Bár nem gondolnánk, de az esemény utáni tabletta recepthez kötése éppúgy sérti a nők jogait, mint az, hogy alulfizetik őket. Magyarországon évszázadok óta működik a patriarchátus, és a magyar kormány a nemzetközi trendekkel szembemenve csak tovább szélesíti a szakadékot férfiak és nők között.
HIRDETÉS
Miközben a világ tele van háborús, ideológiai és pénzügyi feszültséggel, a magyar kormány - feltehetőleg akaratán kívül - a nemek közt is konfliktust szül. Hazánkban hátrányosan megkülönböztetik azokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak gyereket vállalni, sőt az életre szóló adómentesség már az egygyermekeseket is megbélyegzi. Az állami támogatások pedig a nőket is egymás ellen fordítják, hiszen sokan komoly pénzügyi előnyökhöz jutnak amiatt, hogy több babát vállalnak. Van, aki pedig csak a kora miatt marad ki a pénzesőből.
Mindezt akkor, amikor azzal kéne foglalkozni, hogy egyre jobban elharapódzik a családon belüli erőszak.
Miért a nőkre maradnak az alulfizetett szakmák? Hogyan lehetne emberségesen szülésre ösztönözni a nőket? És van-e védőháló a bántalmazott nők alatt?
Az Euronews Podcast nőnapi adásában ezekre a kérdésekre kerestük a választ Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával, aki a nemrég Budapesten meggyilkolt japán anyát is képviselte.
Mi is az a Patent?
Patent Egyesületet 2006-ban női jogvédők, pszichológusok, és nemi alapú erőszakkal foglalkozó szakemberek alapították. A mozaikszó jelentése Patriarchátust Ellenzők Társasága.
Ők így írnak a célkitűzéseikről:
,,Áldozatul esett nők és reprodukciós jogaikban sértettek számára jogi és pszichológiai segítséget nyújtunk. A törvényalkotók számára javaslatokat; a bíróságok, hatóságok , szociális ellátórendszer munkáját szakmailag segítő anyagokat, az érintettek és környezetük számára ismeretterjesztő kiadványokat készítünk. Önkénteseket és szakembereket is képzünk, és önsegítő önismereti csoportot vezetünk túlélők számára."
Sereghajtók vagyunk nőjogokban
Magyarország szinte minden európai kimutatásban a lista végén kullog, amikor a nők jogait vizsgálják - tudtuk meg Spronz Júliától. Ez azt jelenti, hogy a magyar nők sokkal nehezebben jutnak hozzá bizonyos állásokhoz és a politikában is kevésbé képviseltetik magukat.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar kormányban jelen pillanatban egyetlen nő sem ül. A Fidesz-KDNP vezetés az elmúlt években két erős politikus nőt épített fel: Novák Katalin volt köztársasági elnököt és Varga Judit korábbi igazságügyi minisztert. De amint a bicskei gyermekotthonban történt pedofilbotrány miatt elkezdett fogyni a levegő Orbán Viktor körül, a miniszterelnök gondolkodás nélkül levette mindkettőjüket a sakktábláról. Balogh Zoltán, református püspök és volt kabinettag esetében többet mélázott a vezetés, ami jól mutatja, hogy a mai magyar politikában a nők sokkal feláldozhatóbbak, mint a férfiak.
De nem csak a társadalom ,,csúcsára" nem tudnak felmászni a nők. Szinte minden szférára igaz, hogy kisebb a nők érvényesülési lehetősége. Magyarországon elenyésző a milliárdosnők száma, és nem csak a pénzhez, de a korrekt egészségügyi ellátáshoz is alig jutnak hozzá.
Spronz Júlia szerint az az egyik fő gond, hogy "Magyarországon szexista a kormány". A rosszabbul fizető állásokat szánják a nőknek. Jó példa erre, hogy a tanítók közt jelentősen több a nő, mint a férfi, a többet kereső egyetemi oktatásban viszont már fordított a nemek aránya. Ugyanabban a beosztásban egy nő akár 15 százalékkal is kevesebbet kereshet, mint férfi kollégája.
