Az argentin elnök rendeletére kutatható lesz az auschwitzi halálorvos, Josef Mengele titkos dossziéja, amiben olyan adatok szerepelnek, melyekről eddig senki nem tudott.
Javier Milei már megválasztásakor megígérte, hogy napfényre hoz minden adatot, amit az argentin titkosszolgálatok és az egymást követő kormányzatok rejtegettek az országban élő náci bűnösökről és a nemzetközi terroristákról.
1944-től, amikor a német vereség már bizonyossá vált, Argentína egykori elnöke, Juan Peron többezer vízumot adott át a Vatikánban szolgáló osztrák püspöknek, Alois Hudalnak, aki ezeket egészen 1947-ig osztogatta az SS és a Gestapo tisztjeinek. Ennek birtokában háborús bűnösök tömegei menekültek el Európából, és éltek tovább zavartalanul, nem csak Argentínában, de szerte Dél-Amerikában. Köztük volt Adolf Eichmann, a holokauszt főmérnöke is.
Chilében például Colonia Dignidad (Méltóság Kolónia) néven egy elszigetelt, szektaszerű települést hoztak létre, amelyet Paul Schäfer, egykori náci tiszt és gyermekbántalmazó alapított 1961-ben. A CIA és Simon Wiesenthal nácivadász is azt állította, hogy Josef Mengele is megfordult a telepen.
Az ismertebb főbűnösök közül csak Eichmannt sikerült kézre keríteni, akit a Moszad ügynökei raboltak el és vittek Izraelbe, ahol kivégezték. A 2. számú, és leginkább keresett tettes, dr. Mengele azonban sosem került kézre, pedig Argentína pontosan tudta, hogy hol van. Egész pontosan - náluk.
Juan Perón, aki maga is rokonszenvezett a fasiszta eszmékkel, Argentína katonai, tudományos és technológiai képességeit akarta erősíteni német szakemberek bevonásával, ezért titokban utasította diplomatáit és hírszerzőit, hogy segítsék a nácik szökését.
A Mengele-titokra is teljes fény derülhet
Milei elnök határozott célja, hogy lemossa hazájáról ezeket a szégyenfoltokat, legalább azzal, hogy bemutatja a rejtett dokumentumokat. Az argentin titkos levéltár, amelyet Milei felnyittatott, egy teljes mappát szentel kizárólag Mengelének.
Az archívumok azt mutatják, hogy Argentína az 1950-es évek közepére-végére egyértelműen felderítette, hogy Mengele kicsoda, és hogy ténylegesen jelen van az országban. A hatóságok tudták, hogy 1949-ben lépett be egy Helmut Gregor névre kiállított olasz útlevéllel, és ezt használta 1950-ben a hivatalos bevándorlói igazolvány megszerzéséhez. Még felderítésre vár, hogy az okmányokat Hudal püspök juttatta-e neki, miként Eichmannak is.
A Fox News összefoglalója bemutatja, hogyan élt nyílt életet a hírhedt náci orvos, akit „a halál angyalaként” is emlegettek.
Mengele SS Haupsturmführer Auschwitzban betöltött szerepéről lett hírhedt, ahol „tudományos kutatás” ürügyén brutális orvosi kísérleteket végzett foglyokon, különösen ikreken. A szemtanúk – köztük néhányan a nyilvánosságra hozott argentin aktákban is – rendkívül hidegvérű és hátborzongató, szadista természetéről számolnak be, ahogy ikreket kínzott és tesztelt egymás szeme láttára, miután szüleiket gázkamrába küldte.
„Minden korosztályú ikreket gyűjtött össze a táborban, és kísérleteknek vetette alá őket, amelyek mindig halállal végződtek. Gyerekek, idősek és nők között… micsoda borzalmak. Láttam, ahogy elválasztott egy anyát a lányától, és az egyiket biztos halálba küldte. Soha nem fogjuk elfelejteni” – emlékezik vissza az egyik túlélő.
Argentína levéltári anyagai fényt derítenek a Mengelének menedéket kínáló hálózatokra. A többnyelvű – spanyol, német, portugál és angol – archívum képet nyújt arról, hogyan követték nyomon, archiválták, majd kezelték szándékos félrevezetéssel az ügyet.
A gyűjtemény fényképeket, hírszerzési feljegyzéseket, bevándorlási feljegyzéseket, megfigyelési jelentéseket és levelezést tartalmaz, amelyek segítenek megérteni annak a hálózatnak a megértését, amely megszervezte Mengele vándorlását és menekítését Chilén, Argentínán, Paraguayon és végül Brazílián keresztül.
