Az emelkedő hőmérsékleteknek köszönhetően immár Olaszországban is termesztenek kávét. A szicíliai Morettino család projektje az első betakarítással zárult, jól mutatva, hogy a klímaváltozás világszerte átalakítja a mezőgazdaságot.
Palermo határában fekvő ültetvény először hozott olyan arabica fajtájú kávészemeket, amelyeket teljes egészében Olaszországban termesztettek és szüreteltek. A Morettino család birtokán elért eredményt az éghajlatváltozás tette lehetővé, amelynek következtében Dél-Olaszországban gyakorlatilag trópusi hőmérsékletek uralkodnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha a globális felmelegedés már oda vezetett, hogy Dél-Angliában pezsgőt állítanak elő és habzóborokat készítenek, és északabbra tolta Franciaország és Észak-Olaszország hagyományos bortermelő vidékeit, akkor a kávé ugrása az egyenlítői övezetből a Földközi-tenger térségébe kétségkívül még nagyobb változás.
Amint a La Stampa című napilap csütörtökön beszámolt róla (forrás: olasz), a San Lorenzo ai Colli térségében, a tengerszint felett néhány száz méteres magasságban fekvő szicíliai ültetvény jelenleg mintegy 100 kilogramm csonthéjas termést (a kávécserje gyümölcsét, az úgynevezett kávécseresznyét) ad, amelyből alig több mint 15 kilogramm pörkölt kávészem nyerhető.
A projekt, amelybe a Palermói Egyetem és a palermói botanikus kert is bekapcsolódott (forrás: olasz) a trópusi növénykultúrák új mediterrán klímához való alkalmazkodásának vizsgálatára, mennyiségét tekintve még messze van a nagyüzemi kereskedelmi termeléstől, ám máris jelentős tudományos és szimbolikus értékkel bír.
Hol termesztik a kávét: a világ legfontosabb termelő országai
Hagyományosan a kávét a Föld trópusi és egyenlítői övezeteiben termesztik, ahol a magas hőmérséklet, a páratartalom és az egyenletes csapadékmennyiség kedvez a növény fejlődésének.
Éppen ezért a világ legnagyobb kávétermelő és -exportáló országai főként Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában koncentrálódnak, az arabica fajta pedig jobb minőségű kávét ad, ha a robustánál nagyobb tengerszint feletti magasságban termesztik.
A legjelentősebb termelő országok közé tartozik Latin-Amerikában Brazília, Kolumbia, Peru és Costa Rica; Afrikában Etiópia, Uganda, Kenya és Tanzánia; Ázsiában pedig Vietnam és Indonézia.
A kezdeményezés szervezői szerint a Palermóban termelt kávé különleges aromajegyeket fejleszt, amelyekben mazsolára emlékeztető ízjegyek jelennek meg; ez a sajátosság megkülönbözteti a kávét a hagyományos termőterületekről érkező tételektől.
Annyira, hogy a Morettino család kezdeményezése előtt egy mezőgazdasági vállalkozás már termesztett kávét teljes egészében üvegházban (forrás: olasz) Terrasiniben, szintén a palermói térségben.
Hasonló próbálkozások különböző formákban Dél-Európa más részein is megjelentek.
Spanyolországban, különösen Granada térségében kísérleti projektek indultak a növények ellenálló képességének tesztelésére, eredményeik azonban eltérnek a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canaria tapasztalataitól, ahol földrajzi fekvése, az alacsonyabb szélességi fok miatt már a 19. század óta termesztenek kávét a vulkanikus talaj termékenységét és nedvességét kihasználva.
A Portugáliához tartozó Azori-szigeteken, ahol az enyhe klímát kihasználva számos magánültetvényről érkeznek hírek, a kávétermesztés a világ egyik legészakibb pontjáig tolódik.
Hogyan változott a kávéfogyasztás Olaszországban
A kifejezetten rétegterméknek számító, szicíliaihoz hasonló kezdeményezések iránti egyre nagyobb érdeklődés olyan környezetben jelenik meg, amelyben Olaszország az EU első számú pörköltkávé-előállítója, 2025-ben több mint 400 tonna termeléssel.
A hazai kávéipar ugyan más termelő országokból importált alapanyagra épül – vagyis nyers, „zöld kávéra” –, mégis mintegy ezer pörkölőüzemet foglal magában, és évi 5,9 milliárd eurós forgalmat bonyolít.
A helyben történő kávétermesztés lehetősége, amelyet a klímaváltozás tesz ugyan lehetővé, de sajnos egyúttal természeti katasztrófákat is hoz magával, jól illeszkedik az olasz fogyasztási szokásokhoz, amelyek stabilak és növekvő tendenciát mutatnak – derül ki néhány, éppen október 1-jén, a Nemzetközi Kávénap alkalmából nyilvánosságra hozott kutatásból.
Az AstraRicerche intézetnek a Segafredo márkával közösen végzett felmérése szerint az olaszok 82,6 százaléka döntőnek tartja az alapanyag minőségét, 71,8 százalékuk figyel az aromajegyekre, míg 51,5 százalék szeretné ismerni a termék eredetét és útját az ellátási láncban.
Egy másik, az Unione Italiana Foodhoz tartozó Olasz Kávé Bizottság és az Altroconsumo által, több mint 1200 fogyasztó bevonásával végzett kutatás szerint négy olaszból három rendszeresen iszik kávét, és majdnem minden második úgy tekint rá, mint a nemzeti kultúra és életmód egyik jelképére, a tésztához hasonlóan.
Az eszpresszót fogyasztók 83 százaléka naponta issza, otthon és a bárban egyaránt, hagyományos mokkafőzővel vagy az új, kapszulás gépekkel – ezek mára fej fej mellett haladnak a fogyasztói szokásokban.
A kereskedelmi kilátásokhoz természetesen azokat a szempontokat is hozzá kell venni, amelyek a környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódnak, ha a kávétermesztés a hagyományos termőterületein kívül zajlik.
A kávészemek betakarítás utáni feldolgozása 50–200 liter vízigényt is jelenthet kilogrammonként a zöld kávé esetében, és olyan szennyvizet termel, amely megfelelő kezelés hiányában hatással lehet a helyi ökoszisztémákra.
Ha pedig a kávéültetvényeket évszázadok óta tápláló trópusi esőzések helyett olyan térségekbe kerül a termesztés, ahol az év bizonyos időszakaiban az aszály egyre inkább állandósul, elengedhetetlenné válik, hogy a kávétermesztés agrárkihívásaihoz technológiai megoldások is társuljanak, csökkentve a termesztéshez és a feldolgozáshoz szükséges vízmennyiséget.