Jó ideig nem volt teljesen bizonyos, hogy a Hán Junisz közelében végrehajtott rajtaütés kioltotta-e az októberi terrortámadás kiötlőjének életét. Deif megölése óta Izrael sorozatosan végzett a Hamász és a Hezbollah kulcsfontosságú vezetőivel.
HIRDETÉSA Hamász a mai napig sem ismerte be Deif elvesztését, de Izrael csütörtökön hivatalosan is megerősítette a gázai terrorparancsnok halálát.
Mint arról június elején beszámoltunk, Deif esetleges halála egybeesett négy izraeli túsz kiszabadításával, de a hírt akkor még nem lehetett megerősíteni.
Az izraeli véderő (IDF) csütörtökön közzétett videófelvételén az a pillanat látszik, amikor a légierő elpusztította Deif barátjának villáját, ahol a parancsnok bujkált. A precíz bombatámadást másodlagos robbanások kísérték, aminek oka az volt, hogy a Hamász hadianyagot tárolt a környező civil barakkokban és sátrakban, és ezek közül több is felrobbant, összesen 97 személy életét követelve.
Deif volt az egyik legfontosabb láncszem a terrorista parancsnokok likvidálásának folyamatában
Izrael már az októberi merényletek után világosan közölte, hogy szisztematikusan fel fogja kutatni és meg fogja semmisíteni mindazokat a vezetőket és közreműködőket, akiknek bármilyen közük volt a tavaly októberi terrortámadáshoz.
November és december során főként a gázai zászlóaljparancsnokok estek áldozatul, de idén tavasszal már elérték a katonai és politikai vezetőség magasabb szintjeit is. Márciusban találta meg végzete Marván Isszát, aki Jahja Sinwar és Deif után a gázai katonai szervezet legfontosabb vezetője volt.
Isszát követte Hán Junisz városparancsnoka, majd a rafahi Hamász-koncentráció rakétás egységeinek vezetője. Izrael törekvését támogatta a hazai közvélemény is, amelynek nagyobb része fontosabbnak találta a terrorszervezet felszámolását, mint a túszok kiszabadítását.
A The Jewish People Policy Institute (JPPI) februári havi társadalmi indexe szerint a közvélemény a Hamász megdöntését részesítené előnyben a fogságban tartott túszok visszaküldésével szemben, ha Izrael vezetőinek egy ilyen döntéssel kellene szembe nézniük. (A gyakorlatban ez a választási kényszer már előállt.) 78 százalék szerint ilyen esetben később bosszúhadjáratot kell folytatni a terrorcsoport vezetői és tettesei ellen.
Áprilisban ölte meg Izrael Damaszkuszban Mohammad Reza Zahedi iráni IRCG vezérezredest, aki kulcsszerepet játszott a Hamász felkészítésében a terrortámadás előtt. A rakétatámadás nagy valószínűséggel a szíriai vezetés előzetes tudtával történt, amiről nem tájékoztatták Teheránt.
Rá néhány nappal - bosszúból - Irán nagyszabású rakéta- és dróncsapást indított Izrael ellen, amit amerikai, jordániai és szaúdi közreműködéssel szinte teljes egészében elhárítottak, majd nem sokkal később ellencsapást mértek Irán néhány fontos olajipari és katonai létesítményére.
Az októberi terrortámadásból és az azt követő gázai harcokból a libanoni Hezbollah jórészt kimaradt, és a tavasz során inkább csak a szinte már szokásos határvillongások szerepeltek a hírekben. Június eleje óta azonban a Libanon felől érkező támadások megélénkültek, és összehangolódtak a jemeni szeparatista lázadók provokációival. Mindez Teherán parancsára és koordinációjával zajlott, hatalmas kockázatnak kitéve a libanoni szárnyat.
Ezek együtt már túlzott fenyegetést jelentenek Izraelnek, aki el is kezdte növelni a Hezbollahra és a jemeniekre gyakorolt nyomást. A Tel Avivot is elérő húszi dróntámadásra válaszul a ’Kinyújtott Kar’ légi művelet során Izrael - ismét szaúdi segítséggel - súlyos légicsapást mért a jemeni lázadók olajkikötőjére július 22-én.
Ezzel párhuzamosan folyik a Hezbollah magasabb szintű vezetőinek likvidálása, ráadásul nem csak dél-Libanonban, hanem Bejrútban is. Júniusban megölték Hashim Safi al-Din-t, a szervezet 2. számú vezetőjét, Hasszán Naszrallah fővezér unokaöccsét.
Nem sokkal előtte Izrael végzett a Hezbollah 3. számú vezetőjével, Sami Taleb Abdullah dandártábornokkal, a legmagasabb rangú Hezbollah parancsnokkal, aki az Izraellel vívott évtizedes konfliktusban eddig elesett. Az elmúlt 20 évben Abdullah vezette a rakétatámadásokat Kiryat Shmona és a Golán-fennsík ellen.
A bosszúhadjárat legújabb láncszeme egyben a legértékesebb célpont is volt Iszmail Hanijeh Hamász-elnök személyében, akivel kedd éjszaka végzett egy közelről indított minidrón Teheránban, ahol részt vett az új iráni elnök beiktatási ceremóniáján.
Még aznap, tehát tegnap délután ölték meg Damaszkuszban Amir Ali Hajizadeh vezérezredest, az iráni űrparancsnokság vezetőjét.
HIRDETÉSA kérdés most az, hogy ki a következő?
Egy X-bejegyzés azt szemlélteti, hogy az 52 lapos kártyapakliból mely kártyákat lehet lejátszottnak tekinteni. Az összesítés szerint a fontos célpontok felével már végeztek.
A szemléltetés hasonló ahhoz, amikor az amerikai megszállók kártyapaklikat osztottak szét a katonák között, hogy azonosíthassák a Szaddám-rendszer főbb vezetőit. A gázai talonban jelenleg a kőr ász szerepét a tegnap elnökké választott Khaled Mashaal tölti be, miután a káró ászt, Iszmáil Hanijet már kijátszották.
A kőr dáma, Jahja Sinwar még mindig ismeretlen helyen rejtőzik, vélhetően a rafahi határkörzetben. A közepesen erős kártyalap azt jelzi, hogy Sinwar korábbi hatalmas befolyása a gázai övezetben többé-kevésbé megszűnt, és megölése már inkább jelképes és emocionális lépés lesz, mintsem a háborút eldöntő fordulat.