Több jele is van annak, hogy Szíria elnöke tudott vagy tudhatott Izrael szándékáról, hogy likvidálni akarja az iráni Gárda külföldi alakulatainak főparancsnokát április elején. Az akcióval a szervezet vezérkarát gyakorlatilag lefejezték.
HIRDETÉSAszád hátba döfte Khameneit és Iránt?
Ezt senki nem mondja ki egyenesen, de érzékeltetik. Az al-Dzsazíra katari hírközpont már korábban kétkulacsos, kétarcú politikusként jellemzi a szír vezetőt, aki ugyan szavakban ostorozza Izraelt, de nem tesz konkrét lépéseket a "cionisták" ellen, és kivonja magát a gázai Hamász megsegítéséből.
Sorolják, hogy az elmúlt években gyanús módon megszaporodtak az iráni parancsokok, milíciavezetők, tudományos szakértők elleni merényletek Szíriában, de ezek egyikét sem sikerült kinyomozni. A megszokott pótcselekvés ilyenkor az, hogy Izraelre mutatnak, de nem említik a lehetséges helyi "tippadókat".
Irán már korábban gyanította, hogy az elmúlt években szíriai "tényezők" is szerepet játszhattak az országban tartózkodó IRGC (Iráni Forradalmi Gárda) személyzete elleni merényletekben. 18 olyan parancsnokról van szó, akiket rövid időkereten belül gyilkoltak meg Szíriában, noha mélyen konspirált módon voltak ott. Gyakran egyszerű üzletembernek vagy rokonlátogatónak álcázták magukat és magánlakásokon tanácskoztak, mégis elérte őket egy támadás.
Április előtt a legfájóbb veszteség az IRGC egyik vezető katonai parancsnokának, Razi Muszavinak a halála volt Szíriában, 2023 decemberében. A két kormány előbb közös nyomozást indított a biztonsági rések felkutatására, de egy adott ponton Irán megtorpant, és a Hezbollahhal karöltve saját vizsgálatba kezdett: aggódtak, hogy a szíriai hírszerzés vakvágányra vezeti a nyomozást.
Irán exkluzív vizsgálata arra jutott, hogy a merénylethez vezető biztonsági hézagok magas szintű politikai fedezet alatt keletkeztek, és kizárt dolog, hogy Bassár el-Aszád szíriai elnök és mindentudó családtagjai ne tudjanak róluk semmit.
A gyanú szerint Muszavi (a képen) tartózkodási helyéről kizárólag az iráni és szíriai titkosszolgálat tudott. A parancsnok tervezett programját váratlan szóbeli utasítással megváltoztatták, de Izrael mégis 30 percen belül rátalált az új helyszínre. Ez hogy lehetséges anélkül, hogy valaki informálta volna őket?
Egy disszidens szíriai kém szerint Teherán gyanúját fokozta, hogy az országban meggyilkolt Hezbollah munkatársak mindegyike szoros kapcsolatban állt a szíriai biztonsági szolgálatokkal, megölésük pedig csakis bennfentes és valós idejű információk kiszivárogtatásával volt lehetséges.
Szíria tradicionálisan szunnita muszlim népességű ország (74%), míg a síiták csak 12 százalékot tesznek ki. Mellettük még drúz, kurd, jazidi és keresztény népcsoportok élnek az országban, és ezek egyike sem Irán barátja. Az iráni katonák és tisztek gyakran egy barátságtalan információs közegben próbálják a teheráni papok világhódító akcióit nyélbe ütni.
Ez a képlet ráillik az áprilisi merényletre is. Máig ismeretlen okból a hét iráni főtisztet előbb a konzulátuson látták vendégül egyeztetésre, majd valaki - de nem tudni, hogy ki - rábeszélte őket, hogy sétáljanak át a melléképületbe. Ezután 22 perccel érkezett az izraeli rakéta, telibe találva az új helyszínt.
Árulkodó vagy gyanakvásra okot adó jel az is, hogy a légicsapás után Szíria nem tett fenyegető vagy megtorló lépéseket Izrael ellen, hanem a megszokott propaganda szintjén tiltakozott. A kormány elkerülte a viharba való belesodródást azzal, hogy jogi értelemben a csapás egy másik ország diplomáciai képviselete ellen irányult, azaz nem Szíriát támadták meg, hanem magát Iránt.
Damaszkusz végül nem is lett az eseménysorozat szereplője, és Iránnak kellett vállalnia a megtorló szerepét, történelme során először és sikertelenül.
