„A biológiai sokféleség riasztó ütemben pusztul tovább, ám e drámai visszaesések közepette mégis van ok a reményre.”
A biodiverzitás továbbra is „riasztó ütemben” romlik, de a szakértők szerint még mindig van ok a reményre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A WWF és a Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) új kutatása arra figyelmeztet, hogy az elmúlt 52 évben átlagosan 73 százalékkal csökkent a megfigyelt vadon élő állatpopulációk mérete.
A Living Planet Index (LPI) világszerte követi az állatfajok populációinak alakulását, és csaknem 35 803 populációs trend és 5 790 gerinces faj (kétéltűek, madarak, halak, emlősök és hüllők) adataira épül.
Legfrissebb eredményeit a WWF Living Planet Report (LPR) 2026 kiadványában tették közzé; ezek szerint 1970 és 2022 között átlagosan 2,5 százalékos csökkenést mutatnak a megfigyelt vadon élő állatpopulációk.
Az LPI a populációméret változásait használja annak megállapítására, hogy átlagosan nőtt, csökkent vagy változatlan maradt-e a megfigyelt gerinces fajok relatív egyedszáma. Ez nem azt jelenti, hogy ma összességében 73 százalékkal kevesebb vadon élő állat él, mint 1970-ben.
Mi okozza a vadon élő állatpopulációk csökkenését?
A friss kutatás szerint az élőhelyek elvesztése és leromlása a megfigyelt vadon élő állatpopulációkat érintő leggyakrabban jelentett veszély, ezt követi a túlhasznosítás, az éghajlatváltozás, a szennyezés, az özönfajok terjedése és a betegségek.
„Ezeket a veszélyeket a jelentés szerint a táplálkozási, az energia- és a pénzügyi rendszer egészét érintő, szélesebb körű rendszerszintű hibák táplálják tovább” – áll a dokumentumban.
A legmeredekebb visszaesések Latin-Amerikában és a Karib-térségben, Afrikában, valamint Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben figyelhetők meg.
Európában és Észak-Amerikában a természeti környezetre gyakorolt, nagy léptékű hatások már 1970-re, a viszonyítási évre megtörténtek, a biodiverzitás állapota ekkorra már rosszabb volt – ez magyarázza, hogy ezekben a régiókban kevésbé meredek a negatív trend.
„A folyamat már megindult”
A jelentés a riasztó adatok ellenére kiemeli a természetvédelmi erőfeszítések hatékonyságát, és amellett érvel, hogy még van idő megfordítani a folyamatot.
A tigrisek szolgáltatják az egyik legszemléletesebb példát. 2010-ben alig mintegy 3 200 vadon élő tigris maradt, és úgy tűnt, a faj gyors ütemben halad a kihalás felé. Tavalyra azonban az állomány nagyjából 5 700 egyedre nőtt, ami 70 százalékos növekedést jelent.
Az atlanti kékúszójú tonhalat is hasonló sors fenyegette: állománya évtizedes túlhalászás miatt omlott össze. Ma már annyira helyreálltak a populációk, hogy egyikük sem számít veszélyeztetettnek.
Dél-Afrikában pedig sok olyan térségben, ahol a helyi közösségek irányítják a velük közös területek kezelését, az elefántpopulációk stabilak vagy növekednek.
És tavaly a zöld tengeri teknős lett az első tengeri teknősfaj, amelyet évtizedes természetvédelmi munka eredményeként a Veszélyeztetett kategóriából átsoroltak a „Legkevésbé aggasztó” kategóriába.
„A biodiverzitás továbbra is riasztó ütemben romlik, de ezekben a meredek csökkenésekben is van ok a reményre” – mondja dr. Kirsten Schuijt, a WWF International főigazgatója.
„A jelentés bizonyítékokkal támasztja alá, hogy számos faj populációja stabil vagy növekvő, és inspiráló történeteket mutat be arról, hogy a természet képes a regenerálódásra, a változás lehetséges.”
