Szakértő: hatalmas termőterületeket adunk fel olyan növényekért, amelyeket végül autóinkban égetünk el.
A bioüzemanyagokban sokan Európa egyre szűkösebb olajkészleteinek megoldását látják, miközben az Irán ellen zajló háború tovább hajtja felfelé az árakat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az uniós biztos, Dan Jørgensen arra kérte az országokat, hogy vázolják fel, milyen lépésekkel tudják csökkenteni az olaj- és gázfelhasználást, különösen a közlekedésben. Felszólítása azt követően hangzott el, hogy a miniszterek kedden (március 31-én) összeültek, hogy megvitassák a napi 11 millió hordós globális olajhiányt.
A pánik jelentős része a Hormuzi-szoros gyakorlatilag teljes lezárásából fakad, ez a világ egyik legfontosabb fosszilisenergia-szűk keresztmetszete, amelyen a globális olajkínálat mintegy ötöde halad át. Az árupiaci kereskedőcég, az Alkagesta szerint az EU-ban és az Egyesült Királyságban felhasznált gázolaj körülbelül 20 százaléka a Perzsa-öböl térségéből érkezik.
Egy, az Euronews birtokába került levélben azt javasolják az EU-nak, hogy a bioüzemanyagokat a fosszilis tüzelőanyagok alternatívájaként vegye számításba, egy olyan elképzelést, amely a közel-keleti konfliktus kirobbanása óta egyre nagyobb támogatást élvez.
Mik azok a bioüzemanyagok?
Bioüzemanyag-célok már jóval az Egyesült Államok és Izrael Irán ellen vívott háborúja előtt léteztek. A módosított megújulóenergia-irányelv szerint az uniós országoknak 2030-ra a közlekedésben 29 százalékos megújulóenergia-arányt kell elérniük, ezen belül 5,5 százalékos részarányt a megújuló hidrogén és a fejlett bioüzemanyagok számára.
A bioüzemanyagok növényi alapanyagokból készülnek, és az alapján csoportosítják őket, hogy honnan származnak.
Az első generációs bioüzemanyagok élelmiszernövényekből, például kukoricából és cukornádból készülnek, a második generációsok nem ehető növényzetből és mezőgazdasági hulladékból származnak. A harmadik generációs bioüzemanyagok alapja az alga.
A növények, vagyis a biomassza elégetése üzemanyagként továbbra is CO2-t juttat a légkörbe, de számos bioüzemanyag-gyártó azzal érvel, hogy ez nagyjából ugyanannyi, mint amennyit a növény a termesztése során megkötött.
A növényi olajokból készülő biodízelt közvetlenül lehet tankolni az autókba, a cukor és búza erjesztésével előállított bioetanolt viszont csak a motor átalakítása után lehet használni.
Kiválthatják-e a bioüzemanyagok a fosszilis tüzelőanyagokat?
A Karlsruhei Műszaki Intézet (KIT) egyik friss tanulmánya szerint Európának elegendő megújuló erőforrása van ahhoz, hogy hosszú távon fosszilis energiahordozók nélkül is működtetni tudja a közlekedést.
„Ha a maradék és hulladékanyagokat hatékonyan hasznosítjuk, a közúti közlekedés kevésbé függ majd az energiaimporttól, miközben a CO₂-kibocsátás is csökken” – mondja Thomas Hirth professzor a KIT-nél.
A BMW AG megbízásából készült jelentés arra jutott, hogy különösen nagy mennyiségű maradék- és hulladékanyag használható üzemanyaggyártásra, például a mezőgazdaságból származó szalma, az erdőgazdálkodás fahulladéka vagy a szerves hulladék; a vállalat hosszú ideje szorgalmazza a bioüzemanyagok használatát.
Az elemzés azonosított olyan energianövényeket is, amelyek gyenge hozamú területeken nőnek, nem versenyeznek az élelmiszertermeléssel, és potenciális bioüzemanyag-forrásként szolgálhatnak.
