Az orosz „drónforradalom” a közgazdász védelmi miniszter nevéhez fűződik. A titkos orosz egység megváltoztatta a drónhadviselés képét, és sebezhetővé tette azt, ami az ukránok számára eddig előnyt jelentett. Ugyanakkor a védekező fél sem eszköztelen.
Ukrajna - a tanulás és a gyors alkalmazkodás háborúja
A katonai elemzők egyetértenek abban, hogy az atomfegyver megjelenése óta nem történt lényeges változás a hadviselés korábbi módjaiban. Jellemző maradt a nagy tömegű élőerő bevetése (Vietnám, Irak-Irán, Afganisztán), valamint a páncélos oszlopok, a tüzérség és a vadászbombázók meghatározó szerepe. A szovjet-orosz katonai stratégák is hosszú ideig a kipróbált világháborús nyomvonalon haladtak, és most kezdenek ráhangolódni a digitális hadviselés módszereire, amiben Ukrajna előttük jár.
A Rubicon egység puszta elnevezése azt az üzenetet közvetíti, hogy hosszas fontolgatás után Oroszország átlép egy határt, ami a hagyományos és a korszerű hadvezetést korábban elválasztotta. Az új alakulat Andrej Belouszov, vagyis az első orosz nem-katona védelmi miniszter kinevezése óta gyorsan bővült. A miniszternek tavaly októberben mutatták be a fejlesztés alatt álló rendszereket, majd a program finanszírozása fellendült, és nem sokkal később a Rubicon a csatatéren is megjelent.
Az orosz hadsereg új, pilóta nélküli rendszerekre szakosodott fejlesztési és harcászati központja jelzi, hogy Oroszország tanult az ukrán drónháborúból. A szervezet létrehozása annak a törekvésnek a része, amellyel Moszkva szakítani próbál a szovjet örökségű merev és erősen hierarchikus hadviselési modellel. A rég doktrína helyét egyre inkább a technológiai alapú, gyorsan alkalmazkodó hadviselés veszi át, kiegészítve a mesterséges intelligencia támogatásával és a decentralizált döntéshozással.
Utóbbi nyomán a taktikai döntések már kevésbé Moszkvában vagy a hadsereg magasabb parancsnoki szintjein születnek meg. Előtérbe lépnek a frontközeli és tapasztalati alapon működő kisebb egységek, amelyek valós időben látják a harctéri helyzetet és a drónok által beküldött pillanatnyi adatokat.
A nyílt forráskódú hírszerzői oldalak szerint a program hivatalos neve Центр перспективных беспилотных технологий «Рубикон», melyet 2024 nyarán hoztak létre. A Rubicon a drónokat nem kizárólag csapásmérésre, hanem a logisztikai és utánpótlási vonalakon és a mélyebb hátsó zónákban is használja.
A logisztikai felhasználás azt jelenti, hogy drónokkal szállíthatnak lőszert, gyógyszert, kötszert, vagy akár élelmet és ivóvizet a „zsákba szorult” egységeknek, amelyek korábban megközelíthetetlenek voltak és gyakran el is pusztultak.
A „mikrologisztika” keretében olyan apró, de kritikus felszereléseket is célba lehet juttatni, mint a tartalék akkumulátorok, powerbank-ek vagy rádióelemek a lemerült kommunikációs eszközök működtetéséhez. Ezek hiányában az egység teljesen ’megvakulhat’, vagy leválik a parancsnoki hálózatról, és nem jutnak el hozzá a taktikai utasítások.
A drónos utánpótlás előnye továbbá, hogy kis méretük és alacsony repülési profiljuk miatt nehezebb őket észlelni és lelőni, így olyan helyekre is eljuttathatnak létfontosságú felszerelést, ahová a páncélozott járművek vagy helikopterek már túl kockázatosan közelítenének. Most viszont nem nagy tételekben, hanem folyamatosan adagolva lehet küldeni a felszerelést, ami a modern tűzcsapás-környezetben sokszor hatékonyabb, mint egyetlen nagy konvoj.
További hatalmas előny, hogy az UAV-ok nem igényelnek személyi kíséretet, ezért az ellátás emberi veszteség kockázata nélkül is biztosítható, és az ellátási lánc egyes részei teljesen automatizálhatók.
Az ilyen ellátási előnyöket az ukrán erők már jóval korábban hasznosították, és mostanra úgy fest, hogy az orosz hadsereg – saját innováció híján – lényegében lemásolta és beépítette a gyakorlatába a módszereket. Az ukránok ezeket részben saját improvizációból és frontközeli tapasztalatból dolgozták ki, részben pedig a nyugati, főként amerikai technológiai támogatás birtokában jóval korábban tudták rendszerbe állítani.
Oroszország behozza a súlyos lemaradást?