Magyarországon nincsenek nők, csak anyukák
Eddig a közvélemény arra kapta fel a fejét, hogy az Orbán-kormány minden áron bele akarta foglalni az alkotmányba: ,,az apa férfi, az anya nő". A jogász szerint azonban ma már úgy lehetne átfogalmazni a kormány ideológiáját, hogy a ,,nő anya". A törvényalkotók nem is foglalkoznak azokkal a nőkkel, akik nem szeretnének családot alapítani, vagy valamiféle betegség miatt nem lehet gyermekük. A csonkacsalád szitokszó lett, és az élettársi viszony mellé sokkal kevesebb előjog jár, mint a házasság mellé. Magyarország szembemegy a világtrendekkel, és meg sem próbálja propagálni a nemi egyenjogúságot.
Pedig vannak olyan országok, amelyeknek sikerült szakítaniuk a macsókultusszal. Spronz Júlia Spanyolországot hozta fel példának, ahol két évtizede megszületett a határozott központi akarat a szemléletformálásra, egyenjogúsításra és a nők védelmére. Szemmel jól látható költségvetést különítettek el nőjogi programokra és külön egységeket hoztak létre a családon belüli bántalmazások kivizsgálására. A hatósági fellépéseknek hála a mediterrán országban már majdnem olyan jó a nők helyzete, mint az éltanuló skandinávoknál.
Miért vannak a nők kiszolgáltatva?
Azzal, hogy a ,,női szakmákat" kevésbé fizetik meg, sokan nem tudnak egy magabiztos egzisztenciát kiépíteni. Így viszont egy társra (ideális esetben férjre) van szükségük ahhoz, hogy felépítsék az elképzelt jövőt. Ha minden jól megy, akkor addig élnek együtt boldogan, amíg meg nem halnak. Ha viszont valami félresiklik, akkor az esetek többségében a feleség jár rosszul.
Spronz Júlia emlékeztetett: manapság már nem tartja magát az a népszerű vélekedés, hogy a gyereket minden esetben az anyánál helyezik el, aki így leperelheti a házat, autót apukáról. Egyre több olyan bírósági döntés születik, amely megosztott felügyeletet tesz lehetővé, vagy teljesen az apára bízza a nevelést.
De még ha az anya is kapja meg a gyereket, akkor sem lélegezhet fel, hiszen a gyerektartási díj az évek során elinflálódott. 80 ezer forintból pedig nem lehet fizetni a hétköznapi szükségletek mellett a különórákat és a magán fogorvost is. Sokan az anyagi bizonytalanságtól tartva maradnak bántalmazó partnerük mellett.
És ezen a kényszerpályán csak rontott a magyar kormány családtámogatási rendszere. Manapság egy átlagos fiatal pár már nem tud megvenni egy ingatlant CSOK vagy Babaváró nélkül. A hitel egy kitűnő lehetőség a fiatal pároknak, de egyben kegyetlen béklyó is, ami összeköti őket. Hiszen ha elválnak, a törlesztőrészlet is megnő, amit egy egyedülálló anya már nem tud kifizetni. Az egyenlet végén ugyanaz az eredmény: a nő marad a kapcsolatban, akármilyen is legyen az.
Egy gyerek, nem gyerek
Spronz Júlia szerint Orbán Viktorék úgy látják a nőket, mintha két lábon járó méhek lennének, akiknek az a dolguk, hogy szüljenek. Ráadásul ne is egy gyermeket, hanem legalább kettőt, de inkább hármat. Ezzel pedig a kormány beavatkozik az emberek magánéletébe. Ráadásul eredménytelenül, hiszen 2024-ben kevesebb csecsemő született hazánkban, mint valaha.
