Az erőforrás-hatékonyságtól az oktatásig terjedő hat fenntartható lépés hosszú távon a globális versenyben versenyképesebbé teheti Európát.
A geopolitikai bizonytalanság, a technológiai átalakulás és az éghajlatváltozás egyaránt árnyékot vet Európa jövőjére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fenntarthatóságba történő beruházások ellenállóbbá tehetik-e a kontinenst?
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) új jelentése azt mutatja be, miként erősítheti meg Európa hosszú távú versenyképességét, ha egyszerre óvja a gazdaságot és a természeti környezetet.
Ahelyett, hogy a rövid távú termelékenységet és a nyersanyag-kimerítésre, illetve környezeti károkra épülő gazdasági növekedést ösztönözné, az EEA egy átfogóbb megközelítést sürget, amely a természet helyreállítását és a társadalmi tőkét a hosszú távú stabilitás szerves részeként kezeli.
A „Versenyképes a természet révén: Európa hosszú távú versenyképessége a fenntarthatóság szemszögéből” című, október 13-án közzétett jelentés hat olyan, utólag sem megbánt lépést azonosít, amelyek egyszerre élénkíthetik a gazdaságot és óvhatják a Föld élővilágát.
6. Beruházás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba és az ellenálló képességbe
Európa gyorsabban melegszik, mint bármely más kontinens; az áradások, hőhullámok, aszályok és erdőtüzek az éghajlatváltozás következtében egyre szélsőségesebbé válnak.
Az EEA szerint ehhez az új valósághoz való alkalmazkodás és hatásainak mérséklése immár nemcsak környezeti, hanem gazdasági szükségszerűség is.
Ez magában foglalja a természetalapú megoldásokba való beruházást, például a vizesélőhelyek helyreállítását és az árterek revitalizációját, illetve a városi zöldfelületek bővítését, amelyek segíthetnek elnyelni az árhullámokat és lehűteni a városi hőszigeteket.
5. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása
Európa nyersanyagainak és energiájának jelentős részét importálja, a közelmúltbeli ellátási sokkok pedig megmutatták, milyen kockázatos ez a függőség.
Az Irán elleni háború nyomán a Hormuzi-szoroson zajló hajózás akadozik, ami óriási nyomást gyakorol az üzemanyag-ellátásra, és felgyorsítja az átállást a hazai megújuló energiára.
Csakhogy a szélturbinák, a napelemek és az akkumulátorok mögötti technológia kritikus ásványokra épül, és a tiszta áram szállítására szolgáló hálózatokat is még ki kell építeni.
A körforgásosság – a termékek javítása, újrahasználata és újrahasznosítása – „csökkentheti az elsődleges nyersanyagok és energia iránti keresletet, megőrizheti a termékekben és az infrastruktúrában megtestesülő értéket, és mérsékelheti a kiszolgáltatottságot az ingadozó nyersanyag- és energiapiacokkal szemben” – fogalmaz az EEA.
Időnként azonban kompromisszumokra is szükség van: például bár a régi épületek és infrastruktúra használatban tartása kedvez a körforgásosságnak, egyben rögzítheti az olyan eszközöket, amelyek energiahatékonyság szempontjából elavultak, vagy sérülékenyek az éghajlati hatásokkal szemben.
4. A következő generációs technológiák kiaknázása
Az EEA szerint a mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy Európa okosabban használja erőforrásait. A digitális eszközök nyomon követhetik az anyagok útját az ellátási láncokban, szabályozhatják a villamosenergia-hálózaton a változó megújuló termelést, és valós időben figyelhetik a környezeti károkat.
E képességek hazai kiépítése azt is csökkenti, hogy Európa másutt fejlesztett technológiáktól függjön.
Az EU már most is ezekre az eszközökre támaszkodik az elszámoltathatóság erősítésére: júliusban elindította a Digitális Termékútlevelet, amely 2027 februárjától először az akkumulátorok esetében lesz kötelező. A fogyasztók például egy QR-kód segítségével információkat kaphatnak egy termék alapanyagainak eredetéről, környezeti teljesítményéről, valamint arról, hogyan javítható vagy hasznosítható újra.
