Az 1990-es években a túlhalászás jóval a fenntartható szint alá csökkentette a szürke tőkehal egyedszámát. A csökkenést figyelő tudósok arra figyelmeztettek, hogy az északi szürke tőkehal akár el is tűnhet. Erre már az EU és a halászok is léptek.
Hajnali 2 óra van a spanyolországi Galíciában, az Atlanti-óceán partján. Celeiro halászkikötőjének legénysége egész éjszaka dolgozik – ládákat raknak ki abból a hajóból, amely egy hetet töltött a Kelta-tengeren, és fogással tele tért vissza. Szürke tőkehallal, amely a helyi gazdaság sarokköve.
“Ha a halászatot bezárnák, mindannyian elveszítenénk a munkánkat. Mind a tőkehalból élünk” - mondja José Luis Fernández Louzao halász.
Ma már nehéz elképzelni, de nem is olyan régen ez a kulcsfontosságú halfaj kis híján eltűnt az Atlanti-óceánból – hogy később erősebben térjen vissza, mint valaha.
"Lenyűgöző, ahogyan az elmúlt két évtizedben visszaállt a szürke tőkehal populációja Északnyugat-Európa vizein. De mi áll emögött? És miért látunk ilyen sikertörténeteket ritkán megismétlődni máshol?” - teszi fel a kérdést az Euronews riportere, Denis Loctier.
A kirakodott szürke tőkehal gyorsan árverésre kerül. A halak sértetlenek a szelektív halászati felszerelésnek köszönhetően. A tőkehalállományt érő károk minimalizálása sokkal fontosabbá vált, mint a múltban.
Javier López tengerkutató vezeti a fenntartható halászati kampányt az Oceana, egy természetvédelmi érdekvédelmi szervezet révén. „Az 1980-as és 90-es években az atlanti szürke tőkehalat túlhalászták, a számuk pedig drámaian csökkent. A tőkehal csaknem kipusztult. Ez nemcsak a környezet, a halállomány, hanem az érintett emberek számára is riasztó volt. A szürke tőkehalra támaszkodó halászok és part menti közösségek nehezen tudták volna fenntartani munkájukat” - mondja.
Ha a szürke tőkehal eltűnne, az a helyi szakácsok számára is nagy veszteséget jelentene. Ez a hal, amely a tőkehal és a foltos tőkehal rokona, Galíciában alapélelmiszer, Spanyolország-szerte pedig nagy kedvenc. Lágyhúsú filéje jól párosítható olyan ételekkel, mint a sült zöldségek vagy a sült kagyló és csiga. Bármely spanyolországi, tenger gyümölcseit kínáló étteremben szinte biztos, találni szürke tőkehalat az étlapon.
"Ez a hal hihetetlenül sokoldalú – szinte bármilyen módon elkészítheti” állítja Domingo Alló Puñal,a Boa Vista étterem szakácsa.
Hogyan ehetnek továbbra is az emberek itt, Galíciában – és Európa északnyugati partjain – szürke tőkehalat, miközben meg is őrzik azt? A válasz a védelmi intézkedésekben és egy kis szerencsében rejlik.
Az európai szürke tőkehal nagy része az Atlanti-óceán északkeleti részén él. Az 1990-es években a túlhalászás jóval a fenntartható szint alá csökkentette az egyedszámot. A csökkenést figyelő tudósok arra figyelmeztettek, hogy az északi szürke tőkehal akár el is tűnhet.
Válaszul az Európai Unió határozott lépéseket tett a 2000-es évek elején. Tudományos szakértői vélemények alapján szigorú fogási korlátozásokat állapítottak meg, megnövelték a halászháló szemek méretét, hogy a fiatal példányok kiszabadulhassanak, és két nagy védett területet hoztak létre számukra, ahol békében növekedhettek. Szerencsére a tengerviszonyok kedvezőek voltak, ami szintén nagy szerepet játszott.
Ezek az erőfeszítések meghozták gyümölcsüket: az északi szürke tőkehal populációja soha nem látott szintre emelkedett. Ez a fellendülés lehetővé tette a fogási kvóták fokozatos növelését, hogy a szürke tőkehalat továbbra is fenntartható módon halászhassák.