A háború első szakaszában az orosz erőket gyakran és okkal gúnyolták - és nem csak Nyugaton, de a hazafias katonai bloggerek körében is-, amiért a merev taktika, a gyenge felszerelés és a középszerű vezetés volt a fő vonása. A Rubicon színre lépésével ez most változni látszik. Az orosz hadsereg elkezdte felkarolni a startup gyártókat, mint például a szentpétervári Oko Design Bureau-t, amely ma már széles körben gyárt harcban is használható (dual-use) drónokat. A moszkvai hadvezetés - részben amerikai mintára - egyre több független külső gyártónak szervez ki feladatokat, tehermentesítve a központi ipari apparátust és olcsóbbá téve a beszerzéseket is.
Ez egyben lehetővé teszi a fokozatos leválást az iráni kamikaze drónokról, amelyek nem rendelkeznek intelligens védelmi képességekkel, és túl sokba is kerülnek. Az újabb összesítések szerint a Shahed eszközök szinte védtelenek az ukrán elfogó drónokkal szemben, és már 1,350 veszteséget szenvedtek el.
A Rubicon fejlesztői által elképzelt világ „hamarosan olyan autonóm drónok légióival fog rendelkezni, amelyek képesek túlterhelni az ellenfelek védelmét. Olyan mikro-eszközök tömege várható, amelyeket nehéz azonosítani vagy megállítani, és előállhat meglepő újításokkal, amelyek madarakat, bogarakat vagy más vadon élő állatokat utánoznak” – mondja Dara Massicot, a RAND Corporation elemzője.
Miért életveszély a Rubicon?
Az egység különféle támadó drónokat is használ, főként a Lancet és Kub típusokból. Ugyancsak bevet drónrajokat, tömeges támadásokkal („swarm” jelleggel) – ahol a célpontok között elsősorban az ukrán logisztikai egységek, drón-operátorok és utánpótlási járművek szerepelnek.
Ugyanakkor a Rubicon nem egyszerűen csak támadó alakulat, hanem egy integrált drón- és személyzet nélküli rendszer központja, amely felderítést, támadást, elektronikai harcot és rendszerszintű innovációt kombinál. Ez a kettős fókusz teszi különösen veszélyessé, és különbözteti meg attól, amikor az orosz hadsereg „csak” drónokat rendel.
A Le Monde forrásai szerint a mesterséges intelligenciát használó Rubicon-egységek már kulcsszerepet játszottak a Kurszk-régióban végrehajtott precíziós csapásokban, és az ukrán behatolás visszaverésében is.
Amikor a Rubicon bizonyította képességeit, Vlagyimir Putyin júniusban közölte, hogy Oroszország létrehoz egy „pilóta nélküli légi rendszerekre” szakosodott parancsnokságot. A hivatalos megalakulást az egység parancsnok-helyettese, Szergej Iszuganov ezredes jelentette be.
„Operátorokat, mérnököket, technikusokat és más támogató szakembereket rendelünk ezekhez az egységekhez” – tette hozzá az ezredes, és bemutatta az egység saját emblémáját is, ami külön rangot ad az alakulatnak a fegyveres erőkön belül.
A Rubicon fejlett robotikai rendszereket és mesterséges intelligenciát is fejleszt és tesztel, valamint vezető szerepet játszik a száloptikás drónok használatában. Ezek jelentős hatással voltak a csatatérre, mivel az eszközöket kábelen vezérlik, biztonságos, valós idejű videojelet biztosítva, amelyek nem zavarhatók. Ennek folytán a hagyományos harci egységek információs ellátása is javul.
„A Rubicon-alakzatok most már vezető problémát jelentenek az ukrán drónüzemeltetők számára. Egységei már több szakaszon is megfordították a harci helyzetet az ukrán erőkkel szemben” - jegyzi meg Michael Kofman, a Carnegie Alapítvány vezető munkatársa.
Első ismert beavatkozásuk Oroszországon belül történt, miután az ukrán erők tavaly nyáron beléptek és elfoglalták a Kurszk régió egy részét. Röviddel a Rubicon térségbeli megjelenése után az ukrán hadsereg arról számolt be, hogy a dróntámadások szinte teljesen elvágták utánpótlási vonalaikat. Az ukrán erők ez év elején kivonultak a térségből.
Később két ukrán parancsnok nyilatkozta, hogy egy jól képzett orosz egység hirtelen megváltoztatta a csata állását, a logisztikára és a drónkezelőkre vadászva. Kijevnek ekkor még fogalma sem volt az új egység szerveződéséről.
Azóta a Rubicon alakulatairól a frontvonal számos részéről érkeztek jelentések, beszámolva arról, hogy támadások érik az ukrán utánpótlási útvonalakat jóval a frontvonalak mögött, és csapásokat szenvednek el a drónüzemeltetők is.