Márpedig a jogász szerint vannak olyan európai országok, ahol beváltak az ösztönzők. Ezekben kivétel nélkül azt próbálták elérni, hogy az apáknak is maradjon idejük és energiájuk elvégezni az otthoni ,,láthatatlan munkát". Be tudjanak szállni a gyereknevelésbe, fuvarozásba és takarításba. Azok a nők, akik úgy érzik, hogy nem csak pénzügyi, hanem emocionális támogatást is kapnak az államtól, sokkal szívesebben szülnek. A legfontosabb tényező pedig a kiszámíthatóság. Egy stabil jogállamban, előnyös gazdasági környezetben megugranak a születésszámok. Röviden: nem CSOK kell, hanem egyenlő bérek és az, hogy az apa is el tudjon menni GYED-re.
A kormány felesküdött arra, hogy kigyomlálja a hálapénzt az egészségügyi rendszerből, csak közben tönkretette a terhesgondozást. Az anyák már nem csak orvost, de szülésznőt sem választhatnak, és egy állami kórházban senki sem hallgatja meg a kéréseiket. A szülésnél már nem lehet bent dúla, sőt egyre több esetben az apát sem engedik be. Így aki zavartalanul, emberségesen, de legalábbis kiszámítható körülmények között szeretne szülni nem tehet mást: komoly milliókat kell kifizetnie egy magánklinikán. Ez az áldatlan állapot is anyák ezreit rettenti el a szüléstől. Ráadásul ebben a helyzetben nem kéne mást csinálni, csak visszahozni a régi rendszert: ugyanúgy, a paraszolvencia tiltása mellett.
Nem is abortusz, de akkor is megalázzák a nőket
Egy nőnek nem is kell eljutnia a szülőszobára ahhoz, hogy teljesen ki legyen szolgáltatva az orvosok szeszélyeinek. Ha mondjuk kiszakad az óvszer, és a pár nem szeretne gyereket, csak egyvalakinek kell megjelennie Kerberosz előtt, hogy megkezdje pokoljárását: a nőnek.
Magyarország az egyetlen hely az EU-ban, ahol a 72 órás terhességmegszakító - közismertebb nevén esemény utáni - tabletta vásárlásához receptre van szükség. Ez nem csak időpocsékolás, de rendkívül megterhelő is. A nőnek a háziorvosánál kell elmesélnie, hogy miként történt az eset, az orvos pedig dönthet úgy, hogy nem írja fel a gyógyszert vagy továbbküldi a pácienst egy másik osztályra. Van, ahol hosszadalmasan elmagyarázzák az amúgy is traumatizált nőnek, hogy ezzel egy ,,életet vesz el". Ezzel szemben a fővárostól 60 kilométerre, a szlovák határ túloldalán csak be kell sétálni a patikába.
Hasonló a helyzet az abortusszal is, ahol a konzervatív vezetésnek kifejezetten célja az, hogy lebeszélje a nőket a terhességmegszakításról. Míg a környező országokban a vetélést elő lehet segíteni egy szervezetet megterhelő, de nem veszélyeztető tablettával, addig Magyarországon ebben az esetben is a kórházba vezet az út. Spronz Júlia szerint ilyenkor kezdődik csak az igazi kálvária. Az orvosok a vizsgálat alatt végig ,,anyukának" szólítják a magzata elvesztésére készülő nőt, sőt a szívhangot is meghallgattatják vele, hogy így próbálják jobb belátásra bírni, de legalábbis bűntudatot kelteni benne. A nőket a műtőasztalon többször is megkérdezik, hogy jól meggondolták-e az abortuszt, majd a műtét után ugyanabba a szülőszobába tolják be őket, ahol az újszülöttjeiket szoptató kismamák vannak. Ez tovább mélyíti a sebeket és a megalázottság érzését.
Az intézményi árulás
Az utóbbi hetekben két családon belüli erőszakkal kapcsolatos hír is felborzolta a kedélyeket.
