Az uniós energiaügyi miniszterek október 29-én Luxemburgban tárgyaltak a várhatóan súlyos téli energiaválság megfizethetőségéről. A közel-keleti konfliktusok és az ukrajnai háború miatt a nagykereskedelmi gázárak csaknem 100 €/MWh-ra ugrottak.
Dan Jørgensen uniós energiaügyi biztos arra figyelmeztetett, hogy közel 50 millió európai nem tudja megfelelően fűteni az otthonát, ez volt a tapasztalat tavaly télen. Bár az EU nem számít olaj- vagy gázhiányra, a legnagyobb veszélyt egy olyan gazdasági sokk jelenti, amely elérhetetlenné teheti az alapvető közüzemi szolgáltatásokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A geopolitikai feszültségek, köztük Oroszország Ukrajna elleni háborúja és a közel-keleti instabilitás miatt az EU gázkészletei csak a kapacitás mintegy 75 százalékán állnak, szemben a tavalyi 83 százalékkal. 2021 és 2023 között a vállalatok 62 százaléka számolt be működési szűk keresztmetszetekről az ingadozó energiaköltségek miatt, miközben az uniós vállalkozások 80 százaléka ellátási láncbeli korlátokkal vagy átszervezéssel szembesült.
E nyomás ellenére a találkozón patthelyzet alakult ki, nem született megállapodás a fogyasztók védelméről. A minisztereket megosztotta az Európai Bizottság azon javaslata, amely a zöld energia ösztönzése érdekében megemelné a gázadót. Tizenhárom ország, köztük Németország és Olaszország, a javaslat visszavonását követelte az alacsony jövedelmű polgárok védelmére hivatkozva.
Az orosz cseppfolyósított földgázra vonatkozó tilalom továbbra is a 2027 januári határidővel számol, miközben olyan országok, mint Olaszország, önálló árplafonokat vezetnek be. A piaci volatilitás közepette a Tanács elhalasztotta a további lépéseket, és de igyekszik kompromisszumra jutni még idén.
Az olcsó energia akadályai: Oroszország és a Közel-Kelet
Európa energiapiacai szűkülnek, mivel a gázárak nemrég megawattóránként 97 euró fölé emelkedtek, ami a legmagasabb szint 2022 óta.
Oroszország korábban az uniós gázimport mintegy 45 százalékát biztosította. Ukrajna inváziója után azonban ez az arány 2025-re körülbelül 12 százalékra csökkent, így az európai országoknak olyan beszállítóktól kellett több gázt vásárolniuk, mint Norvégia, az Egyesült Államok és Algéria. Az Oroszország és Ukrajna közötti gáztranzit-megállapodás 2024. december 31-i lejárta lezárt egy útvonalat, amelyen 2024-ben mintegy 15 milliárd köbméter orosz gáz érkezett.
Az unió olcsó orosz vezetékes gázának nagy részét drágább cseppfolyósított földgázzal, LNG-vel kellett helyettesíteni, ami az árakat kiszolgáltatottá tette a nemzetközi versenynek és a geopolitikai feszültségeknek. Európa ráadásul a legnagyobb ázsiai importőrökkel is versenyez a szállítmányokért, így a növekvő kereslet és a globális zavarok gyorsan felhajthatják az európai árakat.
A közel-keleti háború tovább rontja a helyzetet. Az iráni konfliktus kezdetéig a Hormuzi-szoroson át szállították a globális LNG-kínálat csaknem 20 százalékát, de a háború kitörése után a szállítási zavarok csökkentették olyan nagy termelők exportját, mint Katar és az Egyesült Arab Emírségek. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az ezekből az országokból érkező LNG-szállítmányok 2026 márciusa és júniusa között mintegy 35 milliárd köbméterrel estek vissza az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest.
A Gas Infrastructure Europe adatai szerint 2026. október 26-án az uniós tárolók csak mintegy 75 százalékban voltak feltöltve, jelentős különbségekkel az egyes országok között. Németország tárolókapacitása körülbelül 62 százalékig, a hollandiai pedig mintegy 65 százalékig volt kihasználva, míg Olaszországban 90 százalék fölötti szintet mértek. Az alacsonyabb tartalékokkal rendelkező országoknak a téli időszakban, amikor a fűtési igény és az árak jellemzően a legmagasabbak, pótlólagos gázt kell vásárolniuk.
Milyen intézkedéseket fontol az EU?
