Komló nélkül nincs sör, eső nélkül komló sincs. A klímaváltozás már Bajorország komlóját is sújtja. Segíthetnek a 7 méter magas napelemek a termelőknek?
Lassan pusztító kór járja be a látszólag oly zöld, virágzó német komlótermő vidékek paradicsomát. Ennek a létüket fenyegető „betegségnek” német neve: Höfesterben – a gazdaságok elhalása. 2026-ban Németországban már csak 904 olyan mezőgazdasági üzem működik, amely a különleges kultúrának számító komlótermesztésre szakosodott. Ez drámai szám, ha a 2006-os helyzettel vetjük össze: alig két évtized alatt a komlótermelők 40 százaléka más növényekre állt át, vagy egyszerűen felhagyott a gazdálkodással.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A okok természetesen sokfélék. Aki a komlótermelőkkel beszélget – kora reggel kint a földeken vagy este a kocsmában, a törzsasztalnál –, az már évek óta hallja a panaszokat a világpiaci árak zuhanásáról és a csökkenő sörfogyasztásról. Egyre gyakrabban kerül szóba azonban a földhöz ragadt bajor gazdák körében is egészen nyíltan az éghajlatváltozás, a hőmérséklet-emelkedés, a vízhiány és a kiszáradó talajok miatti terméskiesés.
A Hallertau a világ legnagyobb egybefüggő komlótermesztő vidéke. A dombos, mezőgazdasági táj Bajorország szívében, Németország legdélibb tartományában fekszik. A 904 német komlógazdaságból 722 itt található. Egyiket közülük Josef Wimmer vezeti: „Az évek egyre forróbbak és szárazabbak” – figyelmeztet a gazda az Euronews Earth-nek adott interjúban.
Komlótermelő Wimmer azért küzd, hogy fennmaradjon a gazdasága
Josef Wimmer megerősíti, hogy a komlógazdaságok száma is csökken: „Amikor 30 évvel ezelőtt végeztem a szakmai képzésemet, a Hallertauban még több mint 2000 komlótermelő volt, ma pedig jóval ezer alatt.” Azt mondja, lépnie kellett, ha meg akarta őrizni a családi gazdaság jövőjét. Wimmer energikus ember, akin rögtön látszik, hogy nem futamodik meg a problémák elől.
Az Osseltshausen melletti Neuhubban álló, impozáns négyzetes udvarházától, amely a Hallertau közepén fekvő kis faluban található, csak néhány métert kell sétálni a komlóültetvények széléig. Ameddig a szem ellát, komlókertetek simulnak a lágyan hullámzó tájba. Rendszeres távolságban hét méter magas oszlopok állnak, amelyekre a komlónövények felfutnak, és a szembefényben aranyzölden ragyognak. Késő nyáron takarítják be a tobozokat; a belőlük nyert komlókivonat adja a sör jellegzetes, enyhén kesernyés ízét.
Wimmer felfelé mutat. A komlórudak fölött, a levegőben, alig a tartószerkezetek felett fotovoltaikus modulokat szerelt fel. A komlónövények teltzöldje a tájban finoman keveredik a napelemek lágy kékjével. Arról van szó, hogy enyhítsék az éghajlatváltozás következményeit – magyarázza Wimmer: „Árnyékot akartunk adni a komlónak, hiszen a komló alapvetően árnyékkedvelő növény.”
A repülőgépgyártástól az Agri-PV-ig
Ma Wimmer gazda vendéget fogad: Bernhard Gruber érkezett hozzá, egykori Airbus-mérnök, aki időközben pályát módosított. Gruber már nem repülőgépeket épít, hanem Agri-PV-berendezéseket: kutat és fejleszt, tervez és kísérletezik, számol és ellenőriz. Wimmer komlóra telepített napelemes rendszere egy kicsit Gruber „gyermeke” is. A több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező vezető mérnök papíron megtervezte a teljes agrár-PV-rendszert, a statikától és a napsütés irányától kezdve a kockázatos szélterhelési felületeken át egészen a hét-nyolc méteres magasságban elhelyezett modulok ideális dőlésszögéig.