A német nyelvű dokumentumok emigráns közösségektől lefoglalt anyagokat tartalmaznak, a portugál elemek a brazíliai kapcsolatokat világítják meg, az angol nyelvű feljegyzések pedig az amerikai vagy brit ügynökségekkel folytatott elterelő kommunikációra utalnak.
Több tucatnyi beágyazott kép és több száz oldalas belső címkézés jelzi az argentin hírszerzés szisztematikus erőfeszítéseit Mengele teljes személyes aktájának összeállítására, beleértve álnévre kiállított külföldi útlevelek másolatait, gyanúsított társak fényképeit, kézzel írott operatív feljegyzéseket, bevándorlási nyilvántartásokat vagy határátlépési naplókat. Az anyagok között találhatók a politikai felettesek számára készített felderítési összefoglalók, valamint argentin tisztek és nemzetközi nyomozók levelezései.
A felhalmozott bizonyítékok sokasága azt jelzi, hogy az információk széttöredeztek a különböző ügynökségek között, amelyek nem kommunikáltak egymással. Hiányzott a kapcsolat az ország elnöki hatalmával és a végrehajtó hatalmi ágakkal is.
Ez oda vezetett, hogy az ügyben hozott döntések összefüggéstelenül, és gyakran túl későn történtek. Következtetni lehet arra is, hogy gyakran figyelmeztették Mengelét, mert az elfogatóparancsokat és a házkutatásokat késve döntötték el vagy hajtották végre, ami rendre zsákutcákhoz vezetett.
Az akták alátámasztják Argentína kétértelmű háború utáni álláspontját a nyugati demokráciákkal való együttműködésben, a széteső bürokráciát, és a megértés hiányát. Érzékelhető a magasabb hatóságok vonakodása is attól, hogy szembenézzenek azzal, hogy milyen mélyen ágyazódtak be a náci szökevények az ország társadalmi és politikai szövetébe.
A beilleszkedés olyan sikeres volt, hogy Mengele 1956-ban a Buenos Aires-i nyugatnémet nagykövetségen szerzett hitelesített másolatot eredeti születési anyakönyvi kivonatáról, jelezve, hogy mennyire biztonságban érezte magát Argentínában.
Az argentin ügynökségek ekkorra már nemcsak azt tudták, hogy ki ő és hol él, de azt is, hogy bátyja özvegyét vette feleségül és fiaként neveli az unokaöccsét. A jelentések még Mengele apjának látogatásáról is beszámolnak, aki anyagilag segített neki, hogy befektethessen egy Buenos Aires-i orvosi vállalkozásba. Az ilyen jelentéseket „láthatatlan kezek” az irattárak mélyére süllyesztették.
A részletek kiderülnek abból a szigorúan titkos feljegyzéséből, amely a legapróbb részletekig ismerte Mengele kilétét és működését
„Tájékoztatom a rendőrfőnököt, hogy... a lefolytatott vizsgálatokból kiderül, hogy JOSÉ MENGELE a Vicente López kerületben, Carapachay-ban, a Drysdale 3573. utca címen található „FADRO-FARM” orvosi laboratórium partnereként dolgozott, amelynek irodái ez év júliusa óta a fővárosban, a Cramer 860. utca címen voltak. Az orvosként feltüntetett személy 1958. július 10-én lépett be a cégbe 10 000 peso tőkével, majd 1959 áprilisában kilépett a partnerségből” – áll a jelentésben.
1959-ben a Német Szövetségi Köztársaság kiadatási kérelemmel fordult Argentínához, és a fokozott nemzetközi nyomás miatt Mengele elmenekült Paraguayba, míg felesége és mostohafia Svájcba költözött.
Argentína hírszerző közössége folyamatosan követte Mengelét azután is, hogy paraguayi állampolgárságot szerzett, és ahol földije, Alfredo Stroessner paraguayi diktátor személyes védelme alatt állt.
Még vizsgálatra vár, hogy Mengele később miért szökött át Brazíliába a hármashatáron keresztül, de az tudható, hogy ebben náci szimpatizáns német-brazil földművesek segítették, akik vidéki menedékhelyet biztosítottak a számára. Brazíliában felvette a Peter Hochbichler álnevet, de valódi nevének portugál változatát is használta (José Mengele). Ezt követően haláláig a német Bossert és Stammer családok tulajdonában lévő ingatlanokban lakott São Paulo államban.
A tömeggyilkos 1979-ben halt meg, agyvérzés következtében egy tengeri úszkálás során. Wolfgang Gerhardt álnéven temették el, de a brazil hatóságok 1985-ben azonosították. Egy DNS-vizsgálat 1992-ben megerősítette a személyazonosság megállapítását.