Az október 29-i ülésen az uniós energiaügyi miniszterek két fő kérdéssel foglalkoztak: az egyik az áram hálózati díjainak csökkentése, hogy így mérsékeljék a háztartások és a vállalkozások kiadásait, a másik pedig az esetleges gázellátási zavarok kezelése volt. Az Európai Bizottság szerint az EU gázrendszere a csökkent készletszintek ellenére is felkészült a télre, bár egy hideg időszak nyomást gyakorolhat az ellátásra.
A legfontosabb témák egyike az a bizottsági javaslat volt, amelyet 2026. július 17-én terjesztettek elő, és amely a villanyszámlák csökkentését célozza azzal, hogy megváltoztatja, miként fizetnek a fogyasztók az elektromos hálózatok használatáért. Ezek a díjak fedezik a vezetékek és más infrastruktúra építésének, üzemeltetésének és karbantartásának költségeit, és az átlagos uniós háztartási villanyszámla körülbelül egynegyedét teszik ki.
A javaslat célja, hogy az elosztóhálózat használatának költségeit átláthatóbbá és költséghatékonyabbá tegyék azáltal, hogy ösztönzik az üzemeltetőket a meglévő infrastruktúra jobb kihasználására okosmérők, digitális rendszerek és hatékonyabb irányítás segítségével, ahelyett hogy kizárólag drága új beruházásokra támaszkodnának. Emellett ösztönözheti a háztartásokat és a vállalkozásokat az áramfogyasztás csúcsidőn kívülre történő áthelyezésére. Például ha egy elektromos járművet éjszaka töltenek, nem pedig a kora esti csúcsidőben, az csökkentheti a hálózati díjakat és mérsékelheti a hálózat terhelését.
A javaslat azt is biztosítaná, hogy a villamos energia jövedéki adója ne legyen magasabb, mint a földgázé, ezzel ösztönözve a fogyasztókat az elektromos fűtésre és más technológiákra való átállásra. A miniszterek ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a szabályok túl nagy döntési jogkört adnának az EU-nak olyan ügyekben, amelyekről jelenleg a nemzeti kormányok határoznak, ezért nagyobb rugalmasságot kérnek a nemzeti sajátosságok figyelembevételére.
A miniszterek tárgyaltak arról is, hogyan készülhetne fel a blokk a következő hónapokban esetlegesen bekövetkező gázellátási zavarokra. Azt hangsúlyozták, hogy fontos lenne a beszerzési források diverzifikálása, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése és a hazai tiszta energia hasznosítását célzó beruházások számának növelése.
Emellett kiemelték a szorosabb uniós koordináció, az információmegosztás és a szolidaritás jelentőségét, különösen Ukrajnával és Moldovával.
A gázellátás biztonságának fontos eleme továbbra is a tárolás. Az uniós országoknak általában 90 százalékos töltöttségi szintet kell elérniük október 1. és december 1. között, bár nehéz piaci körülmények között a szabályok bizonyos rugalmasságot engednek.
A Tanács azt is hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni az energiaszektor infrastruktúrájának hosszú távú ellenállóképességét, a többi között az éghajlattal összefüggő kockázatokkal szemben.
Lehetséges kihívások
A gáz gyakran meghatározza az áramárakat, és Európa nem tudja befolyásolni a gázárak hirtelen megugrását. Az EU a legolcsóbbtól a legdrágább forrásig sorrendben hívja le az áramtermelő kapacitást, a megújulókkal kezdve és a gázzal zárva. Mivel a megújuló energia nem tudja teljes mértékben fedezni az igényeket, a tagállamok gázüzemű erőműveket vesznek igénybe. Az utolsó, rendszerint gáztüzelésű erőmű határozza meg a piaci árat, ezért a globális gázár-emelkedés akkor is felhajtja az áram árát, ha az energiatermelés nagy része olcsóbb forrásokból származik.
Európa előrelépést tett a gáz- és villamosenergia-árak szétválasztásában, de amíg „nincs elég energiatároló kapacitása (szivattyús tározók vagy akkumulátorok) […] csúcsidőben gázra lesz szüksége az igények kielégítéséhez”, mondta Noah Gordon, az Európai Külügyi Tanács vezető szakpolitikai munkatársa.
Jobb energiahálózatok és erősebb határokon átnyúló összeköttetések csökkenthetik Európa gázfüggőségét. A bőséges, olcsó megújuló energiával rendelkező országok exportálhatnák azt azokba az államokba, amelyek kevesebb tiszta áramot termelnek. Ugyanakkor „az összeköttetések hiánya az államok között és még azokon belül is azt jelenti, hogy az olcsó tiszta áram olykor nem jut el oda, ahol a legnagyobb szükség lenne rá”, mondta Gordon. Emiatt egyes országok kénytelenek drágább, nem megújuló helyi energiára támaszkodni, ami tovább növeli az energiárak közötti különbségeket az unióban.
