A párt társelnöke, Alice Weidel igyekszik lefaragni a szélsőségeket, és Moszkvától is valamennyire eltávolodni - ez nem lesz könnyű menet a Politico szerint. A keletnémet tartományok AfD-szervezeteiben épp a radikális hangok és az oroszbarátság dominálnak.
A német alkotmányvédelmi hivatal által szélsőségesnek tartott Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke, Alice Weidel, egyfajta márkaátalakításra törekszik, mivel úgy véli, pártja csak akkor tud valódi politikai hatalomra szert tenni, ha elhatárolódik azoktól a jelöltektől, akik nyíltan szélsőséges álláspontokat képviselnek - írja elemző cikkében a Politico.
Ez azt jelenti, hogy el kell távolodni olyan ellentmondásos vezetőktől, mint Björn Höcke türingiai pártvezér, akit a bíróság bűnösnek talált egy régi SA-szlogen használata miatt, vagy Maximilian Krah, aki tavaly kijelentette, hogy "soha nem mondaná, hogy bárki, aki SS-egyenruhát viselt, automatikusan bűnöző volt".
Ehelyett a preferált jelölt, legalábbis Weidel és mérsékelt tábora számára, olyan valaki, mint a lap által barátságos mecklenburg-előpomerániai politikusként bemutatott 55 éves Leif-Erik Holm, aki a párt tisztább arcát tudja felmutatni. De a változás sok okból csupán felszínesnek bizonyul, írja a lap, amely szerint "még Weidel sem tudja megakadályozni, hogy a maszk lecsússzon".
Legutóbb épp a párt új ifjúsági szervezetének, a Generation Deutschlandnak az alapító gyűlésén történt egy kínos malőr: az egyik felszólaló egy groteszk módon Hitler nyelvhasználatára és gesztikulációjára emlékeztető beszédet tartott, bár az még nem derült ki, szándékos provokáció történt-e, vagy az oroszországi német származású Alexander Eichwald valóban így beszél-e.
A férfitől a pártvezetés elhatárolódott, ahogy áprilisban magát egész korábbi ifjúsági szervezetét, a Junge Alternativét (JA) feloszlatta annak szélsőjobboldali tónusa miatt. A JA tagjai sokszor megafonokkal és transzparensekkel vonulva szították a hangulatot az utcákon, ahol a bevándorlás ellen, illetve a migránsok hazatelepítése mellett kampányoltak.
A feloszlatás mellett már akkor is az volt a fő érv, hogy az AfD-nek meg kell mutatnia: képes koalícióra lépni másokkal, főleg a jobbközép CDU-val.
A közvélemény-kutatások szerint az AfD országosan és Mecklenburg-Előpomeránia tartományban is az első helyen áll, így ez az egyik olyan hely, ahol a párt – amely jelenleg a német parlament legnagyobb ellenzéki frakcióját alkotja – több mint tíz évvel ezelőtti megalakulása óta először jelentős kormányzati hatalomra tehet szert. Weidel azért próbálja visszaszorítani a nyílt szélsőségességet, hogy az AfD-t elfogadhatóbbá tegye a mainstream konzervatívok számára, és megnehezítse a több párt által emelt "tűzfal" fenntartását.
Weidel törekvését, hogy a párt imázsát csiszolja, ugyanakkor nem feltétlenül támogatja az AfD tagságának nagy része – különösen a párt erősségeinek számító volt kelet-németországi régiókban –, akik arra hivatkoznak, hogy a párt politikai felemelkedése egybeesett radikalizálódásával - írja a Politico.
Ez az érv nem alaptalan. Növekvő szélsőségessége ellenére a párt a második helyen végzett az idei év eleji előrehozott szövetségi választásokon – ez a második világháború óta a legjobb országos eredmény a sokak által szélsőjobboldalinak tartott párt számára. Az AfD jelenleg a közvélemény-kutatásokban vezet Merz konzervatívjai előtt.
Ennek a mérséklődésnek a részeként Weidel megpróbálta kissé eltávolítani pártját a Kremltől, és szorosabb kapcsolatokat keresett az amerikai republikánusokkal. Az AfD-ben azonban nem mindenki ért egyet Weidel törekvéseivel, különösen ami a Moszkvával való kapcsolatokat illeti.
Az AfD másik országos társelnöke, Tino Chrupalla nemrég a német közszolgálati televíziónak azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa nem jelent fenyegetést Németországra. Chrupalla retorikája sokkal barátságosabb a Kreml felé, és ő a párt azon vezetője, akit az AfD legradikálisabb támogatói közül sokan preferálnak Kelet-Németországban, ahol a Moszkva-barát szimpátiák sokkal elterjedtebbek.