NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A világ legfontosabb tonhalhalászati központját is veszélybe sodorja a klímaváltozás

Együttműködésben a The European Commission
A világ legfontosabb tonhalhalászati központját is veszélybe sodorja a klímaváltozás
Szerzői jogok Euronews
Szerzői jogok Euronews
Írta: Denis Loctier
A cikk megosztása
A cikk megosztásaClose Button

A Marshall-szigeteken példaértékű, fenntartható halászati rendszert alakítottak ki, de lehet, hogy végül nem a halak, hanem a eredmények mennek a levesbe. Az Ocean című magazinunk helyszíni riportja a világ másik feléről, ahol a halászat nélkül elképzelhetetlen az élet.

Az Ocean legújabb adásában a Marshall-szigetekre utaztunk. A Csendes-óceánban, Ausztrália és Hawaii között félúton fekvő kis köztársaság területének 98 százalékát víz borítja. A világ tonhalfogásának fele erről a tágabb környékről származik.

Az ország fővárosának is otthont adó Majuro-atollon van a világ legforgalmasabb tonhalkereskedelmi kikötője. Itt megnéztük, mivel foglalkoznak a felügyelők. A munkájuk ugyanis rendkívül fontos: ha túlhalásszák a helyi populációkat, akkor az ország és szomszédai elveszítik a legfontosabb természeti erőforrásukat, a jelenlegi fejlődésük kulcsát és a virágzó jövő reményét.

Szigorú ellenőrzőrendszer működik

A halászhajók egy hónapot is kint töltenek a tengeren, mielőtt az atoll belsejében lehorgonyozzák őket és átrakják a fagyasztott fogást egy szállítóhajóra, amely egy külföldi konzervgyárba viszi majd a tonhalakat. A halászati hatóság az egész folyamatot felügyeli.

„Minden hajóhoz egy megfigyelőt rendelünk. Ők az átrakodás során figyelemmel kísérhetik a hajó tevékenységét, és ellenőrizhetik a fedélzeten lévő rakományt is. Minden erszényes kerítőhálós hajón ott vagyunk. Amikor a hajóra szállunk, beszélünk a megfigyelővel, akitől megtudjuk, hogy minden rendben van-e fedélzeten és a dokumentumokkal" - magyarázta Stephen Domenden, aki felügyelőtisztként dolgozik.

A szigorú felügyelet hozzájárul a halászat fenntarthatóságához, mivel megakadályozza, hogy a hajók több tonhalat fogjanak, mint amennyire engedélyük van. Ez egy kis szigetország számára ijesztő feladat, de az új technológiák segítenek. A Majuroban található megfigyelőközpont minden halászhajót nyomon követ, és a fogási naplókat elektronikusan kapja meg még az átrakodás előtt.

„Nekünk ez a megélhetésünk, a gazdaság, de a kultúránk és a hagyományaink miatt is fontos. Ez a mi aranytartalékunk. Láthatják, hogy mi alkotja a Marshall-szigeteket - nagyon kevés erőforrás van a szárazföldön, de rengeteg erőforrás van az óceánban. Fontos, hogy a kitermelést olyan szinten tartsuk, hogy az állomány egészséges maradjon" - magyarázta Glen Joseph, a felügyelő hatóság igazgatója.

Régen káosz uralkodott, most rend van

A hatalmas nyugat- és közép-csendes-óceáni halászati zóna a Föld felszínének egyötödét fedi le, és fenntarthatóbb módon kezelik, mint bármely más tonhalhalászatot a világon. Ez a siker a halászhajókról végzett adatgyűjtésnek és a tudományos felméréseknek, például a tonhaljelölő hajóutaknak köszönhető.

A Marshall-szigetek és nyolc szomszédja közösen felügyeli a halászati tevékenységét. Ez csökkenti a tonhalvándorlás okozta gazdasági bizonytalanságot és segít a kis nemzeteknek visszaszerezni a természeti erőforrásaik feletti ellenőrzést.

„Régebben nem voltak korlátok. Kifizetted a belépőt, jöttél és halásztál - akár egy halat fogtál, akár ezret, akár egymilliót, mehettél szabadon. De a korlátozás bevezetésével hirtelen a halászok vállára került a felelősség - nekik kell gazdálkodniuk az általunk előírt kvótán belül. Ez növeli a bevételeinket, hozzájárul az utak, kórházak, iskolák építéséhez, a munkahelyteremtéshez és a szigetek gazdasági fejlődéséhez" - mondta Glen Joseph.

Nem csak halásznak, a halfeldolgozás is fontos

A Marshall-szigeteken a bevételek felét, Kiribatiban 70%-át, Tokelauban pedig 80%-át teszik ki a halászati engedélyek díjai. Az átrakodás azonban kevés értéket teremt a szárazföldön, ezért a Marshall-szigetek új vállalkozásokba fektet be. A fagyasztott tonhal egy részét feldolgozzák, mielőtt a konzervgyárakba szállítják.

A horogsoros halászhajók az atollon rakodják ki a hűtött tonhalat. A lehető legfrissebb, sashimi-minőségű halat feldolgozzák, és még aznap elszállítják repülőkkel az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Japánba.

A cél az európai piac

A Marshall-szigeteki Halászati Vállalat feldolgozóüzemében minden egyes halat méret és minőség szerint osztályoznak, majd a legjobb minőségű tonhalat kifilézik. Egy számítógépes rendszer minden egyes haldarabot nyomon követ egészen a halászhajótól.

A precizitást és gyorsaságot igénylő filézésben helyiek és a Fülöp-szigetekről, Kínából és máshonnan érkező vendégmunkások egyaránt részt vesznek. Az itt dolgozók közül többen is azt mondták a stábunknak, hogy szeretik ezt a munkát.

A Marshall-szigetek részt vesz az EU által társfinanszírozott FISH4ACP projektben, amely a tonhalértéklánc minden szakaszával foglalkozik. A cél az, hogy a helyi gyakorlat megfeleljen az európai piacra való belépéshez szükséges előírásoknak. A helyi vállalatok már csak azért is be szeretnének jutni az európai piacokra, mert elmondásuk szerint a hal ára most eléggé alacsonyan van, így az árrés kicsi, sok vevőre van szükségük.

A klímaváltozás kitörölheti az eddigi eredményeket

A helyiek alig járulnak hozzá a globális károsanyag-kibocsátáshoz, de nagyon kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak. A tengerszint emelkedése part menti erózióhoz és áradásokhoz vezet, és a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbá válnak.

Az óceán is szenved. A korallzátonyokat a kifehéredés veszélye fenyegeti. A Marshall-szigetek védett területeket hoz létre, hogy támogassa a helyi fajokat az alkalmazkodásban és a túlélésben.

Az is egyre nagyobb aggodalomra ad okot a szigetországokban, hogy a klímaváltozás a tonhalat a felségvizeikről a nyílt tengerre szorítja, ahol az ellenőrizetlen halászat nem hoz hasznot számukra. A magas károsanyag-kibocsátással számoló előrejelzések szerint 2050-re 20 százalékkal fog csökkenni a tonhalhozam a Csendes-óceánon.

„Ez nyilvánvalóan katasztrofális lenne. Az eddigi jó munkára építve eljutottunk a mostani szintre, de attól tartunk, hogy az éghajlatváltozás károsíthatja, vagy akár meg is semmisítheti az elért eredményeket" - mondta Glen Joseph.

A cikk megosztása

kapcsolódó cikkek

Az óceán energiáját is meglovagolja Európa

Alig maradt cápa az európai vizekben, de még van remény a megmentésükre

A sósvizű mocsarak segíthetnek a klímaváltozás leküzdésében