Ezt Khamenei ajatollah iráni vallási vezető a minap azzal indokolta, hogy nem is az a lényeg, hogy hány rakétát fogtak el és hány talált célba, hanem az, hogy Irán bemutatta készségét és bátorságát egy ellencsapásra.
Mi történt áprilisban Damaszkuszban?
A The Wall Street Journal tudomása szerint Izrael csak az utolsó pillanatban értesítette az Egyesült Államokat a készülő damaszkuszi merényletről, de nem adtak információt a megtámadott célpontról, ami csak utólag lett világos Washington számára.
A Fehér Ház szituációs (hadműveleti) terme abban a 24 órában felbolydult, mert akkor jött híre annak is, hogy Izrael a Gázai övezetben megölt több humanitárius segélyszervezeti dolgozót. (Elsőre még nem derült ki, hogy hírszerzési hiba történt az IDF részéről, amiért Izrael később bocsánatot kért. Szándékos agresszióra nem került sor, ami aztán kissé csillapította is az elnök haragját.)
Az Egyesült Államok rendkívül dühös volt Izraelre a damaszkuszi csapás miatt,
- egyrészt a tájékoztatás elmaradásáért,
- másrészt mert azt feltételezte, hogy emiatt közvetlen veszélybe kerülhetnek az amerikai katonai erők a Közel-Keleten.
Hamarosan kiderült, hogy az aggály alaptalan. Pár nappal később, amikor Irán intézett tömeges csapást Izrael ellen, az amerikai-izraeli barátság „150 fokon visszaépült”, ahogy azt egy Pentagon tisztviselő megfogalmazta.
Az USA tétovázás nélkül szállt síkra Izrael védelméért. Az elnök éppen Kisida Fumio japán miniszterelnökkel tárgyalt, amikor berontott a szobába Lloyd Austin védelmi miniszter, és félrehívta Joe Bident, hogy engedélyét kérje a közel-keleti amerikai flotta és légierő egységeinek mozgósítására és átcsoportosítására Izrael védelmében. Az engedélyt azonnal meg is kapta.
HIRDETÉSNem kis dologról volt szó, mert néhány perc alatt kellett dönteni a USS Carney és USS Arleigh Burk cirkálók áthelyezéséről, valamint két század F-15 Eagle fölengedéséről a Dwight Eisenhower repülőgép-hordozóról a Vörös-tenger felett. Egyben emelni kellett a harckészültségi szintet az USA jordániai, iraki, katari és szaúdi helyőrségeiben, mozgósítva egy közel 30 ezer fős személyzetet.
Az Izrael-Irán válság egy teljesen új helyzetet állított elő - vajon Szíria kijön Teherán ölelő karjaiból?
Irán már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a hatalmas Szíria hadereje nem tart lépést a régió súlyosbodó kihívásaival, ezért felajánlotta nem egészen önzetlen segítségét, hogy megbízott milíciáival (proxyk) megtámogatja Bassár al-Aszád elnök rendszerét.
A mély kapcsolat még a jelenlegi elnök apjának, Háfez al-Aszádnak a vezetése alatt gyökerezett. Akkor Szíria szocialista Baath pártja Iránt támogatta meg az iraki testvérpárt térfoglalási kísérletei ellenében, szembeszegülve az arab világ többi részének konszenzusával. Kezdtek megalakulni a különféle közös politikai-katonai egységek, hogy ellensúlyt képezzenek Libanonban és Irakban. Ebben az együttműködésben fogant meg a Hezbollah, amely soha nem jöhetett volna létre Szíria jóváhagyása nélkül, aki hatalmas páncélos és rakétaegységeket működtetett Libanonban.
A 90-es évektől Teherán folyamatosan telepítette katonai hardvereit Szíriába, és saját vezérkari szakértőit is rendszeresen az országba küldte, miként az április eleji légicsapás alkalmával is.
Szíria hadserege 130 ezer fős, és ma már szinte csak korlátozott akciókra képes. Légiereje alig létezik (43 repülő, de csak egy tucat vadász), páncélos haderejének gerincét pedig még mindig szovjet időkből származó T-55 tankok biztosítják.
HIRDETÉS
Ez a felszereltség nem is volt elegendő megóvni a rezsimet, amely 2011-ben súlyos polgárháborúba keveredett saját népével és a vegyes lázadó fegyveres csoportokkal (kurdok, iszlamisták, demokratikus erők). A teljes bukást előbb tömegpusztító vegyi fegyverekkel tudta rövid időre elkerülni, de végül Oroszország beavatkozására szorult. A tömeggyilkosságok viszont páriává tették a rezsimet szinte az egész világ szemében.