„Első lépésként öt hektárnyi komlóterületet fedtünk le napelemekkel” – számol be Wimmer. „Ez két megawatt csúcsteljesítményt jelent.” A kísérleti berendezés eredményei annyira pozitívan lepték meg, hogy most már a többi komlókertjét is Agri-PV-modulokkal akarja befedni: „A következő két-három évben húsz hektárra bővítjük a rendszert, így nyolc megawatt csúcsteljesítményű fotovoltaikus kapacitásunk lesz. Ehhez jön még egy egy megawatt kapacitású energiatároló.” – A megawatt-peak (MWp) az a mértékegység, amellyel egy naperőmű csúcsteljesítményét mérik.
Gruber mérnök elégedetten néz végig a sűrű, egészségesen zöld komlólevél-rengetegen. „A vezetékről és a transzformátorállomáshoz való csatlakozásról időközben sikerült megállapodni?” – érdeklődik. Wimmer komlótermelő bólint: „Igen. Most egy öt kilométer hosszú vezetéket kell kiépítenünk, de saját költségünkön.”
„És az építési engedély?” – kérdezi Gruber. „Mennyi ideig tartott beszerezni?” Wimmer gazda enyhén felsóhajt: „Majdnem két évig!” – Bernhard Gruber nincs elragadtatva: „Két év nagyon hosszú idő, ha azt nézzük, hogy a megújuló energiákat gyorsan szeretnénk bővíteni.”
Bajorországban, Németországban, az Európai Unióban mindenütt a bürokrácia csökkentéséről beszélnek. Wimmer komlókertjei fölött húzódó agrár-PV-rendszer jó példája annak, konkrétan hogyan is nézhetne ez ki. Gruber mérnök tömören fogalmaz: „A hosszú engedélyezési határidők komoly gondot jelentenek. Sok gazdát elriasztanak attól, hogy nagyobb léptékben döntsön az Agri-PV mellett, mert az adminisztratív teher túl nagy számukra” – mondja.
Végső soron itt a politika felelőssége nagy – véli. „Éppen a komlótermesztésben, de más mezőgazdasági különleges kultúráknál is lehetne gyorsan dönteni és engedélyezni. Őszintén szólva, számomra rejtély, miért nem halad ez gyorsabban” – mondja Gruber mérnök. A hatalmas komlórudak zöld árnyékában Wimmer gazda egyetértően bólint.
Az Agri-PV nedvesen tartja a talajt – ezt kedveli a komló
Wimmer és Gruber a kék-fehér bajor ég felé magasodó komlórudak árnyékában sétálva egy nedvességmérő műszerhez érkeznek. „Azt tapasztaltuk, hogy az Agri-PV-modulok telepítése óta nedvesebb lett a talaj a területen” – mutat Wimmer a növények közötti földre. „Kevesebb a párolgás, az eső után hosszabb ideig tudjuk a vizet a talajban tartani. Ez jó a komló számára, különösen júniusban, júliusban és augusztusban, amikor vízre van szüksége.”
Az ötlet, hogy a komlósorok fölé egyfajta „napsapka” kerüljön fotovoltaikus modulokból, már több mint tíz éve megfogalmazódott Wimmerben. Ahogy az igazi úttörőknél gyakran lenni szokott, előbb számos ellenállást kellett legyőznie. Nem volt könnyű rávenni egy napelemgyártó céget, hogy együtt vállaljon teljesen új pályát Wimmer gazdával. Wimmer komlóültetvényei fölé épített agrár-PV-rendszere ugyanis világszinten is egyedülálló újdonság.