Van rá remény, hogy a sikert más halfajtákkal is megismételjék. Javier López szerint számukra a kulcs a konkrét hosszú távú célok kitűzése, majd a tervek hatékony cselekvésekké alakítása volt.
"Az, hogy jelenleg bőséges az északi szürketőkehal-állomány az Atlanti-óceánban, nem véletlen. A gondos gazdálkodás, az ellenőrzések és a kedvező óceáni viszonyok eredménye. De elismerés illeti a halászati ágazatot is, amely elviselte ezeket az intézkedéseket" - mondja Javier.
Manapság a helyi halászok számos kihívással néznek szembe, az alacsony piaci áraktól az olcsó importból eredő versenyig. De elégedettek a szürke tőkehal állományának állapotával.
"Volt néhány év, amikor a fogás jelentősen csökkent. Ha korábban napi 4000 kilót is fogtunk, később már csak 1000 kilót sikerült kihalásznunk. Most jó a halállomány, nagyon jó a fogás” - állítja José Novo Rodríguez, a Celeiro-kikötő vezérigazgatója.
"Celeiróban a közösség büszke arra, hogy halászváros. Számunkra a szürke tőkehal egy szerelmi történet" - mondja Manuel Bermúdez Díez, a kikötő projektmenedzsere.
De míg az atlanti szürke tőkehal halászata jelenleg fenntartható módon történik, a mediterrán állományok sokkal bizonytalanabb állapotban vannak. Térjünk át Galíciából Mallorcára! Az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint a mediterrán szürke tőkehal-populáció számát több mint tízszeresére kellene növelni a fenntarthatóság eléréséhez.
Beatriz Guijarro, aki ebben a régióban a halállomány felmérését vezeti, azt tapasztalja, hogy a víz alatti terep segít a nőstény tőkehalaknak elkerülni a vonóhálós halászhajókat, lehetővé téve a túlélést.
"A szürke tőkehal túlhalászott, de adataink szerint nem fenyegeti a kihalás veszélye. A populáció döntő része, a nagytestű nőstények olyan területeken élnek, amelyeket általában nem lehet elérni a halászattal. Ez segít a populáció megtartásában a folyamatos túlhalászás ellenére. "
A Földközi-tenger változatos és összetett, így a szürke tőkehal-populáció helyreállítása itt hosszú távú kihívás. A területlezárásokat, a szelektívebb felszerelések használatát és a halászati napok korlátozását itt 20 évvel később vezették be, mint az Atlanti-óceánon, és még korai lenne értékelni az eredményeket.
Alcúdia kikötőjében egy tengeren töltött nap után találkozunk egy fenékvonóhálóval. A szürke tőkehal a vegyes fogás kis részét teszi ki. Joan Jesús Vaquero Enseñat, a Punta des Vent halászhajó kapitánya elismeri, hogy a halászati szektor eleinte ellenállt a korlátozásoknak, mára azonban ő is indokoltnak látja azokat, pedig így csak heti négy nap dolgozhat a tengeren.
"A halászkapitányok többsége támogatja ezt a megközelítést. Végül is ezek a mi erőforrásaink. Függünk a tenger bőségétől, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy megóvjuk azt."
Javier López, az Oceana kampányigazgatója arra figyelmeztet, hogy a faj továbbra is veszélyben forog, bár az egyedszám lassan növekszik. Megfelelő intézkedésekkel jó esély van a visszatérésére.
"A fő tanulság az, hogy nem szabad megvárnunk a válságot, mielőtt cselekszünk. A korai fellépéssel elkerülhetők az összetettebb problémák és a társadalmi-gazdasági következmények. A tenger nagylelkű, megfelelő intézkedésekkel képes feltölteni erőforrásait. Ha bölcsen cselekszünk, biztosak lehetünk benne, hogy a halak visszatérnek."
Óceánjaink állapota sok tekintetben riasztó, de a szürke tőkehal földközi-tengeri ellenálló képessége és az Atlanti-óceánon tapasztalható fellendülése reményt ad. Vajon felhasználhatjuk-e a tanultakat arra, hogy több tengeri fajt megmentsünk?