Schuijt doktor szerint a tigrisek, a kékúszójú tonhalak és a zöld teknősök állományának helyreállása a hosszú éveken át folytatott, „közösen végzett, kitartó természetvédelemnek” köszönhető.
Majd hozzátette: „Ahhoz, hogy ezeket a természetvédelmi sikereket fenntartsuk és tovább bővítsük, át kell alakítani azokat az iparágakat és rendszereket, amelyek a természetpusztítást okozzák.
„A folyamat már megindult. Nem mindenhol, és még nem is a szükséges léptékben, de már elegendő ahhoz, hogy lássuk: a változás lehetséges. Ideje felgyorsítani a már zajló rendszerszintű átalakulások léptékét, és a természettel összhangban együtt dolgozni egy fenntarthatóbb, igazságosabb és rugalmasabb világ megteremtésén.”
A biodiverzitás csökkenését hajtó három rendszer
A jelentés elismeri e felépülések jelentőségét, ugyanakkor azt állítja, hogy mindezek egy „jóval nagyobb erőegyüttesen” belül zajlanak, amely az ellenkező irányba, a biodiverzitás csökkenése felé taszítja a folyamatokat. Az első ilyen erő: ahogyan a világ energiát állít elő és használ.
„A lakások, a közlekedés és az ipar energiaellátásához égetett szén, kőolaj és földgáz okozza nagyjából az üvegházhatású gázkibocsátások háromnegyedét, amelyek az éghajlatváltozást hajtják – ez mára a Föld minden ökoszisztémájában a biodiverzitás egyik fő veszélyeztető tényezőjévé vált” – olvasható a jelentésben.
A második az, ahogyan a világ az élelmiszert előállítja és fogyasztja. A mezőgazdaság az élőhelyek elvesztésének és leromlásának legnagyobb egyedi oka, és a biodiverzitás visszaesésének fő hajtóereje.
„A harmadik a pénzügyi rendszer” – magyarázza a jelentés. „A tőkeallokáció – azaz annak eldöntése, mely iparágak kapnak beruházást, és melyek nem – határozza meg, mely tevékenységek növekednek és melyek zsugorodnak.”
2023-ban mintegy 7,3 billió dollár (6,5 billió euró) áramlott olyan tevékenységekbe, amelyek ártanak a természetnek, miközben mindössze 220 milliárd dollár (197 milliárd euró) jutott a természetet védő vagy helyreállító beruházásokra.
„Amíg ez az arány nem fordul meg, addig a biodiverzitás-csökkenés mögött álló alapvető hajtóerők továbbra is finanszírozást kapnak” – áll a szövegben.
Pozitív fordulópontok
A szakértők szerint e rendszerek átalakítása, még ha „lehetetlennek” is tűnik, képes pozitív fordulópontokat kiváltani. Ez akkor következik be, amikor egy küszöböt átlépve a változás felgyorsul.
A tiszta energia felé való átmenet erre szemléletes példa. Évtizedekkel ezelőtt a napenergia még csak zsebszámológépekben és műholdakban kapott szerepet.
Ma a legtöbb országban az új villamosenergia-termelés legolcsóbb forrása, amely Európában tompítja az Irán elleni háború okozta energiaár-sokkot.
Tavaly a napenergia az EU villamosenergia-termelésének 13,1 százalékát adta, megelőzve a szenet, és már majdnem utolérve a földgázt. A szél- és a napenergia együtt 2025-ben először termelt több áramot az EU-ban, mint a fosszilis tüzelőanyagok.
„Az átmenet minden szakaszában ellenállást tanúsítottak azok az iparágak és politikai érdekcsoportok, amelyek dominanciáját fenyegeti” – áll a jelentésben.
„Az elmúlt években ez az ellenállás a világ egyes részein felerősödött. A visszacsapás a nagy átalakulások természetes része, és azt jelzi, hogy a változás már elég felforgató ahhoz, hogy számítson. Ezen a szakaszon csak úgy lehet túljutni, ha kitartóak maradunk, képesek vagyunk alkalmazkodni, és elszántan folytatjuk az utat.”