Új tanulmány rámutat: az évtizedes hálózati várólistáktól a félgőzzel működő létesítményekig energiaválság fékezi Európa MI-ambícióit.
Valahányszor kérdést teszünk fel egy mesterségesintelligencia-chatbotnak, valahol – akár egy másik kontinensen – egy számítógépekkel teli raktár dolgozik keményen azon, hogy választ adjon, és felfoghatatlan mennyiségű energiát éget el azért, hogy mi néhány pillanat alatt megkapjuk a választ.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az adatközpontok – azok a fizikai létesítmények, amelyekben a szuperszámítógépek és az őket kiszolgáló berendezések működnek, és amelyekre az AI-robbanás épül – kulcsszereplők a fejlett adatfeldolgozás korában.
Az áram iránti étvágyuk azonban önmagában is problémává válik. Ezek a létesítmények egyre nagyobbak, egyre több van belőlük, és drámaian nő az energiaéhségük, az üzemeltetésükhöz szükséges energia pedig ugyanolyan tempóban fut fel.
Az Egyesült Államok jelenleg uralja a globális piacot, nagyjából 5400 ilyen létesítménnyel, míg Európában mintegy 3400 működik – derül ki a Cloudscene adataiból –, Európa pedig kétségbeesetten próbálja ledolgozni a lemaradását.
A gond az, hogy ennek a szakadéknak a szűkítése óriási energiaköltséggel jár – miközben a kontinens villamosenergia-hálózata már most is nehezen bírja a meglévő igényeket.
Egy jelentős, új tanulmány (forrás: angol), amelyet Maria Nowicka, az Interface európai energiapiaci és digitális politikai agytröszt szakértője jegyez, rávilágít arra, milyen súlyossá vált ez a feszültség.
Arra figyelmeztetnek, hogy ha sürgősen nem történik reform, Európa mesterségesintelligencia-ambíciói drága, kihasználatlan beruházásokként végezhetik, amelyek hatalmas mennyiségű áramot és közpénzt nyelnek el, miközben máshol jobb megoldások születnek.
„A több száz megawattos létesítmények megépítése, amelyek nem használják ki hatékonyan a lekötött kapacitásukat, nemcsak gazdasági szempontból lenne fenntarthatatlan, hanem az energiarendszer és az éghajlat szempontjából is” – áll a jelentésben.
Áramzabáló óriások
Egy átlagos európai háztartás nagyjából 3600 kilowattóra áramot fogyaszt évente, ami körülbelül napi 10 kilowattórát jelent.
Az ön mesterségesintelligencia-asszisztensét kiszolgáló adatközpont még reggeli előtt elhasználhatja több tízezer ilyen háztartás napi fogyasztásának megfelelő energiát.
„A vezető AI-klaszterek teljesítménykapacitása a 2019-es körülbelül 13 megawattról 2025-re várhatóan 280–300 megawattra nő – ez nagyjából 250 ezer európai háztartás igényeinek felel meg” – magyarázza a jelentés.
Ennek az óriási mennyiségű energiának valamin keresztül kell eljutnia, márpedig az a rendszer már most is komoly terhelés alatt áll.
Európa villamosenergia-hálózata – az a kiterjedt rendszer, amely vezetékekből, alállomásokból és átviteli infrastruktúrából áll, és az áramot a termelőktől a felhasználókhoz juttatja – nem az AI-korszakra készült.
Ha egyetlen új létesítmény egyszerre több száz megawattot igényel, nem elég egyszerűen rákötni a hálózatra. Ez az egész környező rendszert megterheli és elszívja az erőforrásokat, költséges fejlesztéseket kényszeríthet ki, és kiszoríthatja a kapacitásért versengő más felhasználókat.
„A hírek szerint a ChatGPT-4 betanítása összesen mintegy 46 gigawattóra energiát fogyasztott – ez nagyjából egy három hónapon át tartó, folyamatos 20 megawattos terhelésnek felel meg, és elegendő lenne a teljes brüsszeli fővárosi régió áramellátására több mint négy napon át” – folytatja a jelentés.
A jelenleg fejlesztés alatt álló legfejlettebb modellek várhatóan ennél is jóval többet fogyasztanak. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az adatközpontok globális áramfelhasználása 2030-ra több mint a kétszeresére nő, főként az AI-hoz kapcsolódó munkaterhelés miatt.
A hagyományos szerverfarmokat mérsékelt, rugalmas terhelésre tervezték. Az AI-klaszterek ezzel szemben speciális chipekre épülnek, amelyek napokon, sőt heteken át közel maximális intenzitással működnek, és – ahogy a jelentés fogalmaz – úgy viselkednek, mint az „elektrointenzív ipari üzemek, amelyeket korlátozott kapacitású hálózatokra kötnek rá”.
„A hálózati csatlakozási kapacitás, a csatlakozáshoz szükséges idő, a helyi torlódások és mostanában az energiaárak már most is szűk keresztmetszetet jelentenek, késleltetve vagy más irányba terelve a nagyobb beruházásokat, még akkor is, ha a befektetői érdeklődés megvan” – állítja az Interface.
Lépést tud tartani a hálózat?
Sehol sem látszik ez annyira, mint Európa legkeresettebb adatközpont-piacain, az úgynevezett FLAP-D városokban, vagyis Frankfurtban, Londonban, Amszterdamban, Párizsban és Dublinban.
A hálózati csatlakozásra váró sorok olyan hosszúra nyúltak, hogy gyakorlatilag építési tilalmat jelentenek.
„A FLAP-D piacokon... az új létesítmények átlagosan 7–10 évet várnak a hálózati csatlakozásra, a leginkább túlterhelt elsődleges piacokon pedig ez akár 13 évre is nő” – áll a jelentésben.
Írország de facto moratóriumot vezetett be az új adatközpontokra Dublinban 2028-ig, míg Hollandiában és Frankfurtban legalább 2030-ig gyakorlatilag leállították az új csatlakozásokat.
A jelentés megemlíti, hogy az OpenAI „a magas áramárak miatt parkolópályára tette brit és norvégiai beruházásait”, ami arra utalhat, hogy még a világ legjobban tőkésített AI-cégeit is megállíthatják Európa energiaellátási korlátai.
Mi változzon?
Európa villamosenergia-hálózatának már most is meg kell birkóznia a közlekedés és a fűtés villamosításának igényeivel, a megújuló energiaforrások egyenlőtlen terjedésével, valamint azzal, amit a jelentés a „szűkös gáz- és árampiacok” kockázatának nevez – ezeket tovább súlyosbítja Oroszország ukrajnai inváziója és a közel-keleti konfliktus.
A jelentés szerint az európai adatközpontokat már a kezdetektől be kellene építeni a nemzeti és uniós hálózatfejlesztési tervekbe, a helyszínválasztást pedig a megújulóenergia-kapacitásokhoz kellene igazítani.
Ha további, több száz megawattnyi AI-infrastruktúrát zsúfolunk a rendszerre, az mindezt még nehezebbé és költségesebbé teheti.
„A nagy AI-számítási klaszterek hosszú távú értéke és társadalmi elfogadottsága attól függ majd, hogy már a tervezésükkor, szabályozásukban és működtetésükben is a hagyományos adatközpontoktól eltérő, kritikus energetikai infrastruktúraként kezelik-e őket” – zárul a jelentés.