2025 során az amerikai elnök többször és fenyegetően jelentette be az Egyesült Államok területi igényét a jégsziget felett, akár katonai eszközökkel is. Ez európai tiltakozást váltott ki, amit most sikerült a dán parlament törvényével nyugvópontra juttatni.
Emlékezetes, hogy Donald Trump nem csak követelésekkel és zavaros ajánlatokkal lépett fel, de a szigetre küldte kampányolni Vance alelnököt is, azzal a reménnyel, hogy az Amerika-párti erőket mozgósítani tudja. Ez olyannyira sikertelen volt, hogy az alelnök 3 óra elteltével el is hagyta a szigetet.
Ezután a vita odáig fajult, hogy az elnök személyében sértegette Mette Frederiksen dán miniszterelnököt, és jéghidegre hűtötte az amúgy kiváló amerikai-dán kapcsolatokat.
A viszony romlása zavarokat okozott a NATO-n belül is, és több tagállam demonstratív katonai gyakorlatokkal fejezte ki szolidaritását Dánia mellett.
Hosszas diplomáciai erőpróbák után szeptemberben a felek eljutottak a megegyezés küszöbére, és erről megállapodást írtak alá New Yorkban. Ezt szentesítette egyhangúlag csütörtökön a koppenhágai törvényhozás.
A koppenhágai Folketing november 19-én 109 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül jóváhagyta azt a háromoldalú egyezményt, amelyet Donald Trump amerikai elnök, Mette Frederiksen dán és Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök korábban aláírt. A grönlandi parlament már november 3-án megadta a hozzájárulását. A hatálybalépéshez szükséges utolsó lépés az a diplomáciai jegyzék, amelyben értesítik Washingtont a parlamenti eljárások lezárásáról. Amerikai kongresszusi jóváhagyásra nincs szükség, mert az egyezmény elnöki hatáskörbe tartozik.
A megállapodás egyben kizárja az Európai Unión és a NATO-n kívüli országokat a stratégiai ágazatokból. Célja, hogy megakadályozza Kína vagy Oroszország befolyásának növelését Grönlandon, különösen beruházásokon keresztül.
Mit nyert Dánia és Grönland?
Washington aláírásával ismét megerősítette a Dán Királyság szuverenitását és területi integritását, valamint a grönlandiak jogát arra, hogy maguk döntsenek a jövőjükről. Grönland saját kormánya és parlamentje is részt vett a döntésben, vagyis a végső egyezmény trilateriálisnak tekinthető.
Az amerikai katonai jelenlét kereteit hosszú távra rögzítik. Az egyezmény határozatlan időre szól, és arra az esetre is előírja a védelmi kötelezettségek átvételét, ha Grönland később függetlenné válik. A kompromisszum ily módon enyhítheti a sziget hovatartozása körüli vitát, de közben tartósan növeli Washington katonai mozgásterét.
Washington katonai érvelésében Oroszország jelenti a közvetlenebb fenyegetést Grönland környékén
Az egyezmény kibővíti az 1951 óta érvényes védelmi megállapodást. Az Egyesült Államok két új katonai bázist létesíthet, egyet a déli Narsarsuaqnál, egyet pedig a keleti parton, Mestersvignél. Bővítheti a már működő Pituffik űrbázist is, és lehetőséget kap arra, hogy Grönlandon telepítse a Golden Dome nevű amerikai rakétavédelmi program elemeit. Jeppe Bruus dán védelmi miniszter szerint a két új támaszpont feladatainak és működésének részleteit ezután dolgozzák ki.
Az orosz Északi Flotta a Kola-félszigeten állomásoztatja nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak egy részét, köztük atomfegyverek hordozására alkalmas egységeket is. Az Északi-sarkvidék felől az Atlanti-óceánra kijutó orosz tengeralattjárók megfigyelésében kulcsszerepe van a Grönland, Izland és Nagy-Britannia közötti tengeri átjáróknak.
Válság esetén az észak-atlanti útvonalakon érkezne az észak-amerikai katonai erősítés és utánpótlás Európába, ezért a NATO számára fontos, hogy időben észlelje az ott mozgó tengeralattjárókat. Grönland az észak-amerikai kontinens védelmében is szerepet játszik. A pituffiki radar az amerikai korai előrejelző rendszer része, amelynek feladata, hogy még a reakcióidőn belül jelezze az Észak-Amerika felé tartó ballisztikus rakétákat.
Kína esetében a Pentagon aggálya az, hogy a kereskedelmi és tudományos jelenlét idővel katonai előnyt is adhat Pekingnek. Egy kikötőben szerzett tartós hozzáférés megkönnyíthetné kínai állami hajók ellátását, a polgári kutatás során gyűjtött tengerfenéki és vízrajzi adatok pedig a haditengerészet számára is értékesek lehetnek.
Az amerikai aggodalmat erősíti, hogy Peking már most is együttműködik Moszkvával a térségben. Kínai és orosz hadihajók közösen járőröztek a Bering-tengeren, 2024-ben pedig a két ország bombázói közös járőrözésen repültek Alaszka közelében, nemzetközi légtérben. A grönlandi egyezmény ezért a katonai jelenlét mellett a stratégiai jelentőségű befektetésekre is kitér. Washington már akkor korlátozni akarja a riválisok hozzáférését, amikor az még polgári beruházás formájában jelenik meg.