborús emlékműveket. Májusban az elesett szovjet katonák emlékművénél kisebb megemlékezéseket tartanak azon a napon, amikor a náci Berlin elesett. A háborút megfordító normandiai partraszállás évfordulóján nem tartanak megemlékezést.
Egyes német jobboldaliak szerint Németországnak fel kellene hagynia a szégyenkezéssel a múltja miatt. Ugyanakkor a berliniek és a németek többsége szerint a második világháború, a náci rendszer és a holokauszt olyasmi, amit igenis szégyellni kell - értékel az Euronews tudósítója.