„Az igazán nagy lehetőség az olyan anyagokban rejlik, mint a növényi maradványok és a faalapú rostanyagok, amelyek számos folyamat melléktermékeként amúgy is keletkeznek, és kellően klímabarát üzemanyagokat adhatnak” – mondja Tomas Kock professzor, a KIT Belsőégésű Motorok Intézetének (IFKM) munkatársa.
„Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha a kormányok és a közvélemény megfelelő prioritást ad a fejlett reFuel-bioüzemanyagok előállításának.”
Éghajlatvédelmi szakértők azonban kétkedve fogadják ezeket a kilátásokat. Lucien Mathiew, a Transport & Environment autóipari igazgatója az Euronews Earthnek azt mondta, hogy az e-üzemanyagok, vagyis a szintetikus üzemanyagok legfeljebb „réspiacot” jelentenek a közúti közlekedésben, szerinte sokkal ésszerűbb az átállás az elektromos járművekre (EV-kre).
„Az elektromos járművek tiszta, hatékony technológiát kínálnak, amely elég olcsó ahhoz, hogy tömegpiaci termék legyen” – magyarázza Mathiew.
„Az európai döntéshozóknak olyan iparpolitikára kellene összpontosítaniuk, amely akkumulátorgyárak létrehozását, a kritikus nyersanyagok ellátásának biztosítását és egy olyan elektromosjármű-ipar felépítését szolgálja, amely globális szinten is versenyezni tud Kínával.”
Miért ennyire vitatottak a bioüzemanyagok?
A bioüzemanyagokat gyakran csodafegyverként állítják be a fosszilis energiahordozókról való leváláshoz, ám számos hátránnyal járnak.
Sok bioüzemanyag alapja alapvető élelmiszernövény, például a kukorica vagy a szója, ami ahhoz vezethet, hogy a gazdák az élelmiszer helyett inkább üzemanyag-alapanyagot termesztenek. Ez felhajthatja a globális élelmiszerárakat, és tovább mélyítheti az élelmezésbiztonsági válságot, különösen az alacsony jövedelmű országokban.
Egy tavalyi, Kongóban készült oknyomozó riport arra jutott, hogy egy uniós bioüzemanyag-projekt veszélyeztette az ország élelmezésbiztonságát, jóllehet a kezdeményezés azt állította, hogy kizárólag „leromlott minőségű” területeket használ.
A T&E megbízásából készült, 2023-as tanulmány szerint Európa Írország méretű területet pazarol el bioüzemanyag-növények termesztésére. Ezen a földön 120 millió embert lehetne élelmezni, vagy ha visszaadnák a természetnek, kétszer annyi CO2-t nyelhetne el.
A jelentés (forrás: angol) szerint e terület mindössze 2,5 százalékának napelemekkel való beépítésével ugyanannyi energiát lehetne előállítani.
Nem véletlen, hogy egyes klímaszakértők a bioüzemanyagokat „kudarcba fulladt kísérletnek” nevezik, és inkább a tiszta energiaforrásokra, elsősorban a szél- és napenergiára való átállást szorgalmazzák.
„Jelenleg hatalmas földterületeket adunk át olyan növényeknek, amelyeket aztán egyszerűen elégetünk az autóinkban” – mondja Maik Marahrens, a T&E bioüzemanyagokért felelős menedzsere.
„Ezek a területek emberek millióit láthatnák el élelemmel, vagy ha visszaadnánk őket a természetnek, fajgazdag szénnyelők alakulhatnának ki rajtuk. A termesztett növényekből előállított bioüzemanyagok valószínűleg a legostobább dolog, amit valaha a klímavédelem nevében népszerűsítettek.”
Noha a bioüzemanyagokat elvben a megújuló energiaforrások közé sorolják, az olyan növények, mint a cukornád, a szója vagy a kukorica energetikai célú termesztése az olyan kulcsfontosságú élőhelyek erdőirtásához is köthető, mint az Amazonas esőerdei.
Ez megkérdőjelezi, hogy a bioüzemanyagok valóban szén-dioxid-semlegesnek tekinthetők-e, hiszen e növények termesztése, betakarítása és feldolgozása jelentős mennyiségű energiát igényel, amely gyakran maga is fosszilis forrásból származik.