Josef Wimmer jól emlékszik a kezdetekre: „Az édesapám, akitől átvettem a gazdaságot, pozitívan fogadta az ötletet. A lakosság körében viszont akadtak hangok, amelyek azt mondták: ‘Most már végképp megbolondult Wimmer, ebből soha nem lesz semmi!‘ Amikor belefogtunk az építésbe, hamar a Hallertau szenzációja lettünk. Mindenki megnézte, mi készül nálunk. És minden nagyobb vihar után is... mindenki tudni akarta, hogy a rendszer még áll-e, vagy elvitte a szél” – meséli nevetve Josef Wimmer. Majd büszkén hozzáteszi: „Minden a helyén van, a viharok után is.”
A kíváncsi szomszédok után a távolabbi falvak komlótermelői is eljöttek megnézni az újdonságot. Őket követték a helyi politikusok és a járási vezetők, egészen a müncheni tartományi kormány minisztereiig. Wimmer gazda innovatív komlóra telepített napelemes rendszerének köszönhetően ma már a Hallertauban szinte mindenki ismeri a nevét.
Jön a 2-es prototípus
Gruber mérnök is büszke „saját” berendezéseire. A Wimmer–Gruber-tandem időközben már a 2-es prototípusnál tart. Az első, 2023-ban épült kísérleti agrár-PV-rendszernél Gruber 20 fokos dőlésszögben szerelte fel a modulokat a komlónövények fölé: „Ez azt jelenti, hogy több napfény alakítható át energiává – ugyanakkor a komló is több árnyékot kap” – magyarázza.
A valamivel több árnyék ugyan kedvező a termesztés számára (a nagyobb talajnedvesség miatt), de mezőgazdasági szempontból finom egyensúlyt kell tartani. Mint Wimmer gazda az első kísérleti fázisban tapasztalta, a túl sok árnyék gondokat okoz. Amint a komló elérte a hét méteres magasságot, és eljutott a napelemek tetejéig, a felső, árnyékos zónában bokros hajtásokat hozott, miközben kevesebb toboz fejlődött. Összességében csökkent a termés, kevesebb komlókivonat készült.
Ekkor került ismét középpontba Gruber mérnök. „Két évig gondolkodtam és javítottam a modellt” – idézi fel. A fejlesztés során egyszerre kellett mezőgazdasági, gazdaságossági és évszakos tényezőket figyelembe vennie: honnan hová jár a nap nyáron? És télen? Milyen a tipikus árgörbe a tőzsdén reggel, délben és este? Mennyi árnyék tesz jót a komlónak és a talajnak? Hol húzódik a határ a túl kevés és a túl sok árnyék között? Pontosan hogyan változtatja meg a modulok dőlésszöge az árnyék mintázatát a nap folyamán? Soktagú matematikai egyenlet volt ez. Gruber mérnök megoldotta, majd újra Wimmer gazda udvarán állt, a 2-es prototípus terveivel a kezében.
Zseniális húzás: 45 fokos dőlésszögű napelemek
A 2025-ben Wimmer birtokán telepített 2-es prototípusnál a modulok meredekebben, 45 fokos szögben állnak. A panelek így valamivel kevesebb közvetlen napfényt kapnak, cserébe viszont a komló több tobozt hoz. Gazdasági szempontból ez végső soron kettős hasznot jelent. Ha a napelemek laposabban állnak (mint az első prototípusnál), a rendszer főként déli órákban termel sok áramot – éppen akkor, amikor már amúgy is túl sok energia van a hálózatban, és ennek megfelelően alacsonyak az eladási árak.
A 45 fokos megoldás, a 2-es prototípus viszont igazi zseniális húzás: a naperőmű már a kora reggeli órákban hatékonyan működni kezd, amint felkel a nap, illetve a beállítástól függően a késő délutáni, kora esti órákban is – akkor, amikor magasak az áramárak. Wimmer gazda így a 2-es prototípus révén kevesebb áramot termel, mégis többet keres rajta. Ráadásul örülhet a komlónövényeken érő bőséges toboztermésnek.
Évszakokra lebontva is sokkal kedvezőbb a 45 fokos megoldás. Télen a nap hosszú órákon át alacsonyan jár a horizont fölött, az energiasugarak ilyenkor 45 fokos dőlésszögben hatékonyabban foghatók be, és alakíthatók árammá. „És különösen télen szükség van minden egyes kilowattórára” – fogalmaz Gruber mérnök.