Január 29-én meghalt egy japán nő egy V. kerületi lakástűzben. A rendőrség először nem kezelte bűncselekményként az esetet, később viszont az ír állampolgárságú férjet nevezték meg gyanúsítottként. Kamerafelvételekből ugyanis kiderült, hogy a tragédia estéjén álruhában ment be a nő lakásába, ahol több mint egy órát töltött el. Később, amikor újra visszatért, már azzal hívta fel a hatóságokat, hogy tüzet észlelt a lakásban.
Először pont a Patent Egyesület jelezte, hogy a férfi korábban szoptatás közben esett áldozata torkának, majd egy későbbi levélben azt írta:
A nőt történetesen pont Spronz Júlia képviselte több, főként gyermekelhelyezési ügyben, így testközelből látta, hogy kliense mennyire retteg. A jogász azt is elmondta nekünk, hogy korábban a rendőrségtől is kértek segítséget a zaklató férj miatt, de a hatóságok nem indítottak nyomozást. Ez az úgynevezett intézményi árulás - mondta Spronz Júlia, aki szerint mindenki hibázott, de legfőképpen a bíróság. Eleinte megosztott felügyeletet adtak a bántalmazó apának, így az anya nem tudott hazautazni Japánba. A férfi ennek ellenére rendszeresen Írországban tartózkodott és nem látta el vállalt feladatait, sőt gyerektartást sem fizetett. A nő nem beszélt magyarul, így csak rosszul fizetett, alkalmi munkákból tudta eltartani magát. Az áldozat végső elkeseredésében döntött úgy, hogy a Patent Egyesület segítségével megpróbál engedélyt szerezni ahhoz, hogy visszaköltözhessen a szüleihez Japánba. A jogi procedúra azonban addig húzódott, amíg meg nem történt a tragédia.
Bár azt a jogász is belátta, hogy a magyar rendőrség most mindent megtesz azért, hogy felgöngyölítse az ügyet, szerinte az intézményi árulás nem fog megszűnni egyik napról a másikra. A változáshoz arra lenne szükség, hogy az összes hatóság kezelje fontos közügyként azokat az atrocitásokat is, amelyek egy családban, a négy fal között történnek. És amikor egy rettegő nő bemegy az őrsre feljelentést tenni, a jövőben egyetlen rendőr se legyintsen mondván: ez csak egy kis otthoni civakodás.
Rossz precedens
Az ír férfi akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat, ha kiderül, hogy ő volt a tettes. Egy másik esetben viszont éppen most kerülhet szabad lábra az elkövető. Ahogy arról a héten mi is írtunk a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatója, Bene Krisztián 2013-ban elkábította, megkötözte volt párját Renner Erikát, majd nemi szervébe maró lúgot öntött és sorsára hagyta. Csak 5 évvel később, 2018-ban ítélték jogerősen 11 év börtönbüntetésre, illetve élete végéig eltiltották az orvoslástól. Az illetékes bíró egy hete engedélyezte a lúgos orvos szabadábra helyezését, de a végleges döntést a Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa mondja ki 30 napon belül.
Spronz Júlia podcastunk végén elmondta, hogy Bene szabadon engedése tovább erősítené azt az érzést a magyar nőkben, hogy az állam és a hatóságok nem védik meg őket, arról nem is beszélve, hogy a bántalmazó férfiak okkal gondolhatnák azt, hogy egy ilyen bestiális cselekményt néhány év börtönnel meg lehet úszni. Ez pedig nem nagy visszatartó erő.
Arra kértük vendégünket, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából üzenjen valamit mindkét nemnek. Spronz Júlia azt kérte a férfiaktól, hogy ismerjék fel, és tiszteljék jobban a partnerük erőfeszítéseit, valamint segítsenek be a ,,láthatatlan munkákba".
A nőknek pedig azt üzente: