A Sharjahban bevezetett fejlett válogatástól az Üzbegisztánban épülő hulladékkezelő hálózatig az anyag-újrahasznosítás és energiatermelés átalakítja a szemét sorsát.
Minden évben több mint 2 milliárd tonna települési hulladék keletkezik világszerte – ennek nagy része abban a pillanatban eltűnik szem elől, hogy a kukába kerül. Pedig a hulladék története valójában ekkor kezdődik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kidobott műanyag palackból új termék készülhet. Az élelmiszer-hulladékból komposzt vagy biogáz lesz. Azokat az anyagokat, amelyeket nem lehet újrahasznosítani, el lehet égetni villamos energia termelése céljából. Ami pedig egyáltalán nem hasznosítható, végső soron a hulladéklerakóban köt ki. Minél több anyagot sikerül útközben kinyerni és újra felhasználni, annál kevesebb hulladék jut el az út végére.
Ez a körforgásos gazdaság alapelve: az erőforrások minél hosszabb ideig történő használatban tartása – először a felhasználás csökkentésével, majd az anyagok újrahasználatával és újrahasznosításával, ahelyett, hogy egyszerűen kidobnánk őket.
A még értéket képviselő anyagok szétválasztása
A BEEAH szemétgazdálkodási komplexumában, Sharjahban a települési hulladék egy válogatósoron halad végig. A gépek szétválasztják a műanyagot, a fémet, a papírt és a kartont, így az egyszerre beérkező szemét olyan anyagokká alakul, amelyek potenciálisan ismét felhasználhatók.
A műanyagból új csomagolóanyagok és fogyasztási cikkek készülhetnek, míg a papír és a karton visszakerülhet a gyártási ciklusba.
Nem minden nyerhető azonban vissza. Sharjahban a maradék hulladék egy hulladékból energiát előállító üzembe kerül, ahol elégetik és villamos energiát termelnek belőle, ahelyett, hogy közvetlenül a lerakóba vinnék.
„Az újrahasznosítás megőrzi az anyagokat. A hulladékból energiát előállító technológia a megmaradt részt kezeli, biztosítva, hogy a maradék hulladék is értéket teremtsen” – mondja Alja Al Obeidli, az Emirates Waste to Energy vezető mérnöke.
Az újrahasznosítás a körben tartja az anyagokat; a hulladékból energiát előállító technológia később lép be, és az energiát nyeri ki abból, amit már nem lehet újrahasznosítani. Ami semmilyen módon nem hasznosítható, végül kilép a körből, és a lerakóban végzi.
Ezt az egész utat próbálja most Üzbegisztán átalakítani.
Uzbekisztán hulladékának útját gondolják újra
Üzbegisztán évente nagyjából 15 millió tonna háztartási hulladékot termel. A kormányzati adatok szerint ennek jelenleg mindössze 5–6 százalékát hasznosítják újra vagy dolgozzák fel speciális cégek.
A többi nagy részének számára a hulladéklerakó jelenti az út végét.
A fővároson, Taskenten kívül egy új, 24 hektáros hulladéklerakó naponta körülbelül 1500–2500 tonna hulladékot fogad, időszaktól és évszaktól függően – mondja Sahzod Szafarov, az Üzbegisztáni Hulladékgazdálkodási Ügynökség vezető szakértője.
Évtizedeken át a főváros szemetét egy közeli, régebbi lerakóba hordták. Az új létesítményben a hulladékot tömörítik és földdel fedik be, az alatta lévő védőrétegek pedig azt szolgálják, hogy a szennyezett folyadék ne szivárogjon a talajba.
A földbe temetett hulladék azonban továbbra is környezeti hatást okozhat. Az oxigén nélkül lebomló szerves anyag metánt termel, amely erős üvegházhatású gáz.
„A régi lerakó területén nagyon nagy mennyiségű metángáz halmozódott fel” – mondja Rafael Bekmullin, a Hulladék Újrahasznosítási és Ártalmatlanítási Főosztály igazgatója. „Most pedig valójában már folyamatban van egy projekt, amelynek célja a gáz kitermelése és villamosenergia-termelésre való felhasználása.”
A tisztviselők szerint az elmúlt néhány évben 47 hulladéklerakót zártak be és rehabilitáltak, Üzbegisztán pedig 2030-ra felére kívánja csökkenteni a lerakók számát.
A lerakók bezárása azonban nem tünteti el a hulladékot. Ha kevesebb szemetet temetnek a földbe, annak máshová kell kerülnie.
Hulladékból áram
A megoldás egy része Szamarkand közelében körvonalazódik.
Új hulladékból energiát előállító üzem épül, amely naponta mintegy 1500 tonna háztartási hulladékot dolgoz fel, és a tervek szerint évente körülbelül 240 millió kilowattóra villamos energiát termel majd, amint működésbe lép.
Aziza Nazarova, az Üzbegisztáni Hulladékgazdálkodási Ügynökség befektetési osztályának vezetője szerint a hosszabb távú cél a hulladék szétválasztása különböző áramokra: az újrahasznosítható anyagok visszakerülnének a termelésbe, a szerves hulladékot komposztálásra vagy biogáz-előállításra használnák, a maradék pedig a hulladékból energiát előállító üzemekben kapna helyet.
Nem mindegy a sorrend. A hulladékból energiát nyerő technológia csökkentheti a lerakóba kerülő mennyiséget, de ha előbb kiválogatják az újrahasznosítható anyagokat, több maradhat forgalomban.
És ezzel az út visszatér oda, ahol kezdődött: a kukához.
A kör otthon kezdődik
Angrenben, Taskenttől keletre a Zero Waste nevű magánhulladék-kezelő vállalat 10 000 zsákot osztott szét a lakosoknak egy kísérleti program keretében, amely arra ösztönözte a háztartásokat, hogy szétválogassák a szemetet.
Szobir Masrabov, a cég regionális képviselője szerint mindössze a zsákok körülbelül 1 százalékát vitték vissza úgy, hogy a hulladékot külön válogatták.
„Hulladékválogatás nélkül semmit sem lehet elérni” – mondja Masrabov.
Meggyőződése szerint az infrastruktúra önmagában nem oldja meg a problémát. Úgy véli, a hulladék szétválogatásának mindennapi szokássá kell válnia, amelyet az óvodától és az iskolától kezdve egészen az egyetemig tanítanak.
A kísérlet a hulladék útját zárja teljes körbe. Ha a műanyag, a papír, az ételmaradék és minden más együtt kerül a kukába, sokkal nehezebb visszanyerni a hasznos anyagokat. A korábbi szétválasztás több lehetőséget teremt arra, hogy az újrahasznosítható anyagok visszakerüljenek a termelésbe, ahelyett, hogy az égetés vagy a lerakó felé haladnának.
Sharjah és Üzbegisztán a hulladék útjának különböző szakaszait célozzák meg – a válogatást és az újrahasznosítást, a lerakók kezelését és az energia-visszanyerést.
Ám ez az infrastruktúra mindazzal foglalkozik, amit a társadalom már egyszer kidobásra ítélt.
A körforgásos gazdaság még korábban kezdődik: az erőforrások takarékos felhasználásával, a termékek hosszabb ideig történő használatban tartásával és az értékes anyagok visszanyerésével, mielőtt hulladékká válnának.