Csúcsminőségű kutatás a komlókertben
Wimmer és Gruber nincsenek egyedül a pusztán. Pilotprojektjük több kutatási programhoz is szorosan kapcsolódik. A lehetségesen áttörést hozó innováció mögött együttműködő és támogató partnerként ott áll a Weihenstephan–Triesdorf Főiskola, a nemzetközileg is elismert freiburgi Fraunhofer Napenergia-rendszerek Intézet, valamint a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezési Hivatal. Tudományosan kíséri a projektet a Müncheni Műszaki Egyetem Dürnastban működő mezőgazdasági kutatóintézete és a Hüll-i Komlókutató Intézet is. Nem utolsósorban pedig a mezőgazdasági minisztérium 1,4 millió euró kutatási támogatással finanszírozza a hároméves kísérleti szakaszt.
Nemzetközi szinten is lassan beindul az Agri-PV-vel kapcsolatos kutatás. „A japánoknak is vannak már adataik és biztató eredményeik” – jegyzi meg elismerően Gruber. Ázsia más részein és Amerikában is intenzíven folynak a vizsgálatok, de jelenleg a „Made in Germany”, tágabban a „Made in Europe” agrár-PV-kutatás számít világszinten vezetőnek.
Gruber mérnök részletekbe megy: „Wimmer úr komlókertjében talajnedvesség-érzékelőket telepítettünk a földbe.” A talaj felszínén és mélyebb rétegekben mérik a nedvességet. Emellett Wimmer és vele dolgozó tudományos csapat folyamatosan méri a hőmérsékletet és a levegő páratartalmát is a komlórudak között, különböző magasságokban. Hogy az adatok tudományosan is értékelhetők legyenek, minden mérést megdupláznak: egyszer a komlókertben, a árnyékot adó Agri-PV-rendszer alatt, egyszer pedig az összehasonlító területen, ahol nincsenek napelemek a növények fölött.
Az első kiértékelések már elkészültek, és egyértelműek – legalábbis az 1-es prototípus esetében: az Agri-PV-rendszer által okozott enyhe plusz árnyékolás számottevően javította a talaj állapotát. Ebben a kérdésben megegyeznek a Weihenstephan Főiskola és a freiburgi Fraunhofer Intézet kutatási eredményei. Hogy a 2-es prototípus mennyivel jobb, azt még vizsgálják, a hozzá kapcsolódó kísérlet jelenleg is zajlik.
Észak felé tolódnak a növényzónák
Wimmer izgalmas komlókerti kísérlete nemcsak a Hallertauban, hanem immár egész Németországban és Európában beszédtéma. Mert kísértet járja be Európát: az éghajlat melegedése miatt észak felé tolódnak-e a növényzónák?
Fel kell-e adni a hagyományos, évszázadok alatt kialakult termőterületeket, és hűvösebb szélességi fokokra áthelyezni őket? Elhalnak-e ezzel együtt a falusi szokások, a hagyományok és a gazdák által kialakított kultúrtáj? Lesz-e hamarosan „francia” bor Angliából, „német” komló Skandináviából?
A bajor komlótermelők körében nagy a nyugtalanság. Tréfálkozva mondogatják egymásnak, hogy harminc év múlva talán Norvégiából kell majd importálni a komlót a jó bajor sörhöz. Egyelőre még viccnek szánják – de meddig még? Idővel keserű valóság lehet belőle, tartanak tőle a hallertaui komlótermelők közül jó néhányan.
Agri-PV a szőlő, a gyümölcs és a spárga fölött is
Nemcsak a komló, mint különleges kultúra érintett. „Az első borászok már hasonló rendszereket próbálnak ki a szőlősoraik fölött” – említi Gruber mérnök. A szőlősgazdák és növényeik is szenvednek az éghajlatváltozástól és a kiszáradó talajoktól. Miközben Bajorország Hallertau régiójában a komlóra telepített PV-vel kísérleteznek, Németország más térségeiben hasonló próbák zajlanak: Agri-PV a bogyós gyümölcsökön, Agri-PV a gyümölcsösökben, Agri-PV a spárgaföldek fölött.