Ugyanakkor a mesterséges intelligenciához szükséges, energia- és vízigényes adatközpontok önmagukban is egyre nagyobb aggodalmat keltenek.
Az EEA a következő generációs biotechnológia fejlesztését is ösztönzi – vagyis olyan anyagok és üzemanyagok előállítását, amelyek növényi és egyéb biológiai forrásokra, nem pedig olajra és gázra épülnek. Bár ez csökkentheti a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, saját lábnyommal is jár: a biomassza termesztése földet és vizet igényel, és terhelheti a természeti környezetet.
3. Beruházás a készségekbe és az oktatásba
E technológiák elterjesztése és továbbfejlesztése kulcsfontosságú ahhoz, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság jöjjön létre anélkül, hogy az a bérek vagy a környezet rovására menne. Bár az EEA legutóbbi elemzése szerint a tisztaenergia-ágazat uniós szinten munkahelyeket teremt, komoly szűk keresztmetszeteket okoz a munkaerő rendelkezésre állása és a képzés hiánya.
Ezért sürgeti az ügynökség legújabb jelentése a készségekbe, az oktatásba és az élethosszig tartó tanulásba való beruházásokat, hogy olyan ellenálló munkaerő jöhessen létre, amely képes alkalmazkodni a gyorsan változó világhoz.
Ha ezek a készségek a társadalom különböző csoportjaihoz is eljutnak, az erősítheti a társadalmi kohéziót és az igazságosságot.
2. A közbizalom erősítése
Több uniós országban a klímapolitika politikai törésvonal lett, heves vitákkal a költségekről, a mezőgazdasági szabályokról és a bürokráciáról.
Annak biztosítása, hogy a zöld átállás senkit ne hagyjon maga mögött, szintén hozzájárulhat a folyamat iránti bizalom és támogatás erősítéséhez. Enélkül még a jól megtervezett intézkedések is könnyen felpuhulhatnak, késlekedhetnek vagy akár el is tűnhetnek.
Az EEA szerint ehhez világos, kiszámítható szabályozásra és hatékony intézményekre van szükség. A vállalatok nagyobb eséllyel fektetnek be tiszta technológiákba, ha egyértelmű, stabil szabályokra támaszkodhatnak, a lakosság pedig könnyebben támogatja az átállást, ha bízik abban, hogy ezeket a szabályokat igazságosan alkalmazzák.
1. Élen járni a fenntartható szabványalkotásban
Az EU egységes piaca képes alakítani a globális szabályokat a vegyi anyagoktól a szén-dioxid-kibocsátásig. Az EEA szerint az uniónak továbbra is aktív szerepet kell vállalnia a környezeti és szociális normák meghatározásában, többek között a nemzetközi intézményekben.
Más országokkal való együttműködés a demokrácián alapuló nemzetközi fórumokon, például az ENSZ klímacsúcsain (COP), segíthet közös szabályokat kialakítani, diverzifikálni a kereskedelmi kapcsolatokat és ellenállóbbá tenni az ellátási láncokat.
Csakhogy ez a rendszer egyre nagyobb nyomás alatt áll. Közel 200 ország vállalta 2023-ban, a COP28-on, hogy fokozatosan elhagyja a fosszilis tüzelőanyagokat, ám kevéssé valószínű, hogy a jövő hónapban a törökországi COP31-en új, a fosszilis energiahordozókról szóló megállapodás születik. Közben a fosszilis energiahordozóktól függő államok azon dolgoznak, hogy az ENSZ klímatudományi testületének következő átfogó jelentését csak a globális klímacsúcs után hozzák nyilvánosságra; az IPCC ezen a héten ülésezik, hogy megpróbálja feloldani a patthelyzetet.
Az EU-ra házon belül is nyomás nehezedik, hogy a versenyképességre hivatkozva egyszerűsítse saját zöld szabályait. Az EEA azonban kitart amellett, hogy a fenntarthatóság erősítheti, nem pedig gyengíti a versenyképességet.