A Damaszkuszi Mészárosként is emlegetett Szergej Szurovikin vezérezredes kíméletlen légicsapásai lassan felőrölték az ellenállást, miközben tömeges civil áldozatokat szedtek, főként Aleppo városában, Homszban és Idlibben, de Damaszkusz külvárosaiban is.
Az országban továbbra is jelentős orosz haderő állomásozik, mert Moszkvának elemi szüksége van a mediterrán kikötőkre és bázisokra, amióta Törökország nem engedi ki-be járkálni a Boszporuszon.
Az ország szuverén területe még mindig több darabra tagolt, Törökország jelentős térfoglalásával, miközben az orosz harcálláspontok a rezsim területeit biztosítják.
Az orosz kontingens nagyjából kordában tudja tartani a lassan megszűntnek mondható polgárháborút, amely félmilliónál több életet követelt.
HIRDETÉSAz elmúlt években viszont az Aszád-rezsim kezdte lassan összeszedni magát, aminek döntő fordulója volt, amikor tavaly visszaszerezte tagságát az Arab Ligában. Ez akár csak öt éve is még elképzelhetetlen volt. Az Irán-barát Katar képviselője ki is ment a teremből, amikor a visszavételi szavazás zajlott.
Aszád Főnix-madárként tért vissza
Mélyebb összefüggésekben a szédületesen gyors visszaépülés okai között az elemzők az ország megkerülhetetlen stratégiai pozícióját említik, mivel nélküle egy Izrael-ellenes front nem létezhet.
Ezzel szemben a másik szempont az, hogy a mérsékelt arab rezsimek már nem is óhajtanak ilyen katonai szembenállást, és a 2020-ban megkötött Ábrahám egyezmények is a békés megoldások felé mutatnak (Emirátusok, Bahrein, Omán, Marokkó). Pillanatok kérdése lehet a szaúdi-izraeli megbékélés is, aminek lehetőségét a királyság trónörököse és de facto uralkodója már többször maga említette meg.
A „damaszkuszi békére” további indok az, hogy ha úgy hozza, egyedül a szír haderő képes a tömeges beavatkozásra Libanonban, ahogy az előző évtizedekben ezt többször meg is tette. Meg tudja akadályozni a Hezbollahot abban, hogy - Teherán kedvéért vagy parancsára - mély konfliktusba keverje magát Izraellel, tovább rontva a békés megoldások esélyét a térségben.
Mindezekhez hozzá kell még adni azt a nem mellékes tényt, hogy az Aszád-család politikai magánvállalkozása, azaz a legveszedelmesebb keménydrog, a Captagon gyártása és kereskedése mesés bevételekhez juttatja a rezsimet, amely ellátja a „varázsra szorulókat” szerte az arab világban, immár Irántól függetlenül is. (Az Izrael elleni októberi mészárlás után elfogott vagy megölt Hamász-terroritstáknál több zacskó Captagont találtak.)
HIRDETÉS
A stratégiai pozíciót nagyban erősíti, hogy a Közel-Keletről származó új energetikai vezetékek építéséhez szükség van az ország területére, amit Izrael is elismer. Ha Szíria, aki önmaga nem jelentős energiatermelő bekapcsolódna az ellátási hálózatba, akkor a szállítások akár ezer kilométerrel is lerövidülhetnek, Damaszkusz pedig tetemes tranzitdíjakat szedhetne.
Az elnöki família és a rezsim már nem szorul annyira Irán pénzbeli juttatásaira, mint korábban. 2020-ban a nemzeti jövedelem visszaesett az 1960-as szintre, ami technikailag azt jelentette, hogy nem kerestek egy vasat sem. A rá következő évben viszont már enyhe, 1,6 százalékos javulás mutatkozott.
Jelenleg úgy fest, hogy a lassú növekedést a következő években tartani tudják, kivált, ha enyhülnek a tilalmak és korlátok, amelyekbe még világszerte beleütköznek. Az előző évtized vérét és bűneit nem lesz könnyű gyorsan lemosni, és cserébe egy gyökereiben átírt politikát kell az asztalra helyezni.
Egyebekben pedig azzal is számolni kell, hogy Irán nem fogja egykönnyen feladni nehezen és drágán, sok vérrel kiépített közel-keleti pozícióit. Ha valóban létezik egy elszakadási próbálkozás, az nem lesz gyors.