Valami elindult, ami rövid időn belül nagy jelentőségűvé nőheti ki magát. A biztató kutatási eredmények alapján az prognosztizálható, hogy néhány éven belül az Agri-PV mindennapi látvány lesz az európai mezőgazdaságban.
A világtermelés egyharmada
De térjünk vissza a komlóhoz. Bár a német komló 86 százaléka a Hallertauból származik, és a bajor régió a világ komlótermésének mintegy egyharmadát (!) adja, Európában vannak más termőterületek is, amelyek részben hasonló gondokkal küzdenek. A francia komlótermelők a futóhomokos talajokkal és a szárazsággal küzdenek. Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország és Ausztria szintén termeszt komlót. „A mi megoldásunk egész Európa számára modellül szolgálhatna” – biztos benne Gruber mérnök.
Itt az ideje cselekedni – ebben Gruber és Wimmer egyetértenek. Miután a középkorban néhány rövidebb aszályos időszak volt (1302–1307 és 1540), mára Németországban megsokszorozódtak az extrém száraz periódusok. A Helmholtz Környezetkutató Központ „Aszálymonitorja” 1976-ra, 2003-ra és aztán 2018-tól csaknem folyamatosan extrém aszályt jelez: 2019, 2020, 2022, 2023, 2025...
Ezt a komlótermelők is megérzik. A hőség visszafogja az alfasav termelődését – ez az az anyag, amely a sörnek kellemesen aromás, kesernyés ízt ad. Ami azonban még nagyobb súllyal esik latba, mint a komlókivonat alfasav-tartalmának csökkenése: a gazdák helyenként drámai terméskiesésekről számolnak be. Az aszály rontja a komló minőségét, de mindenekelőtt a mennyiségét: kevesebb komlótobozt tudnak betakarítani.
Lázasan keresik a megoldásokat. Jelentős összegekért öntözőrendszereket telepítenek – a Hallertauban is. Ezt azonban nem minden gazda engedheti meg magának, ráadásul politikailag is vitatott. Más komlótermelők zöld növényzetet ültetnek a komlósorok közé, hogy csökkentsék a párolgást. A komlókutatók olyan fajtákat nemesítenek, amelyek jobban viselik a szárazságot, de nem minden sörfőző fogadja szívesen az új fajtákat.
A helyzet évről évre súlyosbodó válsága láttán számos gazda az ekéhez nyúl: elvágja a komlónövények többéves gyökereit, kivágja a hétméteres komlórudak „erdejét”, és nehéz szívvel búcsút mond a komlótermesztésnek. Pedig a komló a bajor és a német tájhoz ugyanúgy hozzátartozik, mint a szőlő Franciaországhoz vagy az olajfaligetek Görögországhoz és Olaszországhoz.
Rajtvonalnál az ötödik generáció
A komlótermesztés világviszonylatban is első, okleveles említése Freising környékéről, a mai Hallertau széléről származik, 860-ból. A bajor régió tehát a világ egyik legrégebbi komlótermő vidékének számít. Ez ma is számít. Sok komlótermelő több generáción át vezeti a gazdaságát – így Josef Wimmer is. Ő negyedik generációs komlótermelő.
„Az ötödik generáció pedig már rajtra készen áll” – mondja mosolyogva Wimmer. „A fiam most 17 éves, éppen mezőgazdasági képzést végez. A második évfolyamba jár, később ő veszi át a gazdaságot. Tulajdonképpen az Agri-PV-beruházást a komló fölött az ő kedvéért csinálom, mert mire mindent kifizetünk, én már valószínűleg nyugdíjban leszek” – nevet Wimmer. „A fiam viszi majd tovább.”
