Marwan Barghoutit, aki egykor Jasszer Arafat legerősebb politikai riválisa volt, 20 éve tartja fogságban Izrael. Az egykori terrorszervező a zsidó állam erőszakos megdöntésének máig legbefolyásosabb hirdetője a börtönfalak mögül is.
HIRDETÉSIzraeli források szerint a Hamász azt követeli a következő tárgyalási szakaszban, hogy a jeruzsálemi kormány helyezze szabadlábra az életfogytiglani börtönbüntetését töltő 65 éves terroristát, és tegyék meg Gáza politikai vezetőjének.
A közvetítők - köztük az Egyesült Államok - állítólag támogatják Barghouti szabadon bocsátását. Az USA erőteljesen pártolja a Ciszjordánia és a Gázai övezet feletti „megújított hatalom” eszméjét, de Izrael kétli, hogy erre a feladatra éppen egy címeres terrorista volna a legalkalmasabb.
Az izraeli elemzők szerint a biztos és végleges katonai vereség előtt álló Hamász "előre menekül" azzal, hogy teljesíthetetlen követeléseket támaszt, melyekkel nemcsak időt nyer, de elősegíti azt a látszatot, hogy Izrael merevsége és változatlan csökönyössége akadályozza a békefolyamatot és a túszdráma rendezését. (Korábban azzal a lehetetlen igénnyel lépett fel, hogy Izrael engedje szabadon az összes elítélt terroristát, majd amikor ez nem valósult meg, befagyasztotta a további tárgyalásokat.)
A Hamász biztosra veheti, hogy Izrael semmi szín alatt nem fog beleegyezni abba, hogy ilyen szereplő vegye át Gáza vezetését, mert az nem jelentene semmilyen előrelépést Hanijehez vagy Jahja Sinwarhoz képest.
A Hamász taktikája mögött az a megtévesztő trükk is felismerhető, hogy Barghouti formailag nem az ő, hanem az Arafat-féle Fatah tagja, és rajta keresztül tartaná meg befolyásoló pozícióit Gáza felett. Építhet arra is, hogy a férfi Ciszjordániában és Gázában is széleskörű ismertségnek és támogatottságnak örvend.
Barghouti a palesztin Fatah mozgalom militáns frakciójának, a Tanzimnak volt az alapító vezetője. 2004-ben egy izraeli bíróság ötszörös életfogytiglani börtönbüntetésre plusz még 40 év börtönbüntetésre ítélte terrorcselekmények szervezése és végrehajtása miatt, melyek során számos izraelit meggyilkoltak, és tömegeket sebesítettek meg.
Barghouti volt az emblematikus alakja az úgynevezett Intifádáknak (palesztin felkeléseknek), amelyek akadályozták, majd visszafordították a kezdetben ígéretesnek látszó és ünnepelt oslói békefolyamatot, amelyért Jasszer Arafat Fatah-vezért és Jitzak Rabin izraeli miniszterelnököt Nobel békedíjjal jutalmazták.
Barghouti és militáns szervezete hallani sem akart az Izraellel való békés megállapodásokról, és erőszakos lépések felé hergelte a palesztin társadalmat. Ezzel eszkalálta a terrorista megoldásokat, és az első intifádát már 1987-ben megszervezte. Emiatt Izrael Jordániába deportálta. Kerékkötő politikája miatt viszonya végzetesen megromlott Jasszer Arafattal, és az összeesküvés-elméletek szerzői szerint többször is célpontja volt a Fatah-vezér biztonsági alakulatának.
Ahogy nőtt a második intifáda palesztin halálos áldozatainak száma, Barghouti felszólította a palesztinokat, hogy vegyenek célba izraeli katonákat és telepeseket Ciszjordániában és Gázában. Innentől számítható tömeges befolyása és népszerűsége a ciszjordániai és gázai arab lakosság körében. Ekkor szervezte egybe alakulatait az Al-Aksza Mártírjai nevű hipermilitáris szervezettel, amely számos terrortámadást és öngyilkos merényletet hajtott végre civilek ellen Izraelen belül, és azon kívül is, így Egyiptomban és Jordániában.
A "palesztin Mandela"?
Az izraeli hatóság azzal is megvádolta, hogy személyesen irányított néhány robbantást, és népi mozgalmakon alapuló erőszakos akciókat támogatott, melyeket nemzeti önvédelemnek vagy felszabadításnak nevezett.
Börtön ide vagy oda, Arafat halála után Barghouti lett az új Fatah-vezér, Mahmúd Abbász legerősebb politikai kihívója, ami máig is kitart. Már negyven éve férje egykori egyetemi diáktársának, Fadwa Ibrahimnak, aki jelenleg is a férje szabadon bocsátásáért küzdő vezető kampányszereplő.
Barghouti népszerűségére jellemző, hogy több nyilatkozó és elemző úgy emlegeti, mint a „palesztin Nelson Mandelát”, aki előbb erőszakos eszközökkel lépett síkra, majd a börtönből tudott eljutni a politikai hatalom csúcsára.