Az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészetének HMS Vengeance nevű nukleáris tengeralattjárója 217 napos küldetésével új rekordot állított fel. A legénység körülbelül 7 hónapon át szinte egyáltalán nem érintkezett a külvilággal.
A brit Királyi Haditengerészet nukleáris fegyvereket szállító tengeralattjárói közül az HMS Vengeance 217 napos bevetését teljesítve visszatért Skóciába. A tengeralattjáró ezzel megdöntötte a 205 napos bevetési rekordot, amelyet áprilisban az HMS Vanguard állított fel.
A sorozatban érkező két rekordot azonban több szakértő nem annyira a brit haditengerészet erejének bizonyítékaként, inkább a nukleáris tengeralattjáró-flottát sújtó problémák jelzéseként értelmezi. Szerintük a mind hosszabbra nyúló bevetések egyfelől összefüggnek azzal, hogy az idősödő tengeralattjárók karbantartása nem készül el időben, valamint a személyzetre nehezedő súlyos pszichológiai nyomással.
Három hónapos bevetésekre tervezték őket, mostanra akár 7 hónapig víz alatt maradnak
David Cullen nukleáris tengeralattjáró-szakértő 15 novemberen a The Guardiannek nyilatkozva emlékeztetett, hogy a Vanguard osztályú tengeralattjárókat eredetileg nagyjából három hónapos bevetésekre tervezték. „A flottát három hónapos bevetésekre alapozták. Már ez is hosszú időnek számított arra, hogy az ember minden kapcsolat nélkül a külvilággal, egy fémdobozban a víz alatt létezzen.”
A nagyjából 140 fős legénységgel működő Vanguard osztályú tengeralattjárók bevetései kezdetben három-négy hónapig tartottak. Korábban a 100 napos küldetések is ritkaságnak számítottak, ma pedig egyes járőrözések állítólag ennek a kétszeresét is meghaladják. A bevetések elhúzódása miatt a már eleve szűk tengeralattjárók fedélzetén még több élelmiszert és felszerelést kell tárolni.
A legénység hónapokon át kénytelen együtt élni azzal, hogy folyosókon és minden rendelkezésre álló üres térben plusz készleteket halmoznak fel. A brit kormány a meghosszabbodó bevetéseket azzal hozza összefüggésbe, hogy a költségvetési megszorítások miatt lassabban haladnak a tengeralattjárók karbantartási munkái.
Miért olyan fontos az HMS Vengeance?
Az 1998-ban vízre bocsátott HMS Vengeance Nagy-Britannia négy Vanguard osztályú nukleáris tengeralattjárójának egyike. A mintegy 150 méter hosszú, 17 526 ton vízkiszorítású tengeralattjárót úgy tervezték, hogy Trident ballisztikus rakétákat hordozzon. A hajón 16 rakétaindító cső található.
A Trident rakéták több, egymástól független célpontokra irányítható nukleáris robbanófejet képesek hordozni. Ezt a technológiát MIRV-nek nevezik, amely a „többszörös, egymástól függetlenül célra irányítható visszatérő egység” kifejezés rövidítése.
A Vanguard osztályú tengeralattjárók Nagy-Britannia nukleáris elrettentési stratégiájának központi elemei. A Királyi Haditengerészet a folyamatos tengeri elrettentés politikája keretében állandóan legalább egy nukleáris fegyverekkel felszerelt tengeralattjárót tart járőrözésen.
A stratégia célja, hogy Nagy-Britannia akkor is képes legyen tengerről nukleáris csapással válaszolni, ha más katonai infrastruktúrája egy nagy támadásban súlyos károkat szenvedne. A flottában lévő tengeralattjárók hosszú ideig tartó karbantartása ugyanakkor növeli a terhelést azon egységeken, amelyek bevetésre alkalmasak.
A legénység hónapokig nem beszélhet a családjával
Nukleáris tengeralattjárón szolgálni a brit haditengerészet egyik pszichológiailag legmegterhelőbb feladatának számít.
Az HMS Vengeancehez hasonló ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók bevetéseik nagy részét víz alatt, rádiócsendben teljesítik, hogy elkerüljék pozíciójuk bemérését. Bár szükség esetén a tengeralattjárók sekélyebb mélységbe emelkedve speciális antennák segítségével kapcsolatot tudnak létesíteni, a legénység kapcsolata a külvilággal rendkívül korlátozott.
A tengerészek hetente egyszer legfeljebb 120 szóból álló, „Familygram” nevű üzeneteket kaphatnak családjuktól. Ezeket az üzeneteket azonban a haditengerészet illetékesei átnézik, mielőtt eljutnának a legénységhez. Az illetékesek kiszűrhetik azokat a rossz híreket vagy érzékeny információkat, amelyek szerintük kedvezőtlenül befolyásolhatnák a személyzet szolgálatteljesítését. Ráadásul a tengerészek nem válaszolhatnak a családjuktól érkező üzenetekre.
Így előfordulhat, hogy a legénység tagjai hónapokig nem értesülnek a családjukban történt fontos eseményekről, vagy nem tudnak reagálni az általuk kapott hírekre.
A női tengerészeket érő zaklatások is napirenden vannak
A brit tengeralattjáró-flotta munkakörülményei az utóbbi években a női állománnyal szembeni zaklatásról és megkülönböztetésről szóló vádak miatt is a figyelem középpontjába kerültek.
2022-ben Sophie Brook, a Királyi Haditengerészet első női tengeralattjáró-személyzeti tagjai közül az egyik, nyilvánosságra hozta, hogy szolgálata idején folyamatosan szexuális jellegű zaklatás érte. Brook beszámolója után más női katonák is megosztották hasonló tapasztalataikat a nyilvánossággal.
2024-ben Sir Ben Key admirális, az akkori Királyi Haditengerészet parancsnoka bocsánatot kért, és a tengeralattjáró-szolgálatban tapasztalható nőellenességet „elviselhetetlennek” minősítette.
Öregszik Nagy-Britannia nukleáris tengeralattjáró-flottája
Az HMS Vengeance rekordhosszúságú bevetése tovább növelte az aggodalmakat Nagy-Britannia nukleáris tengeralattjáró-flottájának jövőjével kapcsolatban. A Vanguard osztályú tengeralattjárókat eredetileg nagyjából 25 éves szolgálati időre tervezték.
Ám mivel késik az őket leváltó új generációs tengeralattjárók szolgálatba állítása, a jelenlegi egységeknek várhatóan mintegy 40 évig kell szolgálatban maradniuk. Az új Dreadnought osztály első egysége, az HMS Dreadnought előreláthatólag 2032 körül áll szolgálatba. Ez azt jelenti, hogy Nagy-Britannia nukleáris elrettentő képességét a következő években is az egyre öregebb Vanguard flottával kénytelen fenntartani.
A szakértők szerint a karbantartási munkák elhúzódása és az üzemképes tengeralattjárók korlátozott száma tovább növelheti a jelenlegi legénységre nehezedő nyomást.