Megéri-e ekkora erőfeszítés? Másként fogalmazva: gazdaságilag is kifizetődő az Agri-PV-be való befektetés? Gruber mérnök meg van győződve arról, hogy az Agri-PV új üzleti modellé válhat sok gazda számára: „Jelenleg nagyjából 14 éves megtérülési idővel számolunk, miközben a napelemes rendszer legalább 30 évig működik” – magyarázza. „El lehet képzelni, milyen bevételt hoz ez az idő alatt.”
Mindenki nyer – win-win helyzet
Sok gazda ezen a ponton nagyon alaposan utánaszámol. Minden érintett számára világos, hogy gondosan kiegyensúlyozandó helyzetről van szó: a mezőgazdasági termelés (enyhe) hozamcsökkenésével szemben az előállított napáram (változó) többletbevételt hoz.
Wimmer gazdát is megkérdeztük, nála hogyan áll össze a mérleg. „A Weihenstephan Főiskola pontosan megvizsgálta a komlótermés visszaesését; 10 és 20 százalék közötti csökkenést tapasztaltunk. Ha nálunk 10–15 százalékos hozamveszteség lesz, akkor számomra összességében még mindig megéri, mert a villamosenergia-termelésből származó nyereség kiváló, valóban nagyon jó. A jó áramtermeléssel tehát kiegyenlítjük a komló kisebb hozamát.”
Nullszaldós a projekt? Se nyereség, se veszteség? Wimmer pontosít: „A komlón egy kicsit veszítek, a fölé telepített napelemes rendszeren viszont jó pénzt keresek.” Elégedetten nevet, majd hozzáteszi: „Megéri! Megéri!” – Gruber mérnök egyetért vele: „A végén ez egy win-win helyzet: nemcsak az áramért kapott pénzt aratod le, hanem a komlót is biztonságosabban meg tudod termelni.”
A folytonosság és a hosszú távú fennmaradás is fontos, mert – ahogy Gruber fogalmaz – „abban az időszakban is, amikor nem nő komló, a talaj részben árnyékban marad a napelemeknek köszönhetően. Így a talajnedvesség összességében egyenletesebb, és a talaj jobban felkészül a következő ültetési szezonra.”
Németországban tavaly mintegy 19 000 hektáron termesztettek komlót. Az USA után Németország mennyiségét tekintve a világ második legfontosabb komlótermelő országa. A 2025-ös német éves termés valamivel több mint 43 000 tonna volt (a világszintű komlótermelés 38 százaléka), ebből több mint 37 000 tonnát a Hallertauban takarítottak be.
A komlótermesztés Bajorország kulturális identitásának része
A bajorok büszkék erre a teljesítményre. A komló és a sör a Hallertauban nem folklór, hanem a mindennapok része. Minden évben „komlókirálynőt” választanak. A komlószedés – vagyis a tobozok késő nyári betakarítása – nagy közösségi esemény. A bajor iskolai szünetek rendje évszázadok óta a komlótermelők aratási időszakaihoz igazodik, mert minden segítő kézre nagy szükség van. A számos bajor falusi és városi sörfesztivál – akár Oktoberfestnek hívják, akár másként – történetileg mind aratási hálaünnep.
Számos gazda esetében a kulturális identitás és a pénzügyi érdekek egybeesnek a Hallertauban. Wimmer szavaiban is ez köszön vissza, amikor így fogalmaz: „Az egyik fő ok, amiért az Agri-PV-rendszert a komló fölé telepítettem, természetesen a pénzügyi oldal volt. A jövőre akartam felkészíteni a gazdaságot, és biztos jövedelmet akartam, kevesebb ingadozással. Már 2009 óta van napelem a tetőinken, láttuk, hogy ez jól működik. Így arra jutottunk, hogy mostantól nagy léptékben, a komló fölött is ezt szeretnénk.”
Másutt a gazdák feladják a mezőgazdaságot, és korábbi földjeikre teljes területet lefedő napelemes rendszereket telepítenek. Ezzel ugyan pénzt keresnek, de a szomszédok, a falu és a helyi lakosság ellenállása nő. Az emberek nem akarják, hogy hagyományos tájukat „leburkolják” az úgynevezett szabadföldi naperőművekkel. Az Agri-PV esetében más a helyzet: a koncepció egyszerre teszi lehetővé a talaj mezőgazdasági művelését és a napenergia „aratását”.