Augusztusban az ukrán 93. dandár zászlóalj parancsnoka arról számolt be, hogy Rubicon egységeket integrálták az orosz dandárokkal a donyecki térségben is. Ennek következtében egysége egy héten belül elvesztette járműveinek, drónindító állomásainak, antennáinak és kommunikációs berendezéseinek nagy részét.
A konfliktus mára „telített drónüzemeltetési környezetté vált” Mick Ryan katonai elemző szerint, aki nemrégiben Ukrajnában szerzett tapasztalatokat az új helyzetről. A frontvonalban szolgáló tisztek azt mondták neki, hogy az orosz drónfejlesztés valószínűleg lassacskán meghaladja az ukránokét. „Az orosz mikrodrónok miatt a frontvonaltól számított 15 kilométeres körzetben a járművek közlekedése nehézkes vagy lehetetlen. A gyalogos katonáknak 10-15 kilométert kell menetelniük a pozíciójukig” – idézi fel tapasztalatait Ryan.
Ahol Ukrajna páncélozott járműveket vagy tüzérséget üzemeltet, azokat naponta több tucat támadás érheti egységenként. Újabban minden főhadiszállást mélyen a föld alá ásnak be, hogy elkerüljék az orosz drónok észlelését és csapásait, és elismerik, hogy a 24 órás szakadatlan veszély rettentő pszichés nyomást gyakorol a katonákra és a parancsnokokra.
„Ma a drónpilóták a győzelem építészei, akik alakítják a modern csatateret. Ők azok, akik nagymértékben biztosítják a gyalogság előrenyomulását” – írta az orosz Telegram Lost Armor csatornája, bemutatva a Pokrovszk térségében megsemmisült ukrán páncélosokat.
Mit tehet Ukrajna az új fenyegetéssel szemben?
Az Egyesült Államok már Afganisztán és Irak idején is kísérletezett mikrologisztikai és felderítő UAV-okkal. A NATO-képzések és amerikai tanácsadók révén átadták Ukrajnának azokat a tapasztalatokat, amelyek a drónok hatékony harctéri integrációját segítik elő, és technológiai támogatást is nyújtottak.
Ennek nyomán az amerikai rendszerek, szoftverek és adatfeldolgozó platformok hozzájárultak ahhoz, hogy Ukrajna az oroszokat megelőzve és a saját valóságára szabva tudja kiépíteni hadviselésének rendszerét. Moszkva most többé-kevésbé ugyanezt igyekszik megvalósítani.
Az orosz hadsereg innováció iránti elkötelezettsége „veszélyesebb ellenféllé teszi Oroszországot Ukrajna számára, valamint sokkal képesebb hadsereggé, amely fenyegeti Európát” – áll egy új elemzésben. A drónhadviselés és az ellenük való védekezés heti-havi ütemben fejlődik, mivel ez a túlélés ára. A dróntechnológiák, kódok és vezetői rendszerek megújulási ideje 25-30 nap, ami megállás nélküli fejlesztésekre kényszeríti a hadviselő felek technológiai egységeit.
„A szakértők szívesen mondják, hogy a hadseregek alakítják a háborút. De a háború is formálja a hadseregeket. Az ukrán drónegységeknek ez nem is újdonság, mert szisztematikus munka az egész: felderítés, megsemmisítés, felderítés, megsemmisítés” írja Dara Massicot.
Az orosz Rubicon-típusú egységek felemelkedése kétségtelenül új helyzetet teremtett, de Ukrajna sem eszköztelen. Kijev a háború során folyamatosan a gyors alkalmazkodásra épített, és most is ezt a logikát követi. A védelem kulcsa a felderítés–riasztás–szétszóródás hármas ritmusa.
Egy friss, a Militarnyi által idézett fejlesztés szerint az ukrán fegyveres erők minden alakulata megkapta a Hrafit riasztórendszert, amely egy zsebben hordható eszközre telepíthető, és valós idejű figyelmeztetést ad a közelben működő drónokról vagy irányított bombákról.
Ez a rendszer lényegében minden katona kezébe egy mini radart ad, lehetővé téve, hogy néhány másodpercen belül szétszóródjanak vagy fedezéket keressenek.
Ukrajna számára a következő lépés a védekező technológiák kombinálása: – mobil elektronikai zavarás a frontokon szolgáló egységeknél, automatizált „dróncsapdák” létrehozása, a saját flotta növelése, annak érdekében, hogy a Rubiconos drónrajokat felderítsék és visszaszorítsák.
A háború ezen szakaszában a túlélés nem a páncél vastagságán múlik, hanem azon, hogy ki lát előbb és ki reagál gyorsabban. Az oroszok most látványosan gyorsulnak, de az ukrán hadsereg ebben a ritmusban jelenleg még előbbre tart.