Újabb kihívás, hogy nincs mindenki számára megfelelő, egységes megoldás. A tagállamok energiamixe eltérő, ami meghatározza, hogy a gáz és más fosszilis tüzelőanyagok miként befolyásolják a háztartási számlákat. Spanyolországban a széles körű szél- és napenergia-használat miatt a gáz csak néhány órán át hat az áramárakra. Olaszországban a gáz nagyobb arányban vesz részt az áramtermelésben, így nagyrészt meghatározza az árakat, míg Németország és Hollandia a kettő között helyezkedik el. A gázárak hatásainak korlátozása ezért Olaszországnak jelentős előnyöket hozhat, más országoknak viszont kevésbé.
Gordon szerint „mindannyiuk, [a tagállamok] számára az elektrifikáció és a tiszta energia jelenti az egyetlen utat az ellenállóképesség és az ellátásbiztonság kialakításához".
Rövid távú enyhítés vagy hosszú távú megoldások?
Európa kétféleképpen kezelheti az energiaválságot. A rövid távú intézkedések, például adó- és illetékcsökkentések, támogatások vagy utalványok, a beszállítókra vonatkozó árplafonok és az iparnak nyújtott állami támogatások azonnali segítséget jelentenek a háztartások és a vállalkozások számára. Az uniós országok ezekre az intézkedésekre csak az idei évben 17,9 milliárd eurót költöttek, és az összeg 38,6 milliárd euróra nőhet, ha az év végéig meghosszabbítják őket, az Európai Bizottság adatai szerint.
A rendkívüli támogatási intézkedések különösen fontosak az alacsony jövedelmű háztartások számára, ugyanakkor megterhelhetik a közpénzeket, mondta Matteo Prina, az Eurac Research Megújuló Energia Intézetének kutatócsoport-vezetője. A fiskális kapacitás függ az intézkedések „terjedelmétől és időtartamától”, de a támogatás fenntarthatóbb, ha „átmeneti” és „a piaci feltételek változásának megfelelően felülvizsgálják”, tette hozzá.
A hosszú távú megoldások közé tartozik a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése, az importfüggőség csökkentése, valamint az energia megfizethetőbbé és biztonságosabbá tétele. Oroszország Ukrajna elleni inváziója óta az EU bővítette a megújuló kapacitásokat, diverzifikálta az energiaforrásokat, ösztönözte az energiamegtakarítást, és támogatta a tárolást és az elektrifikációt. Az ACER, amely a nemzeti energiaszabályozó hatóságok munkáját koordinálja, arról számolt be, hogy 2025-ben a megújuló energia az uniós villamosenergia-termelés mintegy felét biztosította.
Miközben ez a megközelítés növelné Európa energiafüggetlenségét, Prina elmondta, hogy a hatások „fokozatosan épülnek fel, nem pedig egyformán vagy azonnal jelentkeznek”.
„Az új megújuló kapacitások már a nagykereskedelmi árakra is hatással lehetnek, amint a projektek üzembe állnak, de a háztartási számlákra gyakorolt hatás olyan tényezőktől függ, mint a hálózati kapacitás, a tárolás, az adók, a hálózati díjak és a lakossági szerződések.”
A rövid távú enyhítő intézkedések vonzóbbnak tűnhetnek, de ha tartósan mesterségesen alacsonyan tartják az energiaárakat, az gyengítheti a tagállamok ösztönzését a megújuló energiába való beruházásra, és alááshatja Európa hosszú távú környezetvédelmi céljait. Az Európai Parlament Kutatószolgálata arra figyelmeztet, hogy az azonnali enyhítés lassítaná a tiszta energiára való átállást, a kibocsátáscsökkentést és a klímavédelmi előrehaladást, így az EU kiszolgáltatott maradna a jövőbeni energiapiaci sokkoknak.
Prina a célzott rövid távú enyhítés és az árkilengésekkel szembeni kiszolgáltatottságot mérséklő intézkedések kombinálását támogatja. Szerinte az EU-nak össze kell hangolnia a kínálat- és keresletoldali lépéseket, miközben „felgyorsítja a megújuló energia, a hálózatok, a tárolás, az elektrifikáció és az energiahatékonyság fejlesztését”, és gondoskodik arról, hogy „az áramárak és a kiskereskedelmi piaci konstrukciók lehetővé tegyék, hogy a háztartások részesülhessenek ezekből a beruházásokból”, mondta az Euronewsnak.