Josef Wimmer is elgondolkodott ezen: „Mondhattam volna azt is, hogy rendben, felszámolom a komlót, és a kertek helyére mindenütt szabadföldi napelemes rendszert telepítek közvetlenül a talajra. De akkor már nem lennék gazdálkodó, csak napelemvállalkozó. És ezt nem akartam, ma sem akarom.”
Mert Wimmer mindkettőt akarja: „Az a cél, hogy a komlótermesztés megmaradjon a saját földemen. Úgy szeretném átadni a gazdaságot a következő generációnak, hogy fennmaradjon, és legyen jövője – de kiegészítő jövedelemmel a fotovoltaikából.”
Úttörő a komlókertben
Gruber mérnök és Wimmer gazda beszélgetés közben átsétálnak az egyik komlóföldön, majd visszaindulnak a dombtetőn álló impozáns parasztudvar felé. A horizonton zivatarfront közeledik, tintakék felhők tornyosulnak Wimmer birtoka és komlókertjei fölé. A vihar még nem érte el Neuhubot, Osseltshausen mellett; a napsugarak megvilágítják a szomszéd falu hagymakupolás templomtornyát, majd továbbvándorolnak Wimmer agrár-PV-moduljaihoz.
Gruber és Wimmer tudják, hogy az éghajlatváltozást nem lehet egyik napról a másikra megállítani – ahogyan a közelgő zivatar sem állítható meg. De azt is tudják, hogy bizonyos mértékig lehet ellene tenni. Gruber mérnök elismerően biccent üzlettársa és barátja felé: „Nagyon jó, hogy ilyen úttörő vagy. Az is remek, hogy az első, bevált kísérletek után folytatod, és most a többi komlóföldedet is befeded napelemekkel. Én is úgy látom, mint te: az Agri-PV hatalmas lehetőség a komlótermesztés számára, hogy Bajorországban maradjon, és ne vándoroljon északra.”
Egyötödnyi atomerőműnyi kapacitás
Búcsúzóul Gruber még egy számítást is megoszt: „A nagyjából 17 000 hektárnyi összes komlóterület mintegy 20 százaléka jól árnyékolható, vagyis alkalmas agrár-PV-rendszer telepítésére a komlókert fölött. Ha ezt a 20 százalékot valóban nagy léptékben befednénk napelemekkel, az egy ötödnyi atomerőmű teljesítményének felelne meg.”
Ehhez persze előbb javítani kellene az „áramvezeték-helyzeten” – fogalmaz óvatosan Gruber, utalva a hiányzó csatlakozásokra és az alulméretezett hálózatra. A komló fölött termelt áramot ugyanis el is kell vezetni, és be kell táplálni a hálózatba, „beleértve a közép- és nagyfeszültségű hálózatot is”.
Nyereség mindenkinek
Ha ezt az infrastrukturális akadályt sikerülne leküzdeni, akkor – Gruber szerint – minden adott lenne: „A komlótermelő számára ez nyereséget jelent. A komlónövény számára nyereség. A talaj számára nyereség.”
Rövid gondolkodási szünet után Gruber mérnök hozzáteszi: „Az Agri-PV hatalmas lépés, amelyet a megújuló energiák felé teszünk.” Olyan modell, amely lehetővé teszi a mezőgazdaság és az energiatermelés együttélését. „Az energia” – zárja gondolatait Gruber – „soha nem kerülhet versenyhelyzetbe az élelmiszertermeléssel. Ha ezt el akarjuk érni, akkor ki kell kövezni az oda vezető utat.”
És végül egy kis komlós érdekesség a kíváncsiaknak: Tudta, hogy egy liter sör lefőzéséhez mindössze két gramm komlókivonatra van szükség? Egy kilogramm komlóból tehát 